Nem hittük volna... A Vidi–Chelsea El-meccset megelőzően a szurkolókkal beszélgetve, összegezve a fehérváriak Európa-liga-szereplését, majd látva magát a mérkőzést is, sokszor volt ez az érzésünk.
Kezdve a futballszakma felől, először is azt nem hittük volna az elmúlt évek kudarcai után, hogy egy magyar csapat idén eljuthat egy olyan csoportmérkőzésig, melyen hosszú idő elteltével újra világbajnokokat felvonultató sztárgárda lesz az ellenfél. 2009 után először lépett pályára Magyarországon, klubcsapatban, tétmeccsen olyan futballista, aki a találkozót megelőzően nyert már világbajnokságot. Akkor a DVSC ellen az olasz Alberto Gilardino (Fiorentina), most pedig a Chelsea három vb-győztessel érkezett, akik közül a 2010-ben bajnok spanyol Cesc Fabregas a kezdőbe is bekerült, majd később az idén ünneplő francia Olivier Giroud és a szintén spanyol Pedro is beállt.
Aztán abban sem bízhattunk az elmúlt esztendőkben, hogy úgy fogad majd valamely kupacsapatunk egy topligás sztáregyüttest az egyik nemzetközi kupa csoportkörének utolsó fordulójában, hogy reális esélye lesz a továbbjutásra. Márpedig a „kékek” ellen így indult a találkozó...
A meglepettség érzése csak fokozódott bennünk, amikor a drukkerekkel beszélgettünk a kezdés előtt. Egy középkorú úrtól például megtudtuk, hogyan lesz egy Bács-Kiskun megyei, a déli határhoz közeli, Jánoshalmán élő focidrukkerből Vidi-fanatikus. Naná, hogy az 1985-ös UEFA-kupa-menetelés az „oka”. Onnantól, amikor csak teheti, több száz kilométert is képes megtenni, hogy átutazva az országot lássa kedvenceit. Az angol szurkolók pedig arról beszéltek nekünk, hogy semmit sem tudnak a jelen magyar futballjáról (ez mondjuk nem volt meglepetés...), így megdöbbentette őket, hogy mennyire hangos drukkerei vannak a Vidinek és milyen lelkesen szurkoltak Londonban a két csapat első meccsén.
Azon a meccsen, amelyen 60 perc után még 0–0 állt az eredményjelzőn. Egy Vidi-rajongó pedig elmondta, ő ott volt Londonban, s hihetetlen büszkeséggel töltötte el, hogy tőlük, a „Ria, ria, Hungáriától” és a „Vidi álé”-tól zengett a Stamford Bridge, miközben az angol közönség csak csendben ücsörgött.
Nem hittük volna... Ahogy azt sem, hogy a Vidi másodjára is megszorongatja a Chelsea-t (na jó, azért ebben mostanra már erősen reménykedtünk). Mert akármilyen furcsán is hangzik, ez volt a helyzet – London után Budapesten is. Ráadásul most 0–1 után sem volt vége a mérkőzésnek. A fehérváriak ugyanis a kapott gól után nagyon gyorsan egyenlítettek, majd a második félidőben Loic Nego bombagóljával a vezetést is megszerezték.
Persze el lehet mondani százegyedszer is, hogy a Chelsea nem vette komolyan, meg hogy nem volt Hazard, meg Kanté és még folytathatnánk, de ettől még tény: az a Vidi, amely számára nemrég még a csoportkör is álomnak tűnt, hét pontot szerzett az El főtábláján (mióta a nemzetközi kupákban bevezették a csoportköröket, ennyi pontot magyar csapat még nem gyűjtött), és a két találkozó alatt egyenrangú ellenfele volt a csütörtökön három világbajnokot is bedobó Chelsea-nek. S bár a londoniak egy pontot megmentettek, a Vidi pedig nem jutott tovább, így is Marko Nikolics alakulata az egyetlen ebben a szezonban, amely pontot csent a „kékektől” az Európa-ligában.
A lefújás után zengett a „szép volt, fiúk!” a teljesen megtelt Groupama Arénában (a BATE és a PAOK ellen nem volt telt ház, de azokon a meccseken is 15 ezer fölött alakult a nézőszám). Juhász Rolandéknak köszönhetően igazi futballünnep volt a stadionban az ellen a Chelsea ellen, amely néhány napja 2–0-ra megverte az angol bajnok Manchester Cityt (most pedig nem bírt azzal a Vidivel, amely múlt héten kikapott az Újpesttől, amelyet a Magyar Kupából kivert a Kaposvár, amely ősszel kikapott a Tiszakécskétől – ki gondolta volna...). Köszönjük, Vidi!
Hogy mi lesz a Vidivel a jövőben? Hogy lesznek-e belátható időn belül magyar tehetségei, akik meghatározó szerepet vállalnak a nemzetközi kupákban? Hogy meg lehet-e jövőre ismételni, esetleg lehet-e fokozni az idei szereplést? Persze, rávághatnánk zsigerből, hogy nem hinnénk, de a fentiek után inkább mondjuk azt, hogy szeretnénk hinni benne! Abban, hogy a Vidinél, vagy a Vidi példáján más magyar csapatoknál megtalálják a csoportkörhöz vezető receptet és azt a játékot, amivel a főtáblán is eredményesen lehet szerepelni. A példa adva van, higgyünk benne, hogy nem kell ismét hat évet várni a következő főtáblás szereplésre.
CSOPORTKÖR, 6. FORDULÓ
L-CSOPORT
Mol Vidi FC–Chelsea (angol) 2–2 (Ampadu 32. – öngól, Nego 56., ill. Willian 30., Giroud 75.)
PAOK (görög)–BATE Boriszov (fehérorosz) 1–3 (Prijovics 59., ill. Szkavis 18., Szignyevics 42., 45+1. – az elsőt 11-esből)
Kiállítva: Szignyevics (61., BATE)
1. Chelsea | 6 | 5 | 1 | – | 12–3 | +9 | 16 |
2. BATE Boriszov | 6 | 3 | – | 3 | 9–9 | 0 | 9 |
3. MOL VIDI FC | 6 | 2 | 1 | 3 | 5–7 | –2 | 7 |
4. PAOK | 6 | 1 | – | 5 | 5–12 | –7 | 3 |