Münchenben tárgyalt a kapitány

Miközben a világ futballelitje már a jövő évi világbajnokság néhány hét múlva esedékes sorsolására vár, nálunk is izgalmasan telnek a hétköznapok. Igaz, a magyar válogatott, ragaszkodva az elmúlt húsz év hagyományaihoz, ezúttal is elbukott a selejtezősorozaton, ám a háttérben tovább folyik a küzdelem. Nyílt háború ez, hangzatos üzengetésekkel, erőfitogtatással "majd én megmutatom, ki az erősebb"-szerű nyilatkozatokkal.

Vadonatúj vezetőség veheti át az irányítást

A szurkolók persze csak kapkodják a fejüket, s megpróbálnak érvelni saját verziójuk mellett, miért is jó, ha a Kisteleki István ligaelnök vezette "reformerek" vagy a Bozóky Imre MLSZ-elnök irányította "üzleti csoport" diadalmaskodik. Írhatnánk azt is, hogy ez a háborúskodás a magyar futball érdekében történik, ami remekül hangzik, már-már könnyeket csalhat bárkinek a szemébe, csakhogy itt egészen másról van szó.

Pénzről, pozícióról és még egyszer pénzről.

Most még csak találgatni lehet, hogy a Kisteleki István által gerjesztett Kárpát-medencei hurrikán elsöpri-e a jelenleg hatalmon lévőket, vagyis Bozóky Imrét, Mezey Györgyöt, Puhl Sándort, s velük együtt Lothar Matthäus szövetségi kapitányt, valamint Pellady Péter üzletembert. Ha így lesz, vadonatúj vezetőség, és elnökség állhat fel rövid időn belül, amelyből egyelőre csak annyi tűnik biztosnak, hogy Kisteleki István lenne az alelnök, Mészáros Zoltán egykori Vasas-menedzser pedig az ügyvezető. Ha viszont marad a jelenlegi vezetőség, és az aláírásgyűjtéssel összehívandó közgyűlés megerősíti pozíciójában Bozóky Imrét, akkor természetesen meghosszabbítják Lothar Matthäus szerződését, s az sem zárható ki, hogy megszüntetik a ligát – kizárva, ellehetetlenítve a nagy ellenfél Kisteleki Istvánt.

Konkrét ajánlat a bundesligából

Lothar Matthäus természetesen érzékeli, hogy mi zajlik futball címszó alatt Magyarországon, s az a csoda, hogy még nem pakolta össze kedvenc öltönyeit, gyönyörű feleségét, s nem szaladt innen világgá. Mindenesetre egy dolog biztos: akár marad a kapitány, akár megy, vége a titkolózásnak, már ami a szerződését illeti, mert azt bizony be kell mutatnia a jelenlegi elnökségnek.
S ez így van rendjén.

Az más kérdés, hogy Matthäus nem vár ölbe tett kézzel, szerda délelőtt Münchenben tárgyalt Martin Baderrel, a Bundesliga utolsó helyén álló 1. FC Nürnberg klubmenedzserével. Ez természetesen titokban történt, ám a német sajtó tudomást szerzett róla. Németországban úgy vannak vele, Lothar Matthäus elfogadja majd a Nürnberg ajánlatát, hiszen a korábbi ígérgetések után ez az első konkrét, kézzelfogható ajánlat, amelyet a Bundesligából kapott. Információink szerint a Nürnberg ragaszkodna a magyar kapitányhoz, Michael A. Roth, a klub elnöke tömören ennyit mondott: "Olyan edző kell a csapat élére, akire játékosaim felnézhetnek…" Az ajánlat valóban komoly, mi több, jelentős váltásra készülnek a bentmaradásért küzdő nürnbergiek: nemcsak Lothar Matthäust kívánják szerződtetni a kispadra, hanem sportigazgatónak Stefan Reutert, aki annak idején bajnok lett a Bayern Münchennel és a Borussia Dortmunddal is. Ők ketten alighanem szívesen dolgoznának együtt.

Arie Haan teljesen képben ven

S hogy akkor mi lenne a magyar válogatottal?

Lapunkban már többször is megjelent, hogy az egykori holland klasszis, az 57 esztendős Arie Haan szíves örömest munkába állna nemzeti csapatunknál. A legutóbb Kínában a válogatottnál dolgozó Arie Haan jelenleg Stuttgartban él, második feleségével és 12 éves lányukkal. Vele kapcsolatban nem titok, hogy évtizedek óta mély barátság fűzi a Magyarországon és Németországban is élő menedzserhez, Zsiray Lászlóhoz. Talán ezért is írhatják bátran: Arie Haan képben van, még akkor is, ha ez a bizonyos kép egyelőre igencsak homályos…

---- Újfent igencsak inog a szövetségi kapitány széke: egyfelől a Kisteleki István vezette profi liga szeretne új szakembert találni, másrészt pedig maga Lothar Matthäus – minden cáfolata ellenére – kacérkodik a gondolattal, hogy a bundesligás Nürnberg kispadjára ül. Mivel napokon belül eldőlhet a német kapitány sorsa, számba vettük, milyen előnyökkel és hátrányokkal járt az eddigi kétéves munkája, s ezeket összegezve magunk is meglepődtünk, hogy nem sikerült dűlőre jutnunk: nem véletlen Lothar Matthäus kettős megítélése, hiszen pozitívumok és negatívumok egyaránt kísérték a munkáját. Az érvek és ellenérvek felsorakoztatása után így mindenki maga döntheti el, hogy a kapitány megítélését tekintve nála melyik oldal felé billen a mérleg nyelve.

Miért éppen Matthäus?

Szakmai érvek – fejlődőképes
Ugyan Magyarországra érkezése előtt csupán a Partizan Beograd és a Rapid Wien szakmai munkáját irányította, ám ne felejtsük, rajta kívül hány korábbi játékos kezdte így fényes edzőkarrierjét: ismerve Lothar Matthäus fejlődni akarását, biztosak lehetünk benne, hogy mindig a maximumot próbálta kihozni magából és játékosaiból. A magyar futballisták állítólag technikásak, jól látnak a pályán, ám a válogatottból valahogy mindig is hiányzott a szervezettség. No nem azt állítjuk, hogy irányítása alatt ezen a téren mérföldekben mérhető erőlelépést láthattunk, ám a német szakember mentalitásának köszönhetően a nemzeti csapat a Lothar Matthäusra jellemző erőszakosabb futballt játszotta. Sokan kritizálták, mert az erősebb ellenfelek ellen csupán egy csatárt küldött pályára, de elég például egy pillantást vetnünk a Barcelona hadrendjére: Frank Rijkaard együttesében egy ék mögött ugyancsak két támadóbb szellemű középpályás helyezkedik el. Összességében elismerjük, van még mit tanulnia, de hamarosan kiváló edző válhat belőle. Sőt megkockáztatjuk, talán már most sem rossz…

Pozitív jellemvonás – önbizalom
Ebben a kategóriában a legfontosabb szempont az általa oly sokat hangoztatott pozitív gondolkodás. A magyarok hajlamosak a kishitűségre, a pesszimizmusra, Lothar Matthäus azonban duzzad az önbizalomtól, és ezt át is ültette játékosaiba. Igazi példakép, akit a szurkolók tisztelnek, és éppen ezért türelmesebbek is vele szemben: a svédek elleni vesztes mérkőzés után hiába intettünk végleg búcsút a vb-nek, a publikum percekig tapsolta a csapatot. A szurkolók egyértelműen kiállnak Lothar Matthäus mellett, amit jól mutat az is, hogy az elmúlt időszakban a hazai mérkőzésekre az átlagnál többen mentek ki. Elismerjük: a német szakember nem egyszerű egyéniség, azonban nem szeret mellébeszélni, kiáll a játékosai mellett, és ha úgy érzi, igaza van, a végsőkig képes harcolni azért. Ráadásul a média, az újságok számára akkor is szolgáltat témát, ha éppen nem történik vele semmi különös.

A kapcsolatrendszerének előnyei – segítőkész
Nem állítjuk, ha esetleg Verebes József vagy mondjuk Gellei Imre ülne a kispadon, akkor sohasem játszottunk volna Brazília, Argentína vagy Franciaország ellen, de talán nem hibázunk nagyot, ha leírjuk: kapitányunk nélkül ilyen rövid időn belül valószínűleg nem láthattuk volna ezt a sorozatot. Lothar Matthäusnak hihetetlen kapcsolatrendszere van világszerte, ennek révén pedig rengeteg előnyhöz juttatta a válogatottat. Az ő kis "hátszelének" köszönhetően pedig az utóbbi évekhez képest több fiatal játékos került nyugati klubokhoz. Sokak szerint ezekben az ügyletekben neki is volt némi érdekeltsége, de kérdezzük mi: nem az a lényeg, hogy minél több fiatal magyar tehetség szerződjön külföldre? Na ugye… Az pedig már csak hab a tortán, hogy az ő személyével a nemzeti csapat kiváló reklámhordozóvá vált, olyan nagy cégek álltak a válogatott mellé, mint például az LG, a Mercedes vagy éppen a McDonald's. Persze emiatt is kikezdték, pedig hiába állt korábban is nyitva az ajtó, a szponzorok mégis távolról kerülték a nemzeti csapatot.

Miért ne Matthäus?

