ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

Mintha csak egy átlagos hétköznap lett volna.

(Végül is csütörtök volt…)

A Vidi úgy készült a hatszoros angol bajnok, nyolcszoros FA-kupa-győztes, a 2011–2012-es idényben a Bajnokok Ligáját is megnyerő Chelsea ellen, mint az egy héttel korábbi budafoki Magyar Kupa-párharcra.

„Nincs okunk rá, hogy változtassunk a szokványos menetrenden, mivel nekünk minden mérkőzés ugyanolyan fontos – magyarázta Marko Nikolics, a székesfehérváriak vezetőedzője. – A játékosok ugyanúgy otthon töltötték a meccs előtti éjszakát, mint máskor, a mérkőzés napján az ebéd jelentette az első közös programot. Építjük a klubot, megnyertük a bajnokságot, bejutottunk az Európa-liga csoportkörébe, elkészült az új stadionunk, vagyis lépésről lépésre haladunk előre. Kezdjük megszokni a jelentős terheléssel járó ritmust, csak azt sajnáljuk, hogy a magyar futballban ez nem általános. Mindazonáltal reméljük, idővel az lesz, a magunk részéről boldogan játszanánk a jövőben is hetente egy meccset a hazai, egyet pedig a nemzetközi porondon. A Chelsea elleni kilencven percre visszatérve: úgy tekintünk erre a mérkőzésre, mint a többire, és ha a többinek is úgy vágunk neki, hogy meg akarjuk nyerni, ezúttal sem tehetünk másként.”

Az említett közös ebédet – csakúgy, mint az eddigi budapesti Európa-liga-meccsek alkalmával – a Lánchíd közelében fekvő elegáns szállodában fogyasztotta el a csapat, mintegy ötszáz méterre attól a hoteltől, amelyben neves vendége szállt meg. Az utolsó eligazítást követően pontban 16.50 órakor indult el a Vidi busza a Groupama Arénába – bele is telt némi időbe, mire a pesti forgalomban eljutott az Üllői útig. Attól persze nem kellett tartani, hogy Juhász Rolandék lekésik az év talán legfontosabb mérkőzését.

Iparkodtak a szurkolók is, a népligeti aluljáró például már másfél órával a kezdés előtt szardíniás dobozhoz hasonlított. Nehéz volt megmondani, miből fogyott több, a jéghideg(!) sörből, a forralt borból vagy a háromezer forintért kínált, az ünnepi alkalomra legyártott közös sálból. Aki nem akarta a nyaka köré tekerni a Vidi és a Chelsea címerével egyaránt ellátott ereklyét, választhatott mást: „sima” piros-kék sálra ugyanúgy be lehetett ruházni, mint piros-fehér-zöldre, sőt sárga-kékre is. Úgy ám, aki csütörtök kora este az Üllői út 129. előtt bandukolva gondolta úgy, itt az ideje, hogy szert tegyen egy DAC-relikviára, máris a zsebébe nyúlhatott.

Három angol fiatalember is örömmel fizetett volna – meccsbelépőért. A szemünk láttára vagy inkább a fülünk hallatára fordultak egy az aluljáró falát támasztó, első blikkre csakugyan jegyüzérnek tűnő férfihoz: „Tickets?” Miután a fejrázásból arra következtettek, hogy a megkérdezettnek nemhogy három, egy eladó zsugája sincs, bánatukban dobozos sörükbe belekortyolva folytatták útjukat. Hogy aztán sikerrel jártak-e, arról nincs információnk.

Arról ellenben jó egy órával a meccs előtt tudomást szereztünk (igaz, nem volt nehéz, hiszen a kezünkbe nyomták az összeállítást…), hogy Marko Nikolics nem húzott váratlant, egy kivételtől eltekintve ugyanazoknak a játékosoknak szavazott bizalmat, akik október negyedikén szerfelett tisztes helytállást tanúsítottak a két együttes első meccsén. Hogy a Londonban látott Vidi egy helyen módosult, egyáltalán nem keltett meglepetést: a sérüléséből akkor felépülő, a Stamford Bridge-en csupán a kispadon ülő, 15 évesen még a Chelsea-nél próbajátékon is szereplő Kovácsik Ádám ezúttal beállhatott a kapuba. Noha némelyek Pátkai Mátét is a kezdőbe várták, Boban Nikolovra esett a vezetőedző választása, volt, aki ezzel szembesülve lelkesen bólogatott, mondván, a macedón légiós adott esetben könnyebben szót ért a mérkőzés macedón játékvezetőjével…

Meglehet, vannak, akik úgy vélekednek, nagy bátorság egy 22 és egy 18 éves labdarúgót a védelem tengelyébe állítani, csakhogy a vendégek mestere, Maurizio Sarri joggal mondhatta: mikor, ha nem most?

A 22 esztendős dán válogatott Andreas Christensen Londonban is kezdett, és bár Ethan Ampadu nála is négy évvel fiatalabb, képességeiről sok mindent elárul, hogy máris walesi válogatottnak vallhatja magát.

Hogy a Chelsea több alapemberét is nélkülözve támadólag lépett fel, senkit sem lepett meg, ugyanakkor Boban Nikolov negyedik percben leadott lövése (amelyet egyébként elkapkodott) jelezte, az angol csapat védekezésén is található rés.

