Ezért sikerült a Vidinek és nem a Fradinak, a Honvédnak vagy az Újpestnek

2012, vagyis a Videoton El-csoportkörös szereplése óta vártunk arra, hogy ismét főtáblára jusson magyar csapat az Európa-ligában vagy a Bajnokok Ligájában.

A Nemzeti Sport Online-on 2015 óta jelentkezünk statisztikai összefoglalóinkkal, melyekben rendre azt kellett megállapítani, hogy nem sok minden változott az előző idényhez képest, csapataink ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, ugyanazokat a hibákat követik el és ugyanúgy búcsúznak minden évben.

A Mol Vidi most változtatni tudott a tendencián, ezért érdemes pontról pontra megnézni, hogy miben érhető tetten a változás, a fejlődés, és ezen keresztül az is látszik, miért a Vidinek sikerült ismét elérni a csoportkört, mire lenne szükség a többi csapat előrelépéséhez.

„EGÉSZ MAGYARORSZÁGOT KÉPVISELJÜK” – CÉLKITŰZÉS

Az első és nagyon fontos tényező a Vidivel kapcsolatban, hogy Marko Nikolics a csapat vezetőedzője minden nyilatkozatában hangsúlyozta, azért dolgozik, hogy a magyar labdarúgás európai porondon is sikeresebb legyen, hogy BL- vagy El-csoportmeccseket rendezhessenek Magyarországon.

Ezt azért érdemes leszögezni, mert a Vidivel csoportkörbe jutó Paulo Sousa óta nem volt olyan külföldi klubedző, aki ennyiszer elmondta volna a nemzetközi meccsek előtt, hogy az egész magyar labdarúgás sikeréért dolgozik, és látszott rajta, hogy hisz is abban, hogy elérheti a csoportkört (még ha szó szerint ezt nem is mondta ki). Márpedig az első lépés a csoportkör felé vezető úton, hogy megfogalmazzuk a célt, és mindenki higgyen is benne.

Éles kontrasztként Thomas Dollt említhetjük, a Ferencvárost több mint négy évig irányító szakember tavaly már jó előre, a Vasas ellen megnyert Magyar Kupa-döntő után szólt, hogy senki ne várjon csodákat a magyar csapatoktól a nemzetközi kupákban. Nos, a Fradi ezek után a 2. körben el is búcsúzott, míg az idén már egy kört sem tudott menni az El-ben. És megint egy olyan csapattól, az izraeli Maccabi Tel-Avivtól kapott ki, amelyik a folytatásban nem tudott főtáblára jutni, ahogy a Fradit 2015 óta búcsúztató kupaellenfelek egyike sem.

ELHIBÁZOTT ÁTIGAZOLÁSOK KONTRA TUDATOS ÉPÍTKEZÉS – FELKÉSZÜLÉS

Persze nálunk, magyar futballrajongóknál aligha tudja bárki is jobban, hogy „nem elég a jóra vágyni” és még csak akarni sem elég, hanem tenni kell: tenni a játékosnak a pályán, az edzőnek a kispadról, a vezetőségnek az átigazolási piacon.

Utólag elmondható, az idén az európai porondon szereplő FTC, Honvéd, Újpest, Vidi négyesből minden szempontból utóbbi csapat tett a legtöbbet a sikeres szereplésért, a fehérváriak álltak a leginkább készen az európai szereplésre. Ezt bizonyítandó, nézzük is végig hogyan „melegítettek” az elmúlt fél évben a csapatok az európai porondra, azok után, hogy mindegyik együttesnél kimondott célkitűzés volt a tavasszal a nemzetközi kupaszereplés kiharcolása, tehát nem érhette váratlanul a klubokat.

Kezdjük a sort a bajnoki címvédő Honvéddal, amelynek a tavaly a Hapoel Beer-Sevával elbukott BL-selejtező után már volt tapasztalata arról, mit kíván meg a nemzetközi kupa. Ehhez képest a kispestiek nemhogy erősítettek volna, hanem sokkal inkább gyengültek, mire ismét eljutottak az európai porondra, hiszen néhány héttel az El-rajt előtt az előző két szezon gólkirálya, Davide Lanzafame és Eppel Márton távozott Kispestről. Pedig ha már télen vagy az idény közben tisztázódott volna a két csatár jövője, akkor idejében meg lehetett volna találni a helyettesüket is. Például a francia David N'Gogot, aki már januárban is szabadon igazolható volt, de akkor még szóba sem került, hogy Kispestre jön (a skót Ross Countyhoz ment), csak azután érkezett, miután már búcsúzott a csapat az El-től a luxemburgi Niederkornnal szemben. Nem mellesleg Eppelékkel együtt négy olyan játékos távozott a nyáron (Bobál Dávid és Patrick Ikenne-King sorolható még ide), aki nem rég még alapembernek számított a Honvédnál.

