Címlapsztori: A fáradtság most nem számít! – Lisztes Krisztián

– Hogy van a lába? Vasárnap Pakson a góljánál alaposan eltrafálták a térdét…
– Szerencsére nincs nagyobb baj – felelte lapunknak Lisztes Krisztián, a Ferencváros fiatal támadója, aki a hétvégi fordulóban csereként beállva talált be a paksiak kapujába a 3–2-re elveszített mérkőzésen. – Miután elrúgtam a labdát, a paksi védő elég keményen rácsúszott a térdemre, még rendesen örülni sem tudtam a gólomnak, annyira fájt. Szerencsére, a szalagom nem sérült, csak a rúgás volt fájdalmas, néhány pillanatig csillagokat láttam. A vasárnapi mérkőzésünk másnapján már találkoztunk a Népligetben, és edzettem is. Fiatal vagyok, ahogy mondani szokták, bírom a kiképzést.

Nem szabad álmosan kezdeni a mérkőzést

– A paksi vereséggel biztossá vált, hogy a téli szünetben nem a Ferencváros áll majd a tabella élén. Nagyon nyomott emiatt a hangulat az öltözőben? Megviseli a játékosokat ez a tudat?
– A Paksról hazafelé tartó úton nyilvánvalóan borúsabb volt a hangulat a buszon, ez ilyenkor teljesen normális. Egy vereség sosem jön jókor, különösen a jelenlegi helyzetünkben. Egyértelműen győzelmi szándékkal utaztunk Paksra, úgy voltunk vele, jobbak vagyunk, le kell győzni a riválist idegenben is. Bánhatjuk, hogy egy pontot sem sikerült elhoznunk, már csak azért is, mert minden esélyünk megvolt rá.

– Miben volt jobb az ellenfél?
– Rosszul kezdtük a mérkőzést, és akkor még finoman fogalmaztam… A hazaiak negyedóra elteltével már két góllal vezettek, márpedig aki valaha is futballozott, tudja, onnan nem könnyű talpra állni. Mindenesetre megpróbáltuk, a nehéz helyzetben sem adtuk fel, mentünk előre a szépítésért, az egyenlítésért, ám a meccs eleji álmosabb játékunk megbosszulta magát. A legnagyobb tanulság, hogy nem szabad így belealudni a mérkőzésbe.

– Mi lehet az oka az álmosabb kezdésnek? A könnyelműség aligha, hiszen pontosan tudták, milyen jó formában van az ellenfél.
– Több oka is lehet, talán a fáradtság az egyik… Ne feledjük, mi július eleje óta átlagban heti két mérkőzést játszunk, egymást követik a tétmeccsek, sokszor elemezni sincs idő a történteket, máris itt az újabb kihívás. Ezt nem kifogásként mondom, pusztán tény. A szakmai stáb igyekszik forgatni a játékosokat, hogy mindenki megfelelő pihenőidőt kapjon, a rotálás hol jobban, hol gyengébben működött. Hosszú idény végéhez közeledünk, a kurta nyári pihenő után július tizenegyedikén már pályán voltunk, Feröeren játszottunk BL-selejtezőt, most pedig lassan itt van december közepe, és még mindig nagy tétért kell három-négy naponta játszanunk. Kár lenne tagadni, én is érzem már némileg magamon a fáradtságot, fizikailag, mentálisan egyaránt.

Az olaszok sem döntetlenre játszanak Budapesten

– Ebben az állapotban képes lehet a csapat minimum döntetlent kicsikarni a Fiorentina ellen?
– A fáradtság most nem számít! Össze kell szorítanunk a fogunkat, csütörtökön az idei utolsó nemzetközi kupamérkőzésünk következik, vasárnap a Zalaegerszeg ellen aztán az utolsó bajnoki vár ránk. Nincs más lehetőségünk, az utolsó energiatartalékainkat is mozgósítanunk kell. A Fiorentina ellen a nemzetközi kupatavasz a tét, a bajnokságban nagyon kellene a jó eredmény, úgyhogy fontos lenne mind a két meccset megnyerni.

– Halkan jegyzem meg, az olasz élcsapat ellen a döntetlen is továbbjutást érne. Vagy ezzel hagyjam is?
– Nem lehet úgy nekifutni egy mérkőzésnek, hogy jó az egy pont, döntetlen legyen a végeredmény. Az egy pont a Fiorentinának is megfelelő lenne – hiszen ebben az esetben biztosan a csoport élén végezne, és rájátszás nélkül jutna tovább –, mégsem tudom elképzelni, hogy a firenzeiek úgy lépnek pályára a Groupama Arénában, hogy ne feszülnének meg a győzelemért. Mi ugyanígy vagyunk ezzel. Fontos lesz, hogy hasonlóan bátran kell kiállnunk ellenük, mint október elején idegenben. Akkor kitűnően kezdtük a meccset, az első félidőben egyértelműen jobbak voltunk náluk, és bár végül kettő kettő lett a végeredmény, sokat profitáltunk abból a mérkőzésből. Ráadásul évek óta ott vagyunk valamelyik nemzetközi kupasorozat csoportkörében, megvan a kellő rutinunk ehhez a szinthez is.

Testben és lélekben is topon kell lenni

– Mi a Fiorentina legnagyobb erőssége? Mitől kell leginkább tartaniuk?
– Serie A-s topcsapatról van szó, erős együttessel találkozunk. Keményen védekezik, villámgyorsan támad, szervezett, masszív csapat a Fiorentina. Erejét jól mutatja, hogy vasárnap a José Mourinho által irányított AS Roma otthonában sem kapott ki, egy-egyes döntetlent játszott. De bíznunk kell magunkban, a képességünk megvan ahhoz, hogy ismét jó eredményt érjünk el. Ehhez azonban ki kell hoznunk magunkból a maximumot.

– Mi kell ahhoz, hogy ezen a sorsdöntő mérkőzésen ez sikerüljön? Fejben kell „összedrótozniuk” magukat, vagy inkább fizikailag kell frissnek lenni?
– Testben és lélekben is topon kell lennünk. Másként nem megy. Csütörtökig minden apró részletnek a helyére kell kerülnie, a koncentráción és motiváltságon nem múlhat a siker. Itthon lépünk pályára, tudjuk, a Groupama Arénának milyen különleges hangulata van. Biztos vagyok benne, hogy a szurkolóink ezúttal is kitesznek magukért, rajtuk semmi sem fog múlni. És mi, játékosok is mindennél jobban vágyunk rá, hogy újabb kupatavaszt éljünk meg. Óriási lenne!