Európa-liga: Helyünk van ezen a szinten – Vinícius

– Pályafutása legszebb gólpassza volt?
– Egészen biztosan – vágta rá a Mol Vidi hátvédje, Vinícius, aki a PAOK elleni mérkőzés 50. percében úgy ívelte a labdát Georgi Milanov fejére, ahogy az a tankönyvekben meg van írva. – Hogy őszinte legyek, amikor választanom kell a gólpasszaim közül, nem küszködöm a bőség zavarával, most, hogy erről beszélünk, azt sem tudnám megmondani, legutóbb mikor segítettem gólhoz valamelyik csapattársamat.

– Azért csak dereng valami.
– Sajnálom, de nem. Tényleg nem rémlik, mikor adtam gólpasszt ezt megelőzően. Sebaj, a lényeg, hogy csütörtök este sikerült. Valami azt súgja, ezt már életem végéig nem feledem.

– Begyakorolt figura volt, ugye?
– Persze! Napok óta arra készültünk, hogy megelőzöm az ellenfél támadóját, játékban hozom Pátkai Mátét, majd futok tovább a bal szélen, gyönyörűen visszakapom a labdát, ballal középre tekerem, Georgi Milanov pedig berepülve védhetetlenül fejel a kapuba. Na jó, ez így nem feltétlenül igaz. Az ugyanakkor megfelel a valóságnak, hogy az ellentámadásokat sokat gyakoroltuk.

– Kovácsik Ádám elárulta, a taktikai repertoárban nem szerepelt, hogy ön rohan előre a kontráknál, jóllehet azt is hozzátette, ezzel extrát nyújtott, úgyhogy a „fegyelmezetlenség” ellenére dicséretet érdemel.
– Köszönöm! Tény, nem volt előírva, hogy kísérnem kell a támadást, de abban a pillanatban úgy éreztem, nem állhatok meg a labdaszerzés után, mennem kell előre. Csak vitt a szívem. Aláírom, nem hétköznapi helyzet volt, ám mindenáron segíteni akartam a csapatnak. Amikor láttam, hogy a labda a hálóba kerül, óriási boldogság kerített hatalmába. Fantasztikus volt átélni a gólörömöt, hogy néhány társam nem is Georgi nyakába ugrott elsőként, hanem az enyémbe. Nem is tudtam, hogy ilyen jó érzés gólpasszt adni.

– A lefújást követően a Sport Televíziónak úgy nyilatkozott, tökéletes meccset játszottak. A lelkesedés beszélt önből, vagy valóban kifogástalan teljesítménnyel rukkoltak ki?
– Nyilván becsúszott egy-két hiba, de taktikailag és mentálisan teljesen rendben voltunk. A hozzáállásunk olyan volt, amilyen egy bajnokcsapattól elvárható. Az első perctől kezdve az utolsóig küzdöttünk egymásért, a klubunkért és mindazokért, akik szurkolnak nekünk.

– Két hét leforgása alatt kétszer győzték le a görög bajnokság listavezetőjét. Kijelenthető, hogy a Vidi jobb a PAOK-nál?
– Nem mennék bele efféle összehasonlításokba. A két meccsen szereztünk hat pontot, a többi nem számít.

– Melyik találkozón volt nehezebb dolguk?
– Maradjunk annyiban, mindkettőn alaposan megszenvedtünk a sikerért. Hogy itt is, ott is nyerhessünk, ahhoz az kellett, hogy a szakmai stáb remek stratégiát dolgozzon ki, mi, játékosok pedig betartsuk az utasításokat. Szalonikiben és Budapesten is fegyelmezetten kellett játszanunk, egy másodpercre sem hagyhattunk ki. Intő jelnek ott volt az első csoportmérkőzés – kétszer hibáztunk a BATE ellen, két gólt kaptunk belőle, el is ment a meccs.

– Ha akkor valaki azzal lép ön elé, hogy a negyedik fordulót követően már továbbjutó helyen állnak, hogyan reagált volna?
– Egy halvány mosoly talán megjelent volna az arcomon. Bántott a vereség, már csak azért is, mert előzetesen úgy kalkuláltunk, ha versenyben akarunk lenni a továbbjutásért, a fehéroroszokat hazai környezetben meg kell vernünk. Utólag persze okosabb az ember, de ma már azt mondom, jót tett nekünk az a kudarc. Végérvényesen rádöbbentünk, hogy ami adott esetben az NB I-ben elegendő a győzelemhez, az Európa-ligában nem feltétlenül. A lelkünk mélyén tudtuk, hogy ennél többre vagyunk képesek, így hát a folytatásban összeszorítottuk a fogunkat, rátettünk még egy lapáttal, és lám, meglett az eredménye. Meg akartuk mutatni ország-világnak, nem véletlenül kerültünk a csoportkörbe. Remélem, immár mások is úgy gondolják, ahogy én: helyünk van ezen a szinten.

