Nyolc év után vehet revánsot a Debrecen - ez vár a Lokira az El-ben

A középkorúságba csavarodó futballfanoknak több okból is ismerős lehet az FC Bruges: az első hivatalosan is Nyugatra engedett labdarúgó, Bálint László 1979 és 1981, az egykori remek középhátvéd- és bajuszlegenda Disztl László 1989 és 1994 között légióskodott itt, a Bajnokok Ligája-csoportkör beindulásakor pedig a belga csapat nigériai támadója, Daniel Amokachi lőtte az újjászületett sorozat első gólját 1993-ban. Egy labdarúgó-generációval korábban, a nyolcvanas években a fénykorát élő belga válogatottba több játékost adott a klub, például a gólerős robusztus támadó középpályást, Jan Ceulemanst vagy a ravasz Franky Van der Elstet (névrokona, egyben kortársa, Leo Van der Elst is válogatott játékos volt, de a nemrégiben az Újpesttel szóba hozott Hugo Broos is a Bruges színeiben vett részt az 1982-es világbajnokságon).

Nem véletlenül élte ekkor fénykorát az 1891-ben, sportolni vágyó egykori diákok által alapított, első bajnoki címét 1920-ben megszerző klub: a hazai dominancia mellett 1976-ban az osztrák mester, Ernst Happel legényei csak hatalmas küzdelemben, 3–4-es összesítésben maradtak alul a Liverpoollal szemben az UEFA-kupa döntőjében, két év múlva pedig immáron a Bajnokcsapatok Európa-kupája fináléjában bizonyultak jobbnak Kenny Dalglish találatával az angolok.

Ez utóbbi mérkőzésen a Magyar Televízió nagy bánatára pályára lépett a disszidált Kű Lajos, az egykori Videoton-, Ferencváros- és Vasas-játékos, akinek „törvénytelen" jelenlétével a riporter anno hallhatóan nem tudott mit kezdeni. Egyébként Kűhöz hasonló cipőben járt akkoriban az exfradista támadó, Magyar István is – Ausztriában.

Bár mostanában nem éli éppen fénykorát a bruges-i egyesület, de évtizedenként párszor megvillan: a nyolcvanas években elődöntőzött az UEFA-kupában, a kilencvenes években Broos vezetésével a BL-ben is vitézkedett a Dany Verlinden, Eric Deflandre, Lorenzo Staelens, Franky van der Elst és Khalilou Fadiga nevével fémjelzett csapat. A 2000-es évek előtt új, modern stadiont kapott az egyesület a holland-belga közös rendezésű kontinenstorna előtt, de már „csak" kétszer, 2003-ban és 2005-ben tudott bajnok lenni hazájában.

Hogy miért? Nemzetközi szinten csak közepes képességű játékosokat tudott venni, jellemző módon a vételi rekordot ötmillió euróval Edgaras Jankauskas tartja 1998-ból, az eladásit Nabil Dirar az év eleje óta, hattal.

A jelenlegi csapat keretének összértéke kevés híján 60 millió euró, a Debrecené közel tíz. A csapat edzője a rutinos Georges Leekens, az egykori szövetségi kapitány, akinek első számú kapusa a szerb Vladan Kujovics, védelme pedig tömve légiósokkal: Tom Högli norvég, a most sérült Fredrik Stenman svéd, a Real Madrid-nevelés Jordi Figueras spanyol, Jim Larsen dán, Ryan Donk pedig holland.

A középpálya a csapat igazi erőssége, itt találjuk a legértékesebb FCB-s futballistát is, a hatmilliót érő belga szűrőt, Vadis Odjidja-Ofoét. A dán erőművészt, Niki Zimlinget láthattuk a nyári Európa-bajnokságon, Jonathan Blondel belga válogatott, a karmester, Víctor Vázquez tavaly érkezett a Barcelona B-től; az izraeli balszélsőt, Lior Refaelovot pedig 2.5 millióért vették.

Jelentjük a debreceni védőknek, alaposan kössék fel, mert a támadók leggyengébbje a tavaly az APOEL-lel a BL-ben vitézkedő macedón Ivan Tricskovszki, aki egymillió euróért érkezett a nyáron, a húszéves Thomas Meunier pedig hazája U-válogatottjának dísze, és már két gólt szerzett a most kezdődő új bajnokságban. A hónap végégig kidőlt Dorge Kouemahát éppen a hajdúságban nem kell bemutatni senkinek, Björn Vleminckx és Carlos Bacca belga, illetve kolumbiai válogatott, Mushaga Bakenga 2.6 milliót kóstált az év elején – és e sor két legértékesebbje Joseph Akpala és Mohamed Tchité. Egyikük korábbi aranycipős a bajnokságban, a másik pedig aranylabdás, szerencsére nincsenek mostanság bombaformában...

Pánikra azért nincs ok, a belga védelem néha kissé darabos, a középpályások hajlamosak a fegyelmezetlenségekre, és a csapat hazai pályán néha képes meglepően gyatra teljesítményre a kisebb csapatok ellen – középpályás-sarabolásukkal, mozgékony szélső védőikkel és gyors kontráikkal azonban garantáltan meggyűlik majd a magyar bajnok baja.

Stadionjuk, a Jan Breydel Stadion 29 ezer nézőt képes befogadni, de ennyien mostanában csak ritkán jönnek össze (többnyire az Anderlecht ellen), a DVSC ellen sem lesz telt ház. A másik bruges-i élcsapattal, a Cercle-lel közösen használják egyébként a kockára hasonlító, angol stílusban, de német precizitással épült létesítményt.

Eddig háromszor találkoztak magyar csapattal: 1970-ben az Újpesti Dózsa kiütötte őket a Vásárvárosok Kupájából, ezt a kilencvenes évek végén hét rúgott góllal bosszulták meg (jog)utódjukon, Bíró Szabolcsékon. 2004 februárjában éppen a Debrecennel akadtak össze, ismét az UEFA-kupában, és csak 1–0-s összesítéssel jutottak tovább a belgák.

Abból a magyar csapatból Dombi Tibor, Bernáth Csaba és Nikolov Balázs személy szerint is revánsot vehet...