Zoran utódai – Somogyi Zsolt jegyzete

ERRE MONDJÁK, aki látta, nem felejti el – és nem az elveszett fiatalságunkat siratjuk, amikor megdöbbenünk a tényen: jövőre, augusztus 9-én már harmincéves lesz a Ferencváros brüsszeli győzelme. Akkor a BL-csoportkör volt a tét, és nem sokan hittek benne, hogy a zöld-fehérek ott lehetnek a legjobb tizenhat között (akkor négy négyes csoport alkotta a főtáblát, arra végképp senki sem számított, hogy a Fradi ott is gyűjt majd öt pontot és szerez kilenc gólt), de Novák Dezső csapata nagyszerű sikert aratott. Minden összeállt: a nyáron szerződtetett, amúgy Fradi-nevelés Hajdu Attila NB I-es tapasztalatokkal érkezett vissza, a váci Nyilas Elek valódi főnyereménynek bizonyult, a szintén népligeti nevelés Vincze Ottó majd Zürichben robbant, a Simon Tibor, Telek András, Lisztes Krisztián, Albert Flórián tengely pedig két nagyszerű szerb támadóval egészült ki.

Zoran Kuntics lett a nyerőember, higgadtan lőtte a labdát az Anderlecht kapujába Lisztes Krisztián zseniális indítása után, és a mindig mosolygós csatár az Üllői úti visszavágón honfitársának, Goran Kopunovicsnak adott gólpasszt. A ma televíziós elemző, 25-szörös belga válogatott Gilles De Bilde szépített, akit egyébként tilos volt felbosszantani: amikor édesapja kórházba került, két nővért is megütött, mert nem engedték látogatni, az Aalst ellen pedig ökölvívókat idéző horoggal eltörte Krist Porte orrát. A Fradi-védelem végül megállította őt is, és az 1995-ös felejthetetlen ősz lett, talán nem csak a ferencvárosiaknak.

Most ismét Brüsszelben lép fel a magyar bajnok, megint egy kissé zilált Anderlecht vendége lesz: a belgák edzőt cseréltek, múlt csütörtökön rúgták ki a dán Brian Riemert, miután csapata három egymást követő bajnokin mindössze két pontot kapart össze, és a vezetőség szerint nemcsak az eredmény, a játék is elfogadhatatlan volt. David Hubert kinevezése átmeneti, a kevéssé meggyőző 0–0 volt az első meccse otthon, a Charleroi ellen, így öt csapat van a tabellán az Anderlecht előtt. Ez alapján bizakodhat a Fradi, más kérdés, hogy Pascal Jansennel a válogatott szünet előtt rossz játékkal szerepelt eredményesen a csapat, hátha a háromhetes szusszanás elég volt a feltöltődésre, a helyzet átértékelésére, a holland edző által kigondolt játék további gyