A sirályoktól a futball terrorcsapatáig, avagy öt-öt favorit, illetve sötét ló a Konferencialigában
AZ ESÉLYESEK
BRIGHTON & HOVE ALBION: FOLYTATÓDIK A PREMIER LEAGUE SIKERSZÉRIÁJA?
Noha az angol élvonal csak egy képviselőt delegál a sorozatba, a Premier League gazdasági és minőségi fölénye itt is kiütközik, elég csak arra gondolni, hogy a Konferencialiga eddigi öt kiírásából hármat angol klub (köztük az azóta a másodosztályba süllyedt West Ham United) nyert meg, s a legutóbbi két kiírás végén is a szigetországba került a trófea (a Chelsea nagyon simán húzta be a sorozatot, míg a Crystal Palace szoros finálé végén ünnepelhetett).
Ennek tükrében nem meglepő, hogy a Brighton & Hove Albion is kiemelkedik a mezőnyből: a dél-angliai klub rendelkezik magasan a legnagyobb piaci értékkel bíró kerettel, s Fabian Hürzeler személyében fiatal, ambiciózus, felszálló ágban levő edző ül a kispadon.
A kapuban Bart Verbruggen már most a holland válogatott első számú opciója, míg a védelem tengelyében a rutinos Lewis Dunk mellett a nagy tehetségként számon tartott Luka Vuskovic alkothat párt. A középpályán a horgonyként funkcionáló Pascal Gross 35 éves kora dacára kihagyhatatlan, körülötte olyan fiatal tehetségek sertepertélnek, mint a szűrő Chema Andrés, vagy a mostani idényben berobbant Malick Yalcouyé. A széleken Mitoma Kaorut sérülése miatt az alapszakaszban biztosan nem láthatjuk, de nincs ott a Kl-keretben Yankuba Minteh sem. Ezzel együtt Zadok Yohanna és Femi Azeez is izgalmas megoldásnak számít, míg centerként Promise David, vagy épp a görög válogatottban a korábbi nagyok (Hariszteasz, Szamarasz) örökébe lépő Haralamposz Kosztulasz is komoly veszélyt jelent az ellenfelek kapujára.
A keret és a kispad erőssége tehát önmagáért beszél, de nyilván ez sem jelenti azt, hogy a trófea alanyi jogon kijár az idényt egyébként remekül kezdő Brightonnak. Ezzel együtt az a minimum, hogy legalább az elődöntőig eljusson a Hürzeler-féle csapat – minden egyéb eredményt csalódásként élnének meg a drukkerek.
ATALANTA: SARRI-BALL EGY ÚJABB EURÓPAI TRÓFEÁÉRT
Gian Piero Gasperini tavaly nyári távozása egy korszak végét jelentette Bergamóban, s az utódlás (ahogyan az ilyenkor lenni szokott) nem ment zökkenőmentesen. Ivan Juric papíron ugyan jó utódnak tűnt, de a katasztrofális idénykezdet után novemberben a horvát tréner talpára útilaput kötött a klub, s Raffaele Palladino jött tűzoltónak. A tűzoltás annyira jól sikerült, hogy a kék-feketék a hetedik helyen végeztek a bajnokságban, kiharcolva a Kl-indulást. Palladinót ennek dacára az idény végén menesztette a vezetőség (állítólag egy szerződéshosszabbítás kapcsán különböztek össze a felek), s a minden hájjal megkent Maurizio Sarri érkezett.
A 67 éves tréner nevéhez fűződik a Juventus legutóbbi scudettója (2020), míg a Chelsea kispadján Európa-ligát nyert Sarri, de az ezt követő két megbízatása már arról szólt, hogy a fokozatosan romló körülmények közepette próbált jól szerepelni a Lazióval.
A „La Dea” nem kezdte ideálisan az évadot (a bergamóiak öt forduló után a középmezőnyben tanyáznak), de a kerete ezzel együtt tiszteletet parancsoló. Marco Carnesecchi a Serie A jobb kapusai közé tartozik, míg a védelemben Giorgio Scalvini, Davide Zappacosta, Sead Kolasinac vagy ép Odilon Kossounou mondható húzónévnek. A középpálya oszlopai Éderson és Nicola Zalewski, karmesterként Charles de Ketelaere varázsolhat, míg elől Giacomo Raspadori, Nikola Krsztovics és Gianluca Scamacca is magas minőséget képvisel.
Az olasz csapatoknak jellemzően jól megy a Konferencialigában – elég az AS Roma győzelmére, vagy a Fiorentina két döntőjére gondolni –, így komolyan meg lennénk lepve, ha az Atalanta nem jutna el az elődöntőig, már csak Sarri miatt is. A csapat 2024-ben már megmutatta, hogy képes fittyet hányni az előzetes esélyekre az európai porondon (akkor a Xabi Alonso-féle, veretlenül német bajnok Leverkusent leckéztette meg az El-döntőben), s minden esély adott ahhoz, hogy 2027 májusában egy újabb serleg kerüljön a vitrinbe.
AS MONACO: FILIPE LUÍS A FLAMENGÓVAL MINDENT MEGNYERT, MOST A LIGUE 1 ÉLLOVASÁVAL HÓDÍTANÁ MEG EURÓPÁT
Filipe Luíst elsősorban az Atlético Madrid, illetve a Chelsea megbízható balbekkjeként ismerte meg a futballvilág, 2024-es visszavonulása után aztán edzőnek állt, s a Flamengo utánpótlásában töltött néhány hónap után a felnőttek élén is lehetőséget kapott. A jelenleg 41 éves tréner riói munkássága igazi diadalmenet lett, csapata Brazíliában bajnokságot, kupát és szuperkupát nyert, majd mindezt megfejelte a dél-amerikai futball legrangosabb trófeájának számító Libertadores-kupával. Idén januárban kissé váratlanul köszönt el tőle a Flamengo – a rossz nyelvek szerint a Chelsea-vel tárgyalt az Enzo Maresca távozása után megüresedett kispad átvételéről –, Luís pedig nyáron fogadta el a hercegségbeliek ajánlatát, visszatérve az európai futballba.
A Monaco a francia élvonal ún. tehetségkeltetői közé tartozik (itt robbant be, hogy mást ne mondjunk, Kylian Mbappé és Bernardo Silva is), de nem ismeretlen számára a trófeák jelentette siker sem, elég a megnyert nyolc bajnoki címre, vagy az öt Francia Kupára gondolni. A kontinentális porondon ezzel együtt elmaradt eddig a siker (a legközelebb 2004-ben járt ehhez a klub, akkor Didier Deschamps csapata a döntőben maradt alul a José Mourinho-féle FC Portóval szemben), most viszont jó eséllyel indul a Konferencialigáért úgy, hogy a bajnokságot is remekül kezdte, s hat forduló után az élen áll.
Ami a keretet illeti, Lukás Hrádecky 36 évesen is megbízható opció a kapuban, de az Eric Dier, Nazinho, Vanderson védősor sem mondható rossznak. A középpálya legnagyobb értéke a szenegáli Lamine Camara, a karmesteri pálca a rutinos Alekszandr Golovin kezében van, míg a csatársorban Folarin Balogun az első számú gólveszély, de Mika Biereth, Paris Brunner és Matthis Abline is megbízható helyettesnek mondható.
FREIBURG: VISSZATÉRÉS ISZTAMBULBA?
A német csapat az előző idényben a második számú európai kupában szerepelt, s nem is akárhogyan. Julian Schuster együttese az alapszakaszt a hetedik helyen zárta, majd tavasszal a Genket, a Celta Vigót és a meglepetéscsapat Bragát is kiverte, majd az isztambuli döntőben az Aston Villa jelentette a végállomást. A Freiburg idén egy szinttel lejjebb érdekelt, ahol a döntőt – minő meglepetés! – Isztambulban rendezik, a német alakulat pedig jó eséllyel pályázik arra, hogy visszatérjen az idei El-finálé helyszínére, s ezúttal trófeával távozzon onnan.
A Freiburg jelenkori sikerkovácsa Julian Schuster, aki 2024-ben, a kultikus Christian Streich távozása után ült a klub kispadjára. A 41 éves szakember taktikailag alkalmazkodóképes, pontrúgásokra építő gárdát épített, s míg első idényében az El-be vezette a Freiburgot, a mögöttünk hagyott évadban Kl-kvalifikáció és a már emlegetett isztambuli El-finálé volt a mérleg.
Az El-ben a döntőig menetelő csapat kerete nagyban változott a nyár folyamán, távozott például a kapus Noah Atubolu (őt a Brémából megszerzett Mio Backhaus pótolja), míg vb-n nagyot robbantó Johan Manzambiért az Aston Villa fizetett ki 60 millió eurót, de ugyanitt megemlíthetjük a középpályás Merlin Röhl transzferét is, akit az Everton szerzett meg. Az érkezők között a japán csatár, Goto Keiszuke és a Comótól megszerzett Yannik Engelhardt érdemel külön említést.
A keret egyébként továbbra sem gyenge, Philipp Lienhart még mindig stabil pont a védelemben, de jókora rutinnal bír ugyanott Matthias Ginter is. A középpálya legfontosabb tagjai a nagy munkabírású Maximilian Eggestein és a pontrúgás-specialista Vincenzo Grifo, míg elöl Igor Matanovic és Szuzuki Juito szállítják a gólokat. A Freiburg remekül rajtolt a Bundesligában, és ha a bajnoki formát a Konferencialigában is megmutatja, akkor a Schuster-csapatnak minden esélye megvan arra, hogy a trófea fő esélyesei közé lépjen elő.
AJAX: KATALÁN EDZŐVEL ÉS JORDI CRUIJFF-FAL A HIÁNYZÓ EURÓPAI TRÓFEÁÉRT
A holland rekordbajnok nem mostanában éli legsikeresebb időszakát, a legutóbbi bajnoki címig 2022-ig kell visszamenni, míg a Holland Kupa egy évvel korábban került az amszterdami klub vitrinjébe. Miután az előző idényt újfent trófea nélkül zárta a csapat (az ötödik hely és az ezt követő rájátszás során kiharcolt Kl-kvalifikáció sovány vigaszt jelentett a drukkereknek), a februárban kinevezett technikai igazgató, Jordi Cruijff (a legendás Johan Cruijff fia) drasztikus lépésekhez folyamodott. A korábbi tervekkel ellentétben az idény közben kinevezett Óscar García távozott a kispadról, de a sportigazgató Marijn Beukert is menesztette a klub.
A vezetőedzői feladatokat a Girona néhány évvel ezelőtti bajnoki bronzérme mögött álló Míchel Sánchez kapta meg, akit Daley Blind és Viktor Cihankov követett a katalán klubtól. Az Ajax még önmagához képest is erős kerettel vág neki a Konferencialigának: az FC Barcelonában egy bő évtizedet lehúzó Marc-André ter Stegen neve tiszteletet parancsoló, akárcsak a védelemben Thilo Kehreré, de a fiatal vonulatot képviseli a Barcától megszerzett balbekk, Joffre Torrents. A középpálya hemzseg a jó nevektől, elég a PL-rutinnal rendelkező Yves Bissoumára, a Fenerbahcétől megszerzett Szofian Amrabatra, vagy épp a rutinos csapatkapitányra, Davy Klaassenre gondolni. A csatársor mögött a Dortmundból érkező Julian Brandt és az izraeli labdarúgás nagy reménységének kikiáltott Oszkar Gluh is tud karmesterkedni, a széleken a már emlegetett Cihankov mellett a Sunderlandtől kölcsönvett Simon Adingra veszélyeztet, míg a gólokért a Tolu Arokodare, Marcos Leonardo, Kasper Dolberg triumvirátus felel majd.