Szakmai ellenérvek – rutintalan
A tények bizony önmagukért beszélnek: világbajnoki selejtezőcsoportjában a válogatott a negyedik helyen végzett, ami ugyan reálisan mutatja az erőviszonyokat, ám a kapitány egyértelműen vb-részvételt ígért. Ennek tükrében pedig óriási csalódás az eredmény, főként úgy, hogy a három előttünk végző csapat ellen összesen két pontot szereztünk, és egy gólt rúgtunk. Persze a barátságos meccsek némelyikén igen szép győzelmet aratott a válogatott (Németországban 2–0, Skóciában 3–0), de ezek vajmi keveset érnek a világbajnokságra jutás szempontjából… Elfogadjuk, hogy a magyar bajnokságot, a magyar labdarúgókat nem ismerve kénytelen volt hetven játékost kipróbálni a válogatottban, ám ezáltal a címeres meznek még kisebb lett az értéke – nem beszélve arról, hogy néhány futballista kimondva-kimondatlanul azért lett válogatott, hogy utána könnyebben el lehessen adni külföldre. Korábban is volt ilyen, vélhetően a következő kapitányoknál is lesz ilyen, de ez akkor sem korrekt eljárás – pláne ebben az amúgy is szennyes hazai futballban egy külfölditől. Összességében elmondhatjuk: Lothar Matthäus igenis a válogatott élére való, csak nem ártana melléje szerződtetni egy edzőt…

Negatív jellemvonás – önfejű
Lehet, tévedünk, de ha valaki, aki mégoly nagy sztár, világbajnok, aranylabdás, miegymás, egy idegen közegbe érkezik, akkor igyekszik elfogadtatni magát. Közeledik, barátkozik, összejöveteleket szervez, és jelzi, hogy semmi más vágya sincs a világon, mint hogy zökkenőmentesen beilleszkedjen. Ezt Lothar Matthäus nem nagyon tette meg, ő inkább arra várt, hogy az edzői kar járuljon a színe elé. Elszúrta, mert az edzők között régen volt ekkora egységfront, szinte mindenki szembehelyezkedik vele. Ő ezt természetesen nehezen viseli, ám mivel makacs ember, bátran szembeszáll ellenfeleivel – teheti, hiszen a közvélemény szereti. Diplomáciai érzéke viszont egyre kisebb, a kritikák mind jobban a szívébe találnak, lassan talán ő is ráébred, hogy vesztésre áll. Méltósága persze nem engedné meg, hogy az elnökség döntsön a sorsáról, vélhetően elfogadná a Nürnberg vagy valamely arab olajsejk ajánlatát, ha látja, hogy süllyed a hajó. A hajó pedig egyre inkább süllyed, ha támogatóit visszahívják, neki sem lesz maradása. Kevesen tudják ugyanis megemészteni, hogy a kapitánynak egyáltalán nincs önkritikája: a vb-selejtezők kudarca miatt hibás volt a kapufa, a bíró, a meccs után heherésző középpályás és tán Gül Baba türbéje is, de maga Lothar Matthäus soha.

Saját érdekeit helyezi előtérbe – anyagias
Sokat kap azért is, mert kevés meccsre megy ki. Bár ha Magyarországon van, minden fordulóban igyekszik egy mérkőzést megnézni, az tagadhatatlan, hogy idejébe sokkal több is beleférne – csak hát ugye ő sem mazochista… Fellépését a Borussia Banane című műsorban még elnézzük, bár nem értjük, mi szüksége van arra a bohóckodásra (dehogynem értjük…), miként azt is elnézzük neki, hogy különféle kétes show-műsorokban jelenik meg. Ennél persze jóval nagyobb baj, hogy üzleti kapcsolatban áll Pellady Péterrel, hiszen a hírek arról szólnak, hogy az MLSZ minden szerződéskötése után a kialkudott összegből Pellady Péter harminc, Lothar Matthäus húsz százalékkal részesedik. Tehát: ha bármely szurkoló ad ezer forintot az MLSZ-nek, hogy a szövetség honlapján, mondjuk, jelenjen meg a neve, abből 200 forint a kapitányt illeti meg. Ha ez így van (a szerződéseket ugyebár azóta sem láthattuk…), akkor a kapitány váltig állíthatja, hogy mennyire megszerette az országot, aligha mossa le magáról, hogy felesége mellett csakis a sok pénz ígérete vonzotta őt hozzánk. ---- Baróti Lajos, aki a legtöbb alkalommal, 117-szer ült a magyar válogatott kispadján:
"Sokak szerint hiba volt, hogy kipróbált számára ismeretlen futballistákat, és nem tudott egységes csapatot kialakítani. Persze nincs is könnyű dolga a kapitánynak, hiszen mindössze egy-két nemzetközi szinten meghatározó játékosunk van. Szerintem az is segítené a felemelkedést, ha csak válogatott légiósok jönnének, a középszerű külföldiek pedig nem vennék el a helyet a fiatalok elől. Ami számomra érthetetlen, hogy nem tartotta a kapcsolatot a klubedzőkkel, holott ők ismerik a legjobban a játékosokat. Emellett az is tény, hogy pusztán azért, mert valaki futballistaként klasszis volt, nem biztos, hogy jó edző lesz. "

