A Vidi szétcincálta a felkészületlen Sportingot - elemzés

A Videoton–Sporting mérkőzés után talán még az örök fanyalgók is elcsendesülnek, mert a fehérváriak 3–0-s sikere után nem lehet úgy kezdeni egyetlen mondatot sem, hogy „Jó, jó, na de…”. Itt most nincs „de”! Paulo Sousa csapata azt játszhatta, amit a legjobban tud, lezárta a területeket, a passzsávokat, a visszaindulásokból pedig gólokat szerzett a minden poszton kapituláló, a Videoton futballjához tökéletesen asszisztáló Sportinggal szemben, ennek pedig lenyűgöző siker lett a vége.

A fehérváriak bizonyították, hogy már nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni az NB I ezüstérmesét. Az Európa-liga előző szezonjának elődöntőse sem engedheti meg magának, hogy alapemberek sorát nélkülözze magyarországi fellépése alkalmával, hiszen egyik legjobbját, a spanyol Diego Capelt el sem hozta Magyarországra a Sporting, az argentin Emiliano Insúa és a legértékesebb játékosok között számon tartott Daniel Carrico a kispadról nézte végig a mérkőzést, a házi gólkirály holland Ricky van Wolfswinkel és a holland válogatott Stijn Schaars pedig csak csereként állt be.

SPORTING-CSŐD – SÁ-PINTO CSAK A NYILATKOZATÁBAN TŰNT FELKÉSZÜLTNEK

Tegnap sokan megmosolyogták Bölöni Lászlót, amikor azt mondta, a jelenlegi Sporting egy nagy duma. Pedig a csapatot korábban bajnoki címig vezető szakembernek teljesen igaza volt. Ez a Sporting, legalábbis a tegnap látott alakulat, tényleg csak „duma”.

Lássuk, milyen tényezők vezettek a Videoton totális győzelméhez!

Először is induljunk onnan, amit a vendégek vezetőedzője, Sá Pinto mondott a meccs előtti sajtótájékoztatón: „A Videoton ellen is fokozattan kell koncentrálnunk. A hazai csapatnak nagyon jó a védelme, remekül szűkíti a területet, emellett a kontrajátékot nagyon magas szintre emelte. A hátsó biztonságot meg kell tartanunk, de nem lehet tudni, hogyan alakul a mérkőzés.”

A mester jól felmérte a Videoton játékát, csak éppen semmit nem tett azért, hogy megakadályozza a fehérvári csapatot abban, hogy a saját futballját játssza. A Genk azért tudott a Videoton fölé kerekedni az El-csoportkör első fordulójában, mert maximálisan alkalmazkodott a magyar együtteshez, mélységből irányította a játékot, egy pillanatra sem nyílt ki, „még a szélső védőik sem mentek előre” – panaszolta a meccs után Sándor György. Türelmesen, kivárásra játszottak a belgák, erőltették az egy-egy elleni játékot, amiből többször a fehérváriak mögé tudtak kerülni, és végül magabiztos sikert arattak.

Ezzel szemben mit csinált a Sporting? Megpróbált nekirontani a magyar csapatnak, csak éppen ész nélkül. Sá Pinto elmondta, hogy magas szinten kontrázik a Videoton, mégsem állított a középpályára egy olyan ütköző embert, aki képes megakasztani a hazaiak ellentámadásait. Talán ezért is hiányoztak az olyan apró szabálytalanságok a vendégek középpályájáról, amelyekkel le tudták volna lassítani a fehérvári kontrákat, mindössze ötször szabálytalankodtak (a hazai hattal szemben), és még a lestaktika eszközével sem próbáltak élni, a fehérváriak egyszer sem futottak lesre.

Sá Pinto ráadásul két olyan szélső középpályást – a korábban a Barcelonát is megjárt Jeffrént és az orosz válogatott Marat Izmajlovot – küldött csatasorba, akik kifejezetten támadó játékosok, ők kontra esetén nem feltétlenül zárnak egyből vissza. Ennek meg is lett az eredménye: mindhárom hazai találat előtt a szélről jött be a labda, két gól előtt jobbról (Vinícius és Nikolics Nemanja találata előtt Izmajlov oldaláról), egyszer pedig balról (Oliveira gólját megelőzően Jeffrén oldaláról).