Hasonló cipőben járt a Ferencváros is. Ahogy tavaly nyáron, úgy idén is az a helyzet állt elő az Üllői úton, hogy a kölcsönben ott szereplő játékosok (Marcos Pedroso, Nagy Dominik, Joseph Paintsil), illetve további egy-két futballista távozásával, visszavonulásával (Janek Sternberg, Priskin Tamás, Hajnal Tamás, Gera Zoltán) egyből szűk lett a keret – néhány héttel a nemzetközi rajt előtt. Így olyan játékosokat is be kellett nevezni a sorozatra, illetve az év egyik legfontosabb mérkőzésére, a Maccabi Tel-Aviv ellen, mint a tétmeccsen a Ferencváros első csapatában még be sem mutatkozó Takács Zsombor vagy az El-re a tavasszal az NB II-es Soroksárnál „készülő” Csernik Kornél. Igaz, ők nem léptek pályára, játszott viszont öt olyan új szerzemény (Kjartan Finnbogason, Abraham Frimpong, Marcel Heister, Davide Lanzafame, Ivan Petrjak), akinek néhány edzéssel a háta mögött kellett pályára lépni a sokkal egységesebb és jóval nagyobb nemzetközi rutinnal bíró izraeliekkel szemben. Ilyen előzmények után annak is örülhet a Fradi, hogy viszonylag szoros párharcra volt képes, 2–1-es összesítésben búcsúzott.

Az Újpest FC vezetőedzője, Nebojsa Vignjevics a Puskás Akadémia ellen májusban megnyert Magyar Kupa-döntő után kijelentette, a sikeres nemzetközi szerepléshez mindenképpen szüksége lesz új játékosokra. Ezek után a klubnál mikor jelentették be az első új szerzeményt? Július 19-én, néhány órával a Neftci elleni El-visszavágót megelőzően. A román védő, Razvan Horj így csak a Sevilla ellen tudott bemutatkozni, két meccsen összesen 27 perc jutott neki az El-ben. A lilák Neftci elleni továbbjutása az első meccs viszontagságai és 3–1-es veresége után így is dicséretes. Mint ismeretes, az újabb nemzetközi kupaszereplésre 2009 óta készülő Újpest a lehetséges hat helyett adminisztratív okok miatt csak négy mezőnycserével állt ki Azerbajdzsánban, míg az utazás megpróbáltatásairól Litauszki Róbert csapatkapitány nyilatkozott a Nemzeti Sportnak.

Az már nem derül ki, ha nincs az első meccsen Branko Pauljevics korai kiállítása Sevillában, akkor lehetett volna-e szorosabb a párharc, mindenesetre a lilák legalább elhoztak egy sztárcsapatot Magyarországra, ha már a csoportkör nem sikerült.

És, hogy miért sikerült a Vidinek?

Elsősorban azért, mert minden szempontból nagyon tudatosan készült a nemzetközi szereplésre. Kezdjük például azzal, hogy a fehérváriak a téli és a nyári felkészülés alatt összesen öt olyan csapattal találkoztak felkészülési mérkőzéseken, melyek a nyáron szintén indultak az európai kupákban. A Honvédnak három, az Újpestnek kettő, a Fradinak ugyancsak öt ilyen ellenfele volt.

Ám amíg a Fraditól a nyáron nyolcan távoztak az első kerettől, a Vidinél a Puskás Akadémiához igazoló Szolnoki Roland volt az egyetlen távozó a tavaszi keretből, de ő is csak kiegészítő embernek számított, a tavasszal egyszer állt be az NB I-ben, akkor is egy percre. Az érkezési oldalon is csak hárman szerepeltek a selejtezők alatt – a héten bejelentett Armin Hodzicot nem számolva –, de a Berecz Zsombor, Hangya Szilveszter, Sós Bence triót elsősorban abból a célból szerződtették, hogy az NB I-ben nőjön a variációs lehetőségek száma, a BL-selejtezőkön egyikük sem kapott lehetőséget.

Vagyis a csapat gerince, amelyre a nemzetközi szereplést alapozhatja Nikolics, már a tavaszi szezon során kialakult. Sőt, a BL-selejtezőkön a legtöbbet játszók közül csak Huszti Szabolcs és a macedón Boban Nikolov érkezett télen. A többiek korábban csatlakoztak, és a szerb mester kezei alatt erre a nyárra egységes, nemzetközi szinten is versenyképes csapattá értek. Az egyaránt csoportkörös rutinnal rendelkező Huszti és Nikolov jól illeszkedett a csapatba, mindketten hozzá tudtak tenni a szerepléshez (azt most hagyjuk, hogy Huszti piros lapja az AEK ellen azért rontott a képen).

MAXIMUMOT HOZÓ VÉDEKEZÉS – AZ EDZŐ ÉS A JÁTÉK

Ahogy Marko Nikolics is hozzá tudott tenni és összességében nem is keveset, márpedig az előző években ez is hiányzott a magyar csapatoknál, mindig azt kellett megállapítanunk, hogy nem érezzük azt a pluszt a játékban, amit egy-egy jó edzői húzás hozzá adhatna. Már tavaly nyáron, a Bordeaux ellen megnyert El-párharc során látszott, hogy a szerb szakember irányításával képes nagyon fegyelmezett, koncentrált védekezésre a Vidi, de akkor ezt a játékot még nem tudta állandósítani a csapat.