Illovszky Rudolf, aki 39-szer vezette a válogatottat:
"Onnan közelítem meg a témát, hogy a kapitány vállalt valamit, nevezetesen, hogy kijutunk a világbajnokságra, ezt viszont nem teljesítette. Ilyen esetekben pedig általában elbúcsúznak az edzőtől, így volt ez például korábban Gellei Imrével, de akár a saját esetemet is említhetem, hiszen 1974-ben nekem sem hosszabbították meg a szerződésemet, miután a selejtezőben a svédek jobb gólkülönbségükkel megelőztek minket. Minden tiszteletem a futballista Lothar Matthäusé, de annál az edzőnél, aki nem egészen két év alatt több mint hetven játékost próbál ki, gond van a szakmával. A válogatott ugyanis nem lehet próbacsapat."

Kovács Ferenc, aki az 1984–85-ös szezonban az UEFA-kupa döntőjéig vezette a Videotont:
"Határozott egyéniségnek ismerem a kapitányt, aki véghezviszi, amit eltervez. A cél a világbajnokságra való kijutás volt, de nem ismerte a magyar mezőnyt. Az a véleményem, hogy ebből a játékoskeretből kihozta azt, amit lehetett, szóval én nem hibáztatom, és további bizalmat szavaznék neki. Sokan támadják például azért, mert nincs licence, de szerintem nem ez a lényeg, hanem a szakmai és pedagógai érzék. Majd ha minél több fiatal futballozik jegyzett külföldi klubokban, és emelkedik a hazai bajnokság színvonala, akkor lehet jobb a magyar labdarúgás. Őszintén szólva jelenleg nem látok olyan magyar edzőt, aki képes lenne ennél jobb eredményt elérni."

Ha kell, a tetőn is fut
"Így kell ezt!" – és jobbról, jobbal az oldalvonal mellől úgy ívelte be a labdát, hogy a hórihorgas, kissé smirglis mozgású Kovács Péternek csukott szemmel is csak biccentenie kellett, és máris a hálóban landolt a labda.

Az a beadás, az a mozdulat bizonyította: Lothar Matthäus jó edző. Egyrészt mert képes (volt) megmutatni, hogyan is kell bánni a labdával, nem utolsósorban pedig azért, mert önbizalmat tud adni átékosainak. A pályán látszik csak igazán, milyen hihetetlen nagy tudással vértezte fel a ragyogó eredményekkel kikövezett profi karrierje, az már más kérdés, hogy a magyar futballban ennek a tizedét sem tudja kamatoztatni – sem a feltételek, sem a játékosanyag nem megfelelő ehhez.

De a német világsztár becsületére szóljon: nem panaszkodik.

Vezetett már futóedzést kínai szálloda tetején, Stockholmban egy mocsárrá ázott, félig fagyott, gidres-gödrös külvárosi pályán – és mindenütt alkotott.
Persze hiába minden jó edzés, ha az nem kamatozik eredményességben – néha az az ember érzése, az a baj, hogy Lothar Matthäus a meccseken a kispadon ül, pedig a mai magyar futballisták között még mindig ász lenne…


A kapusdresszre van jelentkező
Ha hinni lehet a legendáknak, a magyar futball dicsőségesebb korszakában – a nyolcvanas évek közepén – a Spanyolországban edzőtáborozó válogatott edzőmeccsén pályára lépett egy, a felkészülésről tudósító magyar újságíró is. A csapat vezetői csak akkor kezdtek izzadni, amikor a zsurnaliszta gólhelyzetbe került, merthogy félig-meddig hivatalos meccsről lévén szó a gólszerző neve jegyzőkönyvbe kerül… A helyzet kimaradt, a sztori azonban tovább él, sőt mára eljutottunk odáig, hogy az sem lenne meghökkentő, ha egyszer csak címeres dresszben feszítene egy kevéssé pocakos, jól cselező tollforgató, akit csak úgy véletlenül felfedeznének Lothar Matthäus számára. A német edző ugyanis majd' minden labdába botló magyart kipróbált – egészen pontosan másfél év leforgása alatt hetven játékosnak küldött ki válogatott meghívót. A kapitányi kísérletező kedv szakmai alapon megfejthetetlen, hiszen több mint hat csapatra való minőségi labdarúgó nincs is Magyarországon. Ám ha már így megy ez, akkor Lothar Matthäus figyelmébe ajánlható még az újságíró-válogatott kapusa, az angyali türelméről ismert rádióbemondó, Szalóczy Pál – évtizedek óta parádésan mozog a mészvonal előtt…