Az Ajax a Konferencialiga létrehozásáig minden létező, fontos európai trófeát megnyert már, legyen szó a BEK/BL-ről, az UEFA-kupáról/El-ről, vagy a már megszűnt Intertotó-kupáról és a KEK-ről. A holland óriás vitrinjéből a harmadik számú európai kupasorozat trófeája még hiányzik – most itt a lehetőség, hogy teljes legyen a kollekció.
| AKIKRE MÉG ÉRDEMES FIGYELNI |
Az FC Köbenhavn mindkét magyar játékosát, Markgráf Ákost és Németh Hunort is nevezte a Konferencialiga-keretébe, s jó eséllyel indul az egyenes kieséses szakaszban való folytatásért. A Bundesliga-rutinnal felvértezett Bo Svensson együttese jelenleg vezeti a dán élvonalat, s jó formáját a nemzetközi porondra is át szeretné menteni.
A belga Sint Truidense VV-t nem a sorozat favoritjai között tartjuk számon, viszont az évek során számos, később komoly topligás karriert befutó japán labdarúgó kezdte el itt pályafutását – többek között Endo Vataru, Kamada Daicsi, Sindzsi Kagava vagy Szuzuki Zion is szerepelt már sárga-kékben. Jelenleg többek között olyan nevek alkotják a japán kontingenst, mint a kapus Kokubo Leo, a csatár Sinkava Sion vagy a középpályás Araki Rjotaro, Isivatari Nelson kettős – könnyen lehet, hogy néhány év múlva őket is egy nagy nevű topligás klub színeiben láthatjuk majd.
Noha az FC Twentét a Ferencváros két győzelemmel búcsúztatta az Európa-ligában, John van der Brom csapata összekapta magát, s a Konferencialiga playoffjában a Várkonyi Bencével felálló Qarabagot verte ki hosszabbítás után az azeri fővárosban. A hollandok jelenleg a korábban már emlegetett Ajax előtt állnak a bajnokságban, így bőven benne van a pakliban, hogy az enschedei gárda is messzire juthat a sorozatban.
A Heart of Midlothian az előző idényben drámai körülmények között bukta el a skót bajnoki aranyat, majd, miután a nyáron vezetőedzőjét (Derek McInnes) és első számú gólvágóját (Lawrence Shankland) is elveszítette, borzalmasan kezdte európai szereplését, s a míg a BL-ből a Sturm Graz, addig az El-ből a Benfica ejtette ki egy kiadós veréssel. A Kl playoffjában már valamelyest összeállt az edinburgh-i alakulat, s a Bolla Bendegúzt foglalkoztató Rapidot tizenegyesekkel sikerült búcsúztatni. Wouter Vrancken gárdája a bajnokságban is szorgosan gyűjtögeti a pontokat, s ott van a Celtic, Rangers kettős nyomában – jó kérdés, hogy a kettős terhelést hogyan kezeli majd a patinás klub.
Végül, de nem utolsósorban meg kell említeni az Inter Club d’Escaldest is, amely a futballtörténelem első andorrai csapataként van jelen egy európai kupasorozat főtábláján. A miniállam bajnokától nem kell csodát várni (a teljes keret piaci értékét 4.61 millió euróra teszi a Transfermarkt), de – hasonlóan a litván Kauno Zalgirishez, vagy az albán Egnatiához – üde színfoltja lesz a Konferencialiga alapszakaszának. |
A LEHETSÉGES SÖTÉT LOVAK
TRABZONSPOR: SIKERÜL REISNEK CSAPATOT FARAGNI SZALAHBÓL ÉS A TÖBBIEKBŐL?
A török együttes nyáron amiatt volt a figyelem középpontjában, mert oda szerződött a Liverpoolból távozó egyiptomi klasszis, Mohamed Szalah. A 34 éves jobbszélső formájával egyébként nincs gond, Szalah a válogatott szünet előtt hat bajnokin hét gólt szerzett és két gólpasszt adott. Más kérdés, hogy az Európa-liga rájátszásában a bordó-kékek oda-vissza kikaptak a Ferencvárostól, s a frissen szerződtetett Szalah sem tudta egyedül a főtáblára rúgni a törököket – így kötöttek ki a Konferencialigában.