Idén nyáron viszont úgy nyert meg egymás után három párharcot a BL-ben, hogy a hat meccsen összesen három gólt kapott, miközben az El-ben a Fradi két meccsen kettőt, a Honvéd négy találkozón négyet, az Újpest pedig tízet. Legutóbb ehhez hasonló, sőt még ennél is jobb mutatót a Sousa féle Viditől láttunk, amely 2012-ben úgy jutott főtáblára az El-ben, hogy három párharc során csak egy gólt kapott.

Ezek a statisztikák pedig kijelölik az egyetlen, jelen pillanatban járhatónak tűnő magyar utat a főtábla felé – vagyis be kell tolni a buszt a kapu elé, s a kevés adódó helyzettel jól kell sáfárkodni. A három megnyert párharc, vagyis a hat meccs során összesen 37-szer vette célba a kaput a Vidi, ebből 14-szer találta el és öt gólt szerzett. A főtáblára jutáshoz elég volt a hat meccsből kettőt megnyernie, viszont egyiken sem kapott ki. Vagyis mondhatjuk, hogy minimalizált támadójátékkal, de a maximumot hozó védekezéssel tudott eredményes lenni. Miközben az El-ben induló három csapatunk összesen hat vereséget szenvedett.

Ehhez azt az éles váltást kellett sikerrel megcsinálnia Nikolicsnak, ami annak idején még Sousának sem ment annyira, mint most neki. A nemzetközi kupa ugyanis teljesen más felfogású játékot kíván a magyar élcsapatoktól, mint a hazai porond. Itthon a Fradi és a Vidi is próbálja többet birtokolni a labdát, próbál többet lőni ellenfeleinél, nemzetközi szinten viszont ez nem működik, mást kell játszani és a Ferencváros például ezt a váltást nem tudja hatékonyan megvalósítani évek óta. Sousa pedig a kiemelkedően jó El-szereplés ellenére nem tudott bajnokságot nyerni a Vidivel, az NB I-ben éppen a támadójáték akadozott egy kicsit. Nikolics azonban azt követően tudott a BL-re egy nyomás alatt is kimondottan jól védekező csapatot összerakni, hogy az előző idényben 65-t gólt szerezve (ez a Fradi 69 gólja után a második legtöbb volt) lett bajnok a Vidivel az NB I-ben.

Nikolics nagy erénye az is, hogy mindenkinek megtalálta azt a posztot és szerepkört a csapatban, ahol a legjobb teljesítményre képes.

Loic Negót például a korábbiaknál is több támadófeladattal bízta meg, az AEK Athén ellen a második félidőben már csatárt játszott, a csapat mind a nyolc selejtezőjén végig a pályán volt, a hét Vidi-gólból kettőt lőtt, kettőnél gólpasszt adott.

Újra meghatározó emberré vált Kovács István, akinek általában nem középről, hanem kissé a szélre húzódva kell indulnia, és ebből a pozícióból sokkal hatékonyabban tudja segíteni a támadójátékot. A 26 éves játékossal kapcsolatban kijelenthető: évek óta nem játszott olyan jól, mint ezen a nyáron, nem véletlen, hogy bekerült Marco Rossi szövetségi kapitány válogatott keretébe, 2014 novembere után léphetne ismét pályára a nemzeti csapatban.

A Vidi csoportkörbe jutásának értékét az is növeli, hogy a legyőzött ellenfelek mindegyikének sikerült az El-selejtezőkön keresztül elverekednie magát a főtábláig, vagyis a luxemburgi Dudelange, a bolgár Ludogorec és a svéd Malmö is érdekelt a mai sorsolásnál. Miközben a másik három csapatunkat búcsúztató klubok közül csak a Sevilla. Vagyis a Vidinek egyáltalán nem volt könnyű a sorsolása, de a fegyelmezett védekezésre alapozott futballal sikerült a bravúr. A teljes nyári menetelés során egyetlen pillanatra veszített fegyelmezettségéből vagy legalábbis koncentrációjából a Vidi, méghozzá Huszti Szabolcs az AEK ellen, amikor rálépett az ellenfele lábára, amiért piros lapot kapott. Fél órát játszott emberhátrányban a Vidi, ami elég volt az AEK-nek ahhoz, hogy két gólt lőve eldöntse a párharcot. Ezen a szinten egy kiállítás döntő lehet, ezért is jó lenne végre megtörni a 2012 óta tartó piros lapos sorozatot (lásd keretes írásunkban). Viszont a Vidi ezzel együtt is példát mutatott a magyar kluboknak és saját magának is, hogy szervezettséggel, jól működő védekezéssel, átgondolt játékospolitikával igen is képes lehet egy magyar klub is eljutni a csoportkörig Európában. A minta ismét adott, bízzunk benne, hogy nem kell megint hat évet várni a főtáblára.

INFOGRAFIKÁK: MAROSI GERGELY