Öt perccel később még nagyobb lehetőséghez jutott a Mol Vidi, és ebben Ethan Ampadu rutintalansága is benne volt. Gyanítjuk, ha kicsit több meccs van a lábában, Georgi Milanov aligha veszi mellre mellette a labdát, és ha a centerezésére Marko Scsepovics kicsit előbb ér oda, meglehetett volna a vezetés.

Ami „ült” a korábbi mérkőzéseken, azon felesleges változtatni. Amikor Kovácsik Ádám a földről kirúgással hozta játékba a labdát, mindig a felezővonal bal oldalán elhelyezkedő Stopirát igyekezett megjátszani, kihasználva, hogy a védő ritkán veszít fejpárbajt. A játékrész közepén jött az újabb hazai lehetőség (Loic Nego lövését kellett védenie Willy Caballerónak), ami azért mutatta, noha a londoniak a saját kapujuk előterében letámadás esetén is magabiztosan passzolgatnak, igenis zavarba lehet hozni őket. Azért a Vidinél is volt gond a kommunikációval, hiszen Nikolovnak a balhátvéd pozíciójában bőven lett volna ideje megfordulni a labdával, hiszen senki sem támadta, ő azonban „bepánikolt”, és bedobásra mentett. Amikor pedig már úgy tűnt, az első fél óra gól nélkül zárul, jött a brazil sztár Willian, és a Vidi kapujába lőtt szabadrúgásból.

Nincs jobb annál, mint gólra góllal felelni, ezt jól tudják a fehérváriak is.

A Vidi korábban is erős volt az olyan játékhelyzetekben, amikor szögletből vagy kapu közeli szabadrúgásból kellett középre kanyarítani a labdát, és Huszti Szabolcs remek rúgótechnikája ezúttal is egyenlítést ért (1–1).

Azért a folytatás megmutatta, az olyan labdavesztések nem férnek bele, mint amikor Nikolovot előzték meg a vendégtérfél közepén, ugyanis a Chelsea villámgyorsan ér fel az ellenfél kapujához (leginkább Willian megindulásai után), és ilyenkor van miért izgulni.

Nem az elfogultság mondatja velünk, az első játékrészben a Vidi volt veszélyesebb a kapu előtt, és ha Caballero 37 éve minden rutinjával nem védi bravúrral Nego lövését, előnnyel is mehetett volna szünetre.

A fehérváriak az öltözőben alighanem tudomást szereztek arról, hogy a BATE 3–0-ra vezet, így számukra a szép búcsú a tét.

Persze ettől még Marko Nikolics aligha kérte azt, hogy a csapat minden mindegy alapon ugorjon neki riválisának.

Egy újabb szöglet után meg lehetett volna a vezetés, kár, hogy Stopira tiszta helyzetből leadott fejese nem találta el a kaput.

Amikor már kezdtük azt gondolni, mennyit gyengült a Chelsea, amikor a legnagyobb pályán lévő sztárja, Willian elhagyta a játékteret (mondjuk a világbajnok Pedro állt be a helyére), Loic Nego olyan gólt rúgott Georgi Milanov pazar kiszolgálása után, hogy leesett az állunk.

A gyönyörű kapásgólra egyből jöhetett volna a válasz, de Kovácsik Ádám megmutatta, hogy ha tizenkét éve nem is szerződtette végül a Chelsea, nem véletlenül tesztelte: szépen mentett Callum Hudson-Odoi lövésénél.

A vezető gólhoz visszatérve: nem mehetünk el szó nélkül Emerson Palmieri hibája mellett, Milanov keresztlabdája ugyanis volt annyit a levegőben, hogy jó helyezkedéssel mentsen, vagy legalábbis blokkoljon.

A Vidi ebben az időszakban a saját térfelére kényszerült, hol 4–5–1-ben, hol pedig 5–4–1-ben fogadta riválisát, ám a Chelsea akkor jutott valamirevaló helyzetig, amikor egy szabadrúgás után Olivier Giroud levált emberéről, és kapásból a kapu fölé bombázott.

Hamarosan jött az egyenlítés is, ismét szabadrúgásból, más, de nem elhanyagolható kérdés, hogy Vinícius belépője valóban szabálytalan volt-e.

Az állandó koncentráció, a rengeteg futás sokat kivett a Vidi labdarúgóiból, Marko Nikolics nem véletlenül frissített, ráadásul Armin Hodzic személyében újabb vérbeli támadó érkezett a pályára.

A hajrában a fehérváriak minden erőtartalékukat mozgósították, nem túlélni akarták a párharcot, hanem megnyerni, s bár meg kellett elégedniük a döntetlennel, csak a legnagyobb elismerés hangján lehet szólni a teljesítményükről. 2–2

Sohasem volt még példa arra, hogy magyar csapat a csoportkörben hét pontot szerezzen, a Vidinek ez sikerült, és bár nem jutott el a tavaszi Európa-liga-folytatásig, feledhetetlen menetelést produkált.

A TALÁLKOZÓ GÓLJAI

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

EURÓPA-LIGA
CSOPORTKÖR, 6. FORDULÓ
L-CSOPORT
Mol Vidi FC–Chelsea (angol) 2–2 (Ampadu 32. – öngól, Nego 56., ill. Willian 30., Giroud 75.)
PAOK (görög)–BATE Boriszov (fehérorosz) 1–3 (Prijovics 59., ill. Szkavis 18., Szignyevics 42., 45+1. – az elsőt 11-esből)
Kiállítva: Szignyevics (61., BATE)