A gyenge formának a kispadon is meglett az eredménye, Fatih Tekke távozott Trabzonból, a helyére a német Thomas Reist szerződtette a klub. Az 53 éves német tréner bemutatkozása nagyot szólt, csapata a válogatott szünet előtt 4–0-ra megverte a Galatasarayt, de ebből még nehéz levezetni, mennyire passzol az új szakember stílusa a kerethez.
S ha már keret: a kapuban a Manchesterből kölcsönzött André Onana biztos pontnak számít, míg a védelem tengelyében a Chibuike Nwaiwu, Arszenij Batagov kettős az első választás, de ott van a rutinos Sztefan Szavics is, mint csereopció. A középpálya nagy fogása Fabinho volt, de a legizgalmasabb nevek a támadósorban játszanak, ahol Szalah mellett Franculino, Aral Simsir, Ernest Muci és a rutinos Paul Onuachu is veszélyt jelenthet a kapura.
Azt egyelőre nehéz megtippelni, hogy mire képes a török gigászokra jellemző módon összevásárolt légióshad élén Thomas Reis, de ha sikerül a Galata ellen látott produkciót a továbbiakban is megismételni, akkor a Konferencialigában is messzire juthat a fanatikus szurkolótábor hajtotta alakulat.
GETAFE: A VÉGSŐ SIKERIG TERRORIZÁLNÁ EURÓPÁT JOSÉ BORDALÁS ÉS TÁRSULATA
Pragmatikus edzőből sokat láthattunk már az évek során, s egyesek kifejezetten sikeresek voltak azzal, hogy a futball esztétikai szépségét és a támadómentalitást feláldozták az eredmények oltárán – elég José Mourinhóra, Diego Simeonére vagy épp Massimiliano Allegrire gondolni. Ezzel együtt egyikük sem tudta úgy művészetté fejleszteni az ellenfél játékának szétverését, mint José Bordalás. A 62 éves szakember filozófiája meglepő eredményességgel párosult – sokak számára emlékezetes a Getafe 2019-es ötödik helye, majd az azt követő Európa-liga-menetelés – az évek során, s ezt semmi nem példázza jobban, mint az előző idény, amikor a liga egyik legalacsonyabb piaci értékű keretével rendelkező madridi kiscsapat úgy lett hetedik, hogy kevesebb gólt szerzett, mint ahány bajnoki mérkőzést játszott (nem beszélve a negatív gólkülönbségről).
A szurkolói körökben csak haramballnak nevezett játékstílussal ismertté váló edző nagyon egymásra talált a klubbal, s Bordalás idestova nyolc éve (leszámítva egy rövid valenciai kitérőt) irányítja kékeket.
Ami a Getafe keretét illeti, David Soria személyében továbbra is a La Liga egyik legjobb kapusa őrzi a hálót, míg a védelmet a rutinos csapatkapitány, Djakonam Djené, illetve a Brugge-ből érkező Zaid Romero köré építette fel Bordalás. A középpályán Nemanja Gudelj, illetve a Real Madridtól szerződtetett Mario Martín is minőségi opció szűrőként, s míg a széleken nincs nagy választék, centerposzton Enes Ünal és Martín Satriano is komoly gólveszélyt jelent.
Favoritnak nem neveznénk a Getafét a Konferencialiga idényét megelőzően, de José Bordalás felfogását és csapata eltökéltségét ismerve a legnagyobb ellenfeleknek is meggyűl majd a bajuk a spanyol csapattal, s ez némi szerencsével a végjátékba is eljuttathatja a madridiakat.
PANATHINAIKOSZ: HA AZ OLYMPIAKOSZNAK SIKERÜLT, AKKOR A RIVÁLISNAK MIÉRT NE JÖHETNE ÖSSZE?!
A görög futball történetében különleges pillanat volt 2024. május 29., amikor Athénban (a másik rivális, az AEK otthonában) a pireuszi együttes Ajub el-Kabi hosszabbításban szerzett góljával két vállra fektette az olasz Fiorentinát. José Luis Mendilibar együttese első hellén csapatként nyert európai kupát, mindezt úgy, hogy korábban csak a Panathinaikosz játszott kontinentális kupadöntőt – mint ismert, az 1971-es BEK-döntőben Puskás Ferenc csapatát legyőzte az Ajax.
