Erőltetett menet – Deák Zsigmond jegyzete

RADNÓTI MIKLÓS utolsó előtti verse, az 1944 szeptemberében írt Erőltetett menet természetesen sokszorta drámaibb élethelyzetet tükröz, mint amilyen a mai hivatásos labdarúgóké, mégis ennek a címe jutott az eszembe most, 2023 októberének végén, egy nemzetközi kupás és egy hazai bajnoki forduló között félúton.
RADNÓTI MIKLÓS utolsó előtti verse, az 1944 szeptemberében írt Erőltetett menet természetesen sokszorta drámaibb élethelyzetet tükröz, mint amilyen a mai hivatásos labdarúgóké, mégis ennek a címe jutott az eszembe most, 2023 októberének végén, egy nemzetközi kupás és egy hazai bajnoki forduló között félúton.

Az apropót részben a Ferencváros, részben a Topolyán látott Freiburg, s ezekkel összefüggésben a magyar válogatott adja, de természetesen a profi futball nagy körforgásából véve bárki tetszés szerint cserélgetheti a csapatneveket. Mi azért maradjunk magunknál. A Fradi vasárnap telt házas NB I-es mérkőzést nyert meg Diósgyőrben, ahol hosszú hetekre elveszítette legtermékenyebb gólvágóját, Varga Barnabást, csütörtökön már nélküle állt helyt a belga Genk stadionjában az Európa-konferencialigában, hogy aztán ráforduljon az Újpest elleni, szintén dugig teli lelátók előtt játszandó fővárosi derbire. S nem áll meg a mókuskerék, hanem forog tovább, háromnaponta fontos meccsekkel. Jövő szerdán jön a Puskás Akadémia a Magyar Kupában, aztán bajnoki Kecskeméten, megint az Ekl és megint a Genk, de már otthon, majd még a válogatott szünet előtt újra az NB I az FC Fehérvárral, s aki válogatott, az utána sem pihenhet. Mi ez, ha nem erőltetett menet? Viszont benne van a sportág sava-borsa, szakmai kihívása, miközben garantált a fokozott érdeklődés, a focisták és a szurkolók motiváltsága egyaránt.

Csütörtökön Topolyán a Freiburg vendégeskedett papíron egy szinttel feljebb, az Európa-ligában, ám szemtanúként kijelenthetem, nem megsértve a kedves házigazdát, hogy a délvidéki gárdánál ideális esetben egyértelműen jobb az FTC (meg persze Ekl-es csoportjából a Genk és a Fiorentina is). Részben az említett erőltetett menet, no meg egy rosszul sikerült kitámasztás miatt sérült meg a kis ékszerdoboz TSC Arénában Sallai Roland, a német és a nemzeti csapat kulcsemberének combja, így Marco Rossi szövetségi kapitány feje Varga mellett már miatta is fájhat. Ha pedig esetleg Willi Orbán sem gyógyul meg a bolgárok elleni november 16-i Eb-selejtezőig, tényleg tartalékosan kell megcéloznunk a továbbjutást érő egyetlen pontot. Ilyenkor jó esetben összezár a „maradék” egészséges társ a csapatszellem, a kohézió mentén – a közelmúltbeli jó példák, a mieink többször tapasztalt lelki tartása miatt ezúttal is hasonlóra számítok. Ráadásul Radnóti összehasonlíthatatlanul nehezebb helyzetben, konkrétan a halál árnyékában is optimistán fejezte be zseniális költeményét: „de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek! / Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!”
Erőltetett menet ide vagy oda, mi sem tehetünk másként.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!