A Taktikai Bestia és Monchi, a profi csörtéje – avagy Sevilla–Inter, kicsit másként

Nemcsak saját, hanem az olasz futball rossz sorozatát is megszakíthatja az Internazionale, hiszen a milánóiak tíz évvel ezelőtti Bajnokok Ligája-győzelme óta olasz csapat nem nyert európai kupát. Péntek este persze „csak” az Európa-liga-trófea megszerzése a tét a Sevilla ellen, de mégiscsak egy jelentős serleg elhódításáról van szó, amely a tavaly nyáron kinevezett Antonio Conte munkájának is ékes bizonyítéka lenne. Az már más kérdés, hogy meglepetésre a szakember távozhat, ám ezzel a problémával csak a kölni finálét követően kell megküzdeni.

Az olasz edző a vezetőség támogatásával kapcsolatban biztosan nem panaszkodhat, csaknem 200 millió euróból erősíthette meg a csapatot, sőt, a 74 millióba kerülő Romelu Lukaku szerződtetésével klubrekordot döntött. A csatár bizonyította, megérte a csillagászati összegű vételárat, az idény összes tétmérkőzését tekintve már 33 gólt szerzett. Érdekesség, hogy az 1997–1998-as, első interes idényben a brazil Ronaldo is 33 góllal várta a Lazio elleni UEFA-kupa-döntőt, majd betalált a fináléban, amelyet a fekete-kékek 3–0-ra megnyertek. A belga támadó érkezéséből egyébként éktársa, Lautaro Martínez is sokat profitált, az argentin eddig 21-szer volt eredményes. A Sahtar Doneck elleni El-elődöntőben a páros mindkét tagja két gólt szerzett.

„Lukakut már korábbi klubjaimnál is próbáltam többször szerződtetni  – idézi Antonio Contét az UEFA hivatalos oldala. –  Lautaro Martínez játékát a tévében csodáltam, igaz, az előző idényben nem sokat játszott, de ettől még tisztában voltam a képességeivel. Nyilvánvaló volt, hogy minél többet dolgozik együtt a két játékos, annál jobban megértik egymást a pályán. Megvan bennük a csatárokra tipikusan jellemző önzőség, ám közben képesek rá, hogy a csapatért küzdjenek és segítsenek a másiknak gólt szerezni.”

Ugyan a Sevillában nem játszanak olyan neves futballisták, mint az Interben, a Manchester United elleni elődöntőben is megmutatták, jól működő kollektívát alkotnak, ennek köszönhetően a papíron erősebb (vagy legalábbis annak tartott) együttesek ellen is van keresnivalójuk. A védelem jól állja a sarat, a legutóbbi hat tétmérkőzésén csupán egy gólt kapott az együttes.

„A Sevilla remek csapat, nem véletlenül jutott be ennyi döntőbe, de nekünk elsősorban magunkra kell koncentrálnunk   – mondta az UEFA-nak Lautaro Martínez. –Nagyon közel állunk ahhoz, hogy trófeát nyerjünk. Mindig hálás leszek Antonio Conténak, bízik bennem és segített, hogy jobb játékos legyen belőlem. Megváltoztatta mentalitásomat, sőt az egész csapatét. Hosszú idény végéhez értünk, kicsit keserűen gondolok arra, hogy a bajnokságban csak egy ponttal maradtunk le a Juventustól. Most viszont megmutathatjuk, hogy csapatként fejlődtünk.”

„Antonio Conte korábbi csapataihoz hasonlóan az Inter is karakteres stílusban futballozik – mondta az uefa.com-nak Julen Lopetegui, a Sevilla trénere. – Remek játékosok alkotják a keretet, nem lehet könnyű alávetni magukat a csapat érdekeinek, szerintem látványos mérkőzésre kényszerítenek minket. Mentálisan felkészülten várjuk a döntőt, s testileg napról napra pihentebbek vagyunk.”