A görög bajnoki címet legutóbb 2010-ben nyerő athéni együttest a kispadról a 38 éves Jacob Neestrup személyében egy fiatal, taktikai szempontból rugalmas, ambiciózus és innovatív edző irányítja. A dán szakember hazájában öt éve a Viborg feljuttatásával hívta fel magára a figyelmet, majd visszatért az FC Köbenhavnhoz, amellyel 2023-ban és 2025-be is duplázni tudott.
Neestrup egy izgalmas és minőségi kerettel dolgozhat együtt, a gólvonalon az FC Barcelona egykori kapusa, Inaki Pena áll, míg a védelem tengelyében az Interrel három scudettót, illetve Olasz Kupát megnyerő Stefan de Vrij alkot párt a Törökországban elismert honfitársával, Rick van Drongelennel.
A középpályán nagy erősítést jelent a nyáron szerződtetett Azeddin Unahi, Imran Luza páros, a széleken a Manchester United egykori tehetsége, Facundo Pellistri a legnagyobb név, míg centerposzra érkezett Levi García kölcsönbe a Szpartak Moszkvától, valamint Elmin Rastoder a svájci bajnok Thuntól, s mind a ketten jó alternatívái lehetnek a Cyriel Dessers, Andreas Tetteh kettősnek.
A görög csapatok hagyományosan jól szerepelnek a Konferencialigában, s a már emlegetett Olympiakosz mellett a városi rivális AEK Athén is jó produkcióval rukkolt elő az előző évadban, s csak nagy nehezen tudta kiverni a Varga Barnabást foglalkoztató csapatot a későbbi döntős Rayo Vallecano a nyolc között. Hogy eljuthat idáig – vagy akár tovább – a Panathinaikosz? Nos, a Neestrup-csapat hibátlanul kezdte a bajnokságot, s hárompontos előnnyel vezeti a tabellát, így ha a sorsolás kegyes lesz hozzájuk az alapszakasz után, könnyen lehet, hogy ismét görögöket láthatunk a sorozat végjátékában.
BRAGA: HARMINCMILLIÓS PROFITOT ÉRT A TAVASZI EL-MENETELÉS, MOST EGY SZINTTEL LEJJEBB ROBBANTANÁNAK A PORTUGÁLOK
Az előző évadban az Európa-liga egyik meglepetéscsapataként robbant be az SC Braga, amely a Ferencváros nyolcaddöntős kiütése után a végső sikerre is esélyesnek tartott Real Betist iskolázta le Sevillában, s csak nagy küzdelemben maradt alul a Freiburg ellen a négy között.
A nyár során több alapember is távozott – az uruguayi karmester, Rodrigo Zalazar játékjogáért a Sporting, míg a kapus Lukás Hornícekért a Newcastle United fizetett 30 millió eurót –, helyükre mintegy 30 millió fejében érkeztek az erősítések, így csak a transzferpiacon bő 30 milliós profittal zárt a klub.
A keret a nyári változások után sem mondható gyengének: a középpálya továbbra is a veterán Joao Moutinho, Ricardo Horta kettősre épül, akiket kiegészít a 19 éves, Barcelonából szerződtetett Tommy Marqués lendülete. A védelem vezére a svéd Gustaf Lagerbielke, míg elöl Pau Víctor a Stuttgartból érkező Jovan Milosevics, illetve a Wolfsburgtól elhozott Jonas Wind személyében kapott konkurenciát.
A kispadon Carlos Vicens ül, aki bragai szerepvállalását megelőzően Pep Guardiola segítőjeként dolgozott Manchesterben, majd első idényében hozta a kötelezőt, ami a Braga esetében a negyedik helyet jelenti, mint a legjobb csapat a portugál nagy hármason (Benfica, Porto, Sporting) kívül. A spanyol tréner második évada nem indult valami jól, csapata a középmezőnyben tanyázik, de ha az európai porondon sikerül megtalálni a ritmust, akkor tavasszal (szerencsés sorsolással) messzire is juthatnak.
