El-döntő: a sorozat, vagy a döntők királya ünnepelhet Budapesten?

Mindhárom európai kupadöntőben van olasz csapat, de a fogadóirodáknál egyik sem esélyes a trófea elhódítására: a bukmékereknél a Bajnokok Ligájában a Manchester City toronymagas favorit az Internazionale ellen, de az Európa-ligában is többre taksálják a Sevillát a Románál, az Európa-konferencia­ligában pedig a West Ham Unitedet a Fiorentinánál. A három döntő közül a papírforma szerint a legszorosabbnak azonban épp a budapesti ígérkezik: ebben a párosításban rendkívül nehéz megjósolni a győztes kilétét, hiszen mintha mindkét fél a győzelemre lenne predesztinálva bizonyos szempontból.

A Sevilla kétségkívül a sorozat specialistája az elmúlt másfél évtizedben. Pedig 2006-ig egyszer sem nyert európai kupát az andalúziai együttes, még csak elődöntős sem volt, azóta viszont tarol a második számú UEFA-sorozatban – és kizárólag csak abban. Még 2006-ban és 2007-ben megnyerte az Európa-liga elődjét, az UEFA­-kupát, és azt lehetett gondolni, hogy ez elsősorban a vezetőedző, Juande Ramos érdeme. Ám aztán 2014 és 2016 között triplázott a El-ben a Sevilla, mindháromszor Unai Emery vezetőedző irányításával. S hogy mennyire nem edzőfüggő a piros-fehérek sikere, jól jelzi, hogy 2020-ban Julen Lopetegui vezényletével hódították el a trófeát, most pedig José Luis Mendilibar a szakvezető, vele is első nekifutásra döntőbe jutottak. Látható tehát, hogy nem a szakvezető személye a döntő, ez a klub valahogy úgy van felépítve, hogy az El-ben parádézzon. Miközben a spanyol bajnokságban még sohasem futott be aranyérmesként, és amikor a BL-ben szerepel, akkor is rendre alulteljesít – most is a BL-ből „bukott át” a második számú sorozatba, hogy ott aztán már ne jelentsen neki akadályt se a Manchester United, se a Juventus. Bár csak 2006-ban kezdte a trófeagyűjtést a Sevilla, így is az 1955 óta íródó sorozat (Vásárvárosok Kupája/UEFA-kupa/Európa-liga) történetének legeredményesebb csapata hat elsőséggel. Még a második legtöbbszörös győzteseknek (Juventus, Barcelona, Internazionale, Valencia, Liverpool) is csak három-három trófeájuk van, és döntőt még sohasem veszített, hatból hatot behúzott.

Ami azt illeti, az ellenfél mesterének, José Mourinhónak sem szokása elbukni az európai kupadöntőket – ötből öt a mérlege! Még 2003-ban kezdte a Portóval elért UEFA-kupa-sikerrel a Celtic ellen, a következő évben a portóiakkal a BL-t is megnyerte a Monaco elleni döntőben, aztán 2010-ben az Interrel nyert BL-t a Bayern München ellen, 2017-ben az Európa-ligában a Manchester Uniteddel az Ajax ellen, tavaly pedig a vadonatúj UEFA-sorozatban, az Ekl-ben diadalmaskodott a Roma élén a Feye­noorddal szemben. Ha van miben bízniuk a rómaiaknak, akkor az kétségkívül a Mourinho-faktor: az önmagát korábban „Special One”-ként meghatározó edző nagyon tudja, hogyan kell az egymeccses döntőket megnyerni. Többnyire nem látványos játékkal, de a finálékban nem is ez a lényeg. Ezért is imádják félistenként Rómában, hiszen bár a bajnokságban ő sem tudott előrébb lépni a „farkasokkal” az eddigi két idénye alatt, mindkétszer európai kupadöntőbe masírozott velük; az elsőt meg is nyerte, így 13 év után tehetett be újra bármilyen serleget a Roma a vitrinjébe, és története során másodszor nyert európai kupát az 1961-es VVK-siker óta.

Hogy a harmadikhoz mi kellhet Budapesten?

Sokan biztosra veszik, hogy a portugál mágus a jól bevált módszeréhez nyúl: a védekezéshez. Korábbi diadalaiban is nagy része volt a stabil védelemnek, emlékezzünk csak a 2010-ben BL-győztes Interre, amelynek feltörte a hátát a háló a Barcelona elleni elődöntő visszavágóján. Tavaly sem tündökölt az Ekl-ben a Roma, a döntőt kifejezetten unalmas játékkal nyerte meg Tiranában a Feye­noord ellen – de ez senkit sem érdekelt a győzelmi pódiumon, a konfettiesőben állva. Az idei El-sorozatban sem volt rest a hasznosság elvét érvényesíteni a portugál szakember, az elődöntőben a Bayer Leverkusen ellen különösen kidomborodott ez. Az első meccsen megszerezte a minimális előnyt odahaza a Roma (1–0), majd a németországi visszavágón nem is tett úgy, mintha támadni szeretne sérülésektől igencsak sújtott csapatával; egész egyszerűen beállt védekezni, húzta az időt, és hagyta, hogy lecsorogjon a 90 (valójában 102) perc. Az olasz bajnokságban is jellemző a csapatra a jó védekezés, a kapott gólok (37 meccsen 37) alapján BL-indulást érő helyen állna.