(…)

„A vesztesek első helye” – már-már puffogott Antonio Conte, amikor a Serie A 2019–2020-as idényének záró meccse, az Atalanta elleni idegenbeli találkozóról, no meg annak tétjéről kérdezték. A meccs győztese az olasz bajnokság ezüstérmeseként zárt. A nyertes az Inter lett, az ember pedig azóta is csak várja a képeket a bergamói stadion vendégöltözőjéből, durrant-e pezsgősüveg vagy sem. Eddig nem került ki ilyen videó, és ha eddig nem, egy hónap elteltével már aligha…

A főbb kérdés most az, lesz-e oka pezsgőzni az Internek péntek este – már ha a híresen szigorú Conte megengedi azt. A szakember Leccében látta meg a napvilágot. A város Dél-Olaszország egyik legnevesebb szellemi központja. Conte munkás, de jómódú család legidősebb gyermeke volt, Édesanyja ruhaszalonban, Édesapja autókölcsönzőben dolgozott. A családban szigorú katolikus neveltetést kapott – innen a mai napig kissé élére vasalt stílus.

„A Sant'Antonio imaház igazodási pontot jelentett, menedéket az utca csábításai elől. Hogy vágytam arra vasárnaponként, hogy a ministránsok közül rám essen az atya választása, én vihessem a nagy gyertyát! Ha így történt, felvillanyozott, beragyogta az egész napomat. A szüleim szemében a labdarúgás nem számított a tanuláshoz képest, meg kellett ígérnem, hogy a futball nem megy az iskola rovására. Hálás vagyok nekik, mert hagytak kibontakozni, a szabadság eszközével segítettek megtalálni a magam útját” – idézte Conte La Repubblicának adott interjúját Csillag Péter kollégánk, amikor az edző 50 éves lett.

Conte 16 évesen és 8 hónaposan mutatkozott be a Lecce felnőttcsapatában, öt évvel később már érett féfiként érkezett a Juventushoz, ahol pályafutása legszebb éveit töltötte, a többi között ötszörös bajnok, kupagyőztes, UEFA-kupa- és Bajnokok Ligája-aranyérmes lett. A már játékosként is kiváló taktikai érzékről tanúbizonyságot tevő középpályás 2004-ben akasztotta szögre a stoplist, majd szinte rögvest a Sienánál vállalt segédedzői állást,Luigi De Canio segítőjeként (később az olasz bundabotrány egyik vádlottja – de ezt a történetet inkább engedjük a feledés jótékony homályába veszni).

2007-ben a másodosztályú Bari vezetőedzője lett, amellyel az első idényében még a bennmaradásért küzdött, a következőben viszont megnyerte a Serie B-t. 2009 nyarán már a Juventus kispadjának egyik várományosaként emlegették, ám ez akkor még nem jött össze számára. Helyette Bergamóban, az Atalantánál kötött ki, itt viszont bő fél év után lemondott. Jöhetett egy újabb másodosztályú megbízatás és ezúttal a Sienát juttatta fel a Serie B-ből az élvonalba. 2011 nyarán aztán befutott a várva-várt felkérés, leülhetett a Juventus kispadjára.

Conte Torinóban csúcsra járatta a 3–5–2-es hadrendet. Az olasz szakember a tiki-taka-éra kellős közepén kezdett futballreformba. S ha a Juventusszal akkoriban nem is tudta megtörni az FC Barcelona nemzetközi dominanciáját, az általa preferált hadrend – hol védekezőbb, hol támadóbb felfogás mellett mára az egyik legelterjedtebb felállási forma lett.

„Már játékoskorában sejtettük, hogy jó edző válik belőle. Aztán kiderült, tévedtünk: nem jó edző lett, hanem zseni” – mondta egykori csapattársáról Pavel Nedved, aki a Juventus vezetőségi tagjaként majd alelnökeként közvetlen részese volt Conte torinói menetelésének. A szakember három idény alatt három bajnoki címet nyert a Juvéval, mielőtt az új kihívást keresve tovább állt volna és kinevezték az olasz válogatott szövetségi kapitányának.

„Taktikai bestia, a futballpálya állata. Ha edző leszek, sokat merítek a módszereiből” – így Daniele De Rossi, aki a nemzeti csapatban volt a játékosa.

„Azt hiszem, az ő csapata játszotta a legszebb futballt, amelyet valaha a Juventustól láttam. Pedig sok nemzedéket volt már alkalmam megnézni, sajnos” – hajtott főt Conte előttArrigo Sacchi, aki a nyolcvanas-kilencvenes évek derekán legendássá váló AC Milant is trenírozta.