CRVENA ZVEZDA: SZTANKOVICS NÉLKÜL, A CELJE KORÁBBI SIKERKOVÁCSÁVAL ALKOTNA NAGYOT A SZERB FUTBALL ZÁSZLÓSHAJÓJA
Amióta a nagy rivális Partizan Beogradot gazdasági gondok hátráltatják, a Crvena Zvezda az a klub, amely gyakorlatilag a hátán cipeli a szerb élvonal európai koefficiensét. A belgrádi együttes az elmúlt években elsősorban az Európa-ligában szerepelt (és jutott több ízben az egyenes kieséses szakaszba), de a Bajnokok Ligájában is megfordult, miközben odahaza (egészséges konkurencia hiányában) sorra nyerte a bajnoki címeket. Ehhez képest idén nyáron jött el a mélypont, amikor Dejan Sztankovics a Hapoel Beer-Seva elleni BL-fiaskó után lemondott, s a helyére kinevezett Albert Riera sem állította meg azonnal a zuhanást, s a Zvezda az Európa-liga playoffjából is kipottyant a Viktoria Plzen ellen.
A 44 éves spanyol tréner – aki korábban az Olimpija Ljubljanát és a Celjét vezette a szlovén labdarúgás csúcsára, s jutott utóbbival messzire a Konferencialigában, majd idén tavasszal látványosan lebőgött Frankfurtban – ezt követően stabilizálta a helyzetet az öltözőben, s a fővárosi együttes magabiztosan vezeti a bajnokságot.
A keret szokás szerint a balkáni (többnyire szerb) játékosok és különféle légiósok elegye. A legnagyobb érték a mindössze 18 éves támadó középpályás, Vaszilije Kosztov, akit az elmúlt időszakban számos topligás klubbal összeboronáltak az Arsenaltól a Coventry Cityn és a milánói gigászokon át a Borussia Dortmundig, de nagy potenciállal bír a 19 éves balbekk, Adem Avdics is. A középpályán kergeti a labdát a korábbi ferencvárosi spíler, Mohammed Abu Fani, míg a csatársorban a veterán Marko Arnautovic a legjobban hangzó név.
Riera néhány évvel ezelőtt a negyeddöntőig menetelt a Celjével, most egy jóval erősebb kerettel rendelkező Zvezdával teheti meg ugyanezt – a kérdés csupán az, hogy a keret képes-e a szerb bajnokságnál magasabb színvonalon is megvalósítani a spanyol tréner játékfilozófiáját.
KONFERENCIALIGA
1. FORDULÓ
OKTÓBER 15.
18.45: Lugano (svájci)–Crvena zvezda (szerb)
18.45: Hajduk Split (horvát)–Ajax (holland)
18.45: KAA Gent (belga)–AGF (dán)
18.45: Egnatia (albán)–FC Midtjylland (dán)
18.45: KuPS (finn)–Trabzonspor (török)
18.45: Mjällby (svéd)–Inter Club d'Escaldes (andorrai)
18.45: Panathinaikosz (görög)–Borac Banja Luka (bosznia-hercegovinai)
18.45: CSZKA Szófia (bolgár)–AS Monaco (francia)
18.45: Riga FC (lett)–Kajrat (kazah)
18.45: Universitatea Craiova (román)–Getafe (spanyol)
21.00: Atalanta (olasz)–Pafosz (ciprusi)
21.00: Brighton & Hove Albion (angol)–Kauno Zalgiris (litván)
21.00: FC Köbenhavn (dán)–SC Braga (portugál)
21.00: Twente (holland)–FC Thun (svájci)
21.00: Hearts FC (skót)–FC Nordsjaelland (dán)
21.00: Sint-Truidense VV (belga)–Iberia 1999 (grúz)
21.00: Freiburg (német)–Jablonec (cseh)
21.00: Brann (norvég)–Lincoln Red Imps (gibraltári)
A Getafe megszerezte Daniel Carvajalt – hivatalos