A Sevilla ezzel ellentétben – a játékstílusából is következően – nagyon sok gólt kap, a 37 spanyol bajnoki meccsen 52-szer vették be a kapuját – ennél csak négy csapat kapott több gólt, köztük a három utolsó helyezett. Egyértelműen támadófutballt játszik José Luis Mendilibar együttese, gyakran elöl „feledkező” szélsőkkel és felfutó szélső védőkkel. Az ellenfél térfelén viszont sok időt tölt a csapat, igaz, jóval kevesebb támadást zár góllal, mint amennyit a helyzetei alapján zárhatna.

A budapesti döntőben is arra lehet tehát számítani, hogy a Roma átengedi a területet a Sevillának, ellentámadásokra rendezkedik be, és bízik abban, hogy a középpályán több párharcot nyer meg, illetve hogy labdaszerzés után gyorsan vált át támadásba. Ebből a szempontból a Sevilla játékának azon sajátossága, hogy a csapatrészek közel helyezkednek egymáshoz, előny és hátrány is lehet.

A taktikai hadrendben is eltérések várhatóak, a spanyolok szeretnek a 4–2–3–1-es rendszerben játszani (az egyik szélső épp Eric Lamela, akit a Roma hozott Európába Argentínából még 2011-ben), míg José Mourinho a 3–4–2–1-es szisztémára esküszik, már amikor van elég egészséges játékosa hozzá, hiszen a Roma az idény végére igencsak „elfogyott”. Persze fontosabb, hogy kik töltik meg tartalommal a rendszert.

A Puskás Aréna sok tízezer magyar szurkolója kíváncsiak várja már, hogy a spanyol világbajnok Jesús Navas, a horvát vb-ezüstérmes Ivan Rakitic vagy a 2021-es Puskás-díjas Lamela, illetve az argentin világbajnok Paulo Dybala, netán az egyaránt Európa-bajnok Lorenzo Pellegrini, Bryan Cristante, Leonardo Spinazzola vagy Andrea Belotti megmozdulásait ünnepelheti-e majd.

JOSÉ LUIS MENDILIBAR: ÉLETÜNKET ADJUK A SZERDAI GYŐZELEMÉRT

Szombaton a Real Madrid elleni bajnokival hangolt a budapesti Európa-liga-döntőre a Sevilla, és 2–1-re kikapott. José Luis Mendilibar vezetőedzőt a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón már a Puskás Arénában rendezendő kontinentális finálét szem előtt tartva kérdezték az újságírók – ebből szemlézünk.

– Milyen fizikai állapotban van a csapat?
– A hét elejére kiderül, miként épülnek fel a bajnoki mérkőzésen pályára lépők – fogalmazott a Sevillát gardírozó José Luis Mendilibar. – Elméletileg minden rendben van, még több nap áll rendelkezésre, hogy mindenkit jó állapotba hozzunk. A Real Madrid ellen már a döntőre gondolva játszottunk, és nem történt nagyobb baj, senki sem sérült meg. Ugyanakkor mentálisan sokat segített volna, ha nem így ér véget a mérkőzés.

– A Sevilla hibái határozták meg a találkozó alakulását?
– Sajnos ez a helyzet, erre jobban oda kell figyelnünk a Roma ellen. Két gólt kaptunk, mégpedig saját hibából. A párharcokat rendre jól vívtuk meg, magasan támadtunk le, sok labdát szereztünk, és tiszta gólhelyzeteket alakítottunk ki. Sajnos nem koncentráltak eléggé játékosaink, ráadásul nem lehetnek ennyire fegyelmezetlenek sem: tizenegy bajnokin irányítottam eddig a Sevillát, és négy kiállításunk volt – ez túlságosan veszélyes, így nem lehet játszani. A játékvezető is tévedhet, de tény, nekünk sokkal higgadtabbnak kellene lennünk, és sokkal okosabban kellene futballoznunk. Ez főleg olyan helyzetekben lehet fontos, mint egy döntő.

– A kezdőcsapatba jelölte a fiatal, tizennyolc éves játékost, Manu Buenót, aki Ivan Rakitic mellett szűrőként végigjátszotta a kilencven percet. Hogyan értékeli a szereplését?
– Az első félidőben ragyogóan játszott, a második félidőre viszont talán elfáradt kicsit. Összességében jóra értékelem a teljesítményét, a jövő az övé.

– Miként vélekedik a két korábbi sérült, Papu Gómez és Joan Jordán játékáról?
– Joan Jordán kicsit olyan, mint egy vén szamár: akar, de most még nem tud száz százalékon teljesíteni. Két hónapot hagyott ki, külön edzett a többiektől, és még nem tudta felvenni a ritmust, ezért kapott most csak fél órát. Hasonló a helyzet Papu Gómezzel, aki február elejétől április elejéig bajlódott bokasérüléssel. Nála azért érződik, hogy minden alkalommal egyre jobb teljesítményre képes, nem véletlen, hogy a kezdőbe jelöltem, és hetvenöt percet játszhatott.

– A bajnoki vereség után megvan már a fejében a Budapesten kezdő tizenegy?
– Bizonyos részletek egyértelműen megvannak a fejemben, mások még nem annyira. Jó stratégia kell, úgymond az életünket adjuk a szerdai győzelemért, és azért utazunk Budapestre, hogy megnyerjük a finálét a nagyon erős ellenféllel szemben, hiszen a Roma kifejezetten jól játszik az ilyen mérkőzéseken.

– A Roma szintén előnyből kapott ki az olasz bajnokságban a Fiorentinától.
– Minden attól függ, hogyan kezelik ezt a helyzetet. Mi is bosszúsak vagyunk, de mostantól már csakis a döntőre gondolunk, és arra, mit kell tennünk, hogy megnyerjük.