– A csütörtöki összecsapás utolsó tizenöt-húsz percét hogyan vészelték át?
– Hú, az kemény volt! Elképesztő nyomást gyakoroltak ránk a görögök, magas támadóikban bízva egyre-másra ívelték a kapunk elé a labdát, túlzás lenne azt állítani, hogy tétlenül ácsorogtunk. Ziccer mégsem adódott a vendégek előtt, mert amennyire fegyelmezett, annyira szervezett is volt a védekezésünk, és ha ez nem lett volna elegendő, a testi épségünket sem kímélve igyekeztünk megóvni a kapunkat a góltól. Vezetőedzőnk, Marko Nikolics a harcosok csapataként szokott jellemezni minket, és magam is úgy vélem, nehéz ennél találóbb jelzőt találni a jelenlegi Vidire. Ezúttal is úgy küzdöttünk minden labdáért, mintha az életünk múlt volna rajta, nem csoda, hogy a meccs végére úgy elfáradtam, mint talán még soha.

– Az ünneplésre azért maradt energia?
– Annyi, hogy a társaimmal együtt menjek egy tiszteletkört a stadionban. Ennyivel tartoztunk a drukkereknek, amióta ugyanis a Groupama Arénában játsszuk a hazai kupamérkőzéseinket, még nem örülhettek győzelemnek. Az AEK Athéntől és a BATE Boriszovtól is kikaptunk, mégis majdnem tele volt a stadion. Az volt a legkevesebb, amit értük tehettünk, hogy végre nyertünk.

– Ha már szóba került a tartozás: a fehéroroszokkal szemben is van törlesztenivalójuk.
– Három hét múlva visszavághatunk a pesti vereségért, nem vitás, kulcsfontosságú találkozó vár ránk. Az előnyünk jelenleg három pont, ha megőrizzük, már jó. Ha hatra növeljük, még jobb.

– Másképp fogalmazva: akkor már senki és semmi sem akadályozhatja meg a Vidit a tavaszi folytatásban.
– Ennyire ne szaladjunk előre.

– Éppen ön mondja?! Még a hosszabbítás perceiben is levágott egy hatalmas sprintet a görögök térfelén.
– Az más, a meccs hevében történt. Most már arra kell ügyelnünk, hogy nyugodtak maradjunk. A BATE elleni mérkőzés odébb van, addig három bajnokit is le kell játszanunk, arról nem szólva, hogy néhányan a válogatottba is hivatalosak vagyunk. Tagadhatatlan, a PAOK másodszori legyőzése óta már mindannyiunk fejében ott motoszkál, hogy november végén nagy tettet hajthatunk végre, de ezeknek a fejeknek tisztának kell maradniuk. Máskülönben az NB I-ben fontos pontokat veszíthetünk.

– Vasárnap Mezőkövesden lépnek pályára. Lassan betelik az útinaplójuk.
– Minden héten úton vagyunk, a szeretteinket ritkán látjuk, olykor nem könnyű ezt elviselni, de a nehéz pillanatokban is arra gondolok, gyerekkori álmom volt, hogy futballista legyek, és a Jóisten jóvoltából ez megadatott. Ezek után furcsán venné ki magát, ha elkezdenék amiatt panaszkodni, hogy már megint játszanom kell.

– Mi lenne a nagyobb meglepetés vasárnap, egy újabb Vidi-győzelem, vagy egy újabb Vinícius-gólpassz?
– Természetesen az utóbbi. De persze a kettő nem zárja ki egymást.

CSOPORTKÖR, 4. FORDULÓ
L-CSOPORT
Mol Vidi FC–PAOK (görög) 1–0 (Milanov 50.)
Groupama Aréna, 17 208 néző, V: Palabiyik (török)

A CSOPORT TOVÁBBI PROGRAMJA:
November 29.
18.55: BATE Boriszov–Mol Vidi FC
21.00: Chelsea–PAOK
December 13.
18.55: PAOK–BATE Boriszov
18.55: Mol Vidi FC–Chelsea