Most az 51 éves tréner készül hasonlóan korszakos csapatot építeni Milánóban, csak épp a város fekete-kék „felének” örömére. Conte egy londoni kitérő és a Chelsea-vel megnyert Premier League-cím után 2019 nyarán nem kis megrökönyödést kiváltva az Internazionale ajánlatát fogadta el. A klubnál már ekkor hároméves tervben gondolkodtak, és Contét megelőzően a Juve sikercsapatának másik letéteményesét, Giuseppe Marotta vezérigazgatót is az olasz divatfővárosba csábították.

A páros már az első közös milánói idényében nagyot alkothat – ha nem is a várva-várt és vágyva-vágyott Bajnokok Ligája, de az Európa-liga döntőjét nyerheti meg.

Egy valami biztos, a „vesztesek első helyével”, azaz egy ezüsttel aligha éri be Conte Kölnben.

(…)

Ramón Rodriguez Verdejo még egyszer végig simít tar fején, megigazítja a szakállát majd a nyakkendőjét. Okostelefonja feltöltve, bár ezúttal – a szokásokkal ellentétben – aligha ez az eszköz játssza majd a főszerepet. Ezen az estén nem egy újabb tízmillió eurós nyereséggel kecsegtető játékostranszfert kell keresztülvinni. Ezen az estén a már megvásárolt labdarúgókon a sor, hogy a Sevillahatodszor is elhódítsa az Európa-liga/UEFA-kupa serlegét a sportigazgató – kisebb megszakítással – 2000 óta tartó regnálása alatt. No meg a klub történetében is – összességében.

Ha a teljes neve helyett a játékosként használt művésznevét, a Monchit említjük, akkor is csak keveseknek ugrik be, kiről van szó. Pedig ha a Sevilla modern kori sikerei mögött van egy igazi hős, akkor az ő. A profi labdarúgó-karrierjét 1990-ben kezdő, majd kilencévnyi sevillai kispadozás után vissza is vonuló kapus rögvest a mély vízben találta magát, amikor Roberto Alés klubelnök 2000 nyarán felkérte sportigazgatónak. Az akkor még egészen dús hajkoronával bíró, cserébe frissen borotvált arcú sportvezető nagy lendülettel vetette magát munkába – az ő ténykedésének és éles szemének is köszönhető, hogy a Sevilla az előző idény 20. helye és így a kiesés után azonnal vissza tudott jutni a spanyol élvonalba.

Monchi – miközben rendszeres tanulmányutakon vett részt Anglia topklubjainál és jogi, valamint üzleti menedzsment szakokon egyetemet végzett – két fő csapásirányt jelölt ki a Sevilla számára – idézi fel a sportvezetőről szóló portréjában a Bleacher Report. Első lépésként megpróbálta megerősíteni az utánpótlásbázist. A csapat akadémiájáról már ekkoriban is olyan nevek kerültek ki, mint José Antonio Reyes, Sergio Ramos, Diego Capel, Jesús Navas vagy valamivel később Antonio Puerta. A tehetségek megtartása azonban komoly gondot okozott.

A másik fontos lépés a nemzetközi megfigyelőhálózat kiépítése és fejlesztése volt Monchitól. Néhány év alatt mintegy 700 scoutot számláló hálózatot alakított ki, ezek a megfigyelők aztán a világ minden tájáról szállították a jelentéseket a fiatal, olcsón megszerezhető, ám nagy potenciállal rendelkező futballistapalántákról. A hálózaton keresztül érkezett a klubhoz Daniel Alves, Júlio Baptista vagy Luís Fabiano. Dani Alves 2002-ben például 550 ezer eurónak megfelelő összegért cserébe jött – hat évvel később az FC Barcelona – bónuszokkal együtt – már 30 millió eurót fizetett ki érte. Seydou Keitáért ugyanebben az évben 14 milliót adott a katalán csapat – egy évvel korábban a Sevilla csupán 4 millióért vette meg őt. A Barca évekkel később is szívesen mazsolázott Monchi szerzeményei közül: Ivan Rakitic 2.5 millió euróért jött a Schalkétól Sevillába, majd 2014-ben 18 millió euróért ment a gránátvörös-kékekhez.