Ugyanakkor nem lenne igazságos, ha a két szélső vinné el a balhét, hiszen például a korábbi holland válogatott, a néhány éve a Chelsea-ben is futballozó Khalid Boulahrouz bénázásait – magyar szemmel – öröm volt nézni (főleg a harmadik gól előtti hazaadási kísérletnél). Az első gólnál három Sporting-védő is testközelből élhette át Nikolics Nemanja remek fejesét, majd a kipattanóra berobbanó Vinícius gólját – számunkra nagy élmény volt, a portugálok számára viszont már kevésbé. A középpályán a szünetben beállt Stijn Schaars játéka hozott némi stabilitást a Sportingba, de ez csak ahhoz volt elegendő, hogy ne kapjon újabb gólokat a csapat.

A portugáloknak ugyanis elöl sem ment a játék. A kapott gólok után kapkodóvá váltak, nagyon sok volt a pontatlanság a futballjukban, hiányzott egy vezéregyéniség, aki vállára vehetné a csapatot, nem vállalták fel az egy az egy elleni párharcokat, a labdával együtt a felelősséget is próbálták tologatni. Hiába kísérleteztek 22-szer, ebből csak ötször sikerült eltalálniuk a kaput, míg a Videoton hétből négyszer talált, háromszor pedig be is talált a kapuba.

A Videoton ellen még egygólos hátrányból is nagyon nehéz futballozni, háromból pedig már-már lehetetlen. Sá Pinto a csapatával együtt totális csődöt mondott, és ennek alighanem következményei is lesznek a portugál klubnál.

HIBÁTLAN VIDEOTON – TÖKÉLYRE FEJLESZTETT KONTRAFUTBALL

A Sporting hibái után nézzük meg, hogy mit csinált jól a Videoton. Tulajdonképpen mindent. Hátul élő falat alkotva zárta le a passzsávokat és zárta ki a védők mögé kerülés lehetőségét. Ezzel gyakorlatilag megfojtotta a Sportingot. Ennek a játéknak az egyik kulcsa, hogy a labdarúgók bírják erővel a sok futást, és végig maximálisan koncentráljanak, mert ilyen szinten egyetlen egyéni megingás is rést üthet a pajzson.

A fehérváriak már korábban, a Gent és a Trabzon ellen is bizonyították, hogy bírják erővel a meccseket, és a legtöbb hazai együttessel szemben látványos egyéni hibákat is ritkán láthatunk a Videotonnál.

Tóth Balázs és Nikola Mitrovics ezúttal is fáradhatatlanul robotolt, és ha kellett rombolt (ezúttal még erre sem nagyon volt szükség) a pálya közepén, Álvaro Brachi és Stopira a széleken levette a pályáról Jeffrént és Izmajlovot, középen a Marco Caneira, Paulo Vinícius kettősön látszott, már csukott szemmel is megértik egymást. Amikor pedig labdát szerzett a csapat, akkor Sándor Györgyék egy pillanat alatt képesek voltak ritmust váltani (ez hiányzott például a Videoton játékából a Paks elleni bajnokin), Filipe Oliveira, Nikolics Nemanja és Walter Lee is gólra törően futballozott. Talán csak Mladen Bozsovics kapus tűnt egy-egy beadásnál bizonytalannak, de igazán nem tudták őt tesztelni a portugálok.

A tegnapi meccs után elmondhatjuk, hogy a területzárásos védekezésből induló kontrafutballt tökélyre fejlesztette Paulo Sousa a Videotonnál, és amikor ezt tudja játszani a csapat, akkor nagyon nehéz játékban megverni. Fehérváron a következő lépcsőfok az lesz, hogy azok ellen a csapatok ellen is sikerrel szerepeljen az együttes, amelyek nem engedik a kontrafutball kibontakozását (ilyen volt például a Genk), vagyis a taktikai repertoár szélesítése lesz a feladat. Ez azonban semmit nem von le abból, hogy az elmúlt húsz év egyik legnagyobb győzelmét aratta tegnap a Videoton a nemzetközi kupában. A siker értékét pedig az sem csökkenti, hogy csak két magyar játékos volt a fehérváriak kezdőjében (Tóth Balázs és Sándor György, de ha a kettős állampolgárságú Nikolics Nemanját – akinek édesanyja vajdasági magyar – is ide vesszük, akkor három), mert kedden például a Kolozsvár is csak három hazai labdarúgóval állt fel a Manchester United ellen.