A Monchi-érához köthető nagy-nagy profitot hozó átigazolásokat napestig sorolhatnánk, de újabb ékes példaként legyen elég Federico Fazio nevét említeni. A csaknem kétméteres argentin középhátvédet hazája másodosztályában szúrta ki a Sevilla. 2007-ben filléreknek számító 800 ezer euróért cserébe szerződött Spanyolországba, majd 148 bajnokival, egy spanyol kupagyőzelemmel és egy El-sikerrel a háta mögött, 27 évesen, argentin felnőttválogatottként 10 millió euróért állt tovább a Tottenhamhez.

Hogy Monchi üzletpolitikája bejött, arra szintén jó példa, hogy a Sevilla 2000 és 2010 között 50 millió euró feletti bevételt tudott összehozni azon akadémistái eladásából, akik nem tudtak gyökeret ereszteni az első csapatnál – vagy be sem mutatkoztak abban. A rendszer azóta is dübörög, jelenleg több mint 500 utánpótlás-játékost versenyeztetnek korosztályuknak és szintjüknek megfelelően 22 különböző csapatban.

Monchi, a Sevilla és a csapat mindenkori edzőjének viszonyában kulcsfontosságú, hogy a sportigazgatónak teljhatalma van az átigazolásoknál – ezt pedig Joaquín Caparróstól, Juande Ramoson és Unai Emeryn át Julen Lopeteguiig mindenki elfogadta, sőt, tehermentesítésként élte meg.

A sportigazgató a Panenka Magazinnak adott, 2015-ös interjúban arról beszélt, természetes, hogy a mai világban mindenki adatelemzéssel kezd, de a számok önmagukban nem mutatják be a játékosokat – épp ezért ő még mindig abban hisz, hogy az adatok mellé személyes tapasztalatokat kell gyűjteni a kiszemeltekről. Anno Rakiticet például háromszor nézte meg Németországban személyesen. Persze, amikor csak teheti, nem ő maga utazik, sokkal inkább okostelefonján keresztül, mobil, mozgó központként szervezi a scouthálozat életét. Ő közvetlenül 16 megfigyelővel áll kapcsolatban, akik felé ugyanúgy teljes bizalommal áll, mint a Sevilla elnöksége teszi azt Monchival. A piramisszerűen felépülő – mint korábban említettük, körülbelül 700 főt számláló – hálózat nem is működhetne másként. Monchi sem tud, ezt mutatta meg az AS Románál végigszenvedett szűk két éve 2017 nyara és 2019 tavasza között.

A megfigyelők minden idényt a tv előtt kezdenek, majd az első szűrést követően személyesen is megnézik a kiszemelteket. Ezt követően – nagyjából októberre – készül el a hálózat tagjainak álomcsapata (a scoutok között a régiókat és a bajnokságokat is felosztják), ahol minden poszton szerepel egy-egy név, illetve az A, B, C, D minősítés valamelyike. Az A-kategóriába esőket azonnali szerződtetésre javasolják, a D olyan ígéreteket jelöl, akikben bár nagynak tűnik a potenciál, bőven lehet alternatívájuk.

A profit mellett az eredmények sem maradtak el. A Sevilla az elmúlt 20 évet tekintve csaknem 500 millió eurós pluszban van az átigazolási piacon, miközben ötször zárt a második számú európai kupasorozat élén, spanyol kupát, spanyol szuperkupát és európai szuperkupát nyert, valamint 2004 óta csak kétszer nem kvalifikált az európai kupaporondra…

„A legnehezebb része a munkánknak talán az, hogy úgy kell megtalálnunk a megfelelő játékosokat, hogy őket teljesen más rendszerben tudjuk csak megfigyelni. Néha minden alaposság ellenére is csak remélhetjük, hogy Sevillában is működni fognak” – idézte a spanyolt a footballwhispers.com

A jelek szerint – ha minden játékos nem is, de – Monchi rendszere tökéletesen működik Sevillában.

Ennek ékes bizonyítéka lehet a hatodik UEFA-kupa/El-siker.

EURÓPA-LIGA
DÖNTŐ, KÖLN
21.00: Sevilla (spanyol)–Internazionale (olasz) (Tv: Sport1) – élőben az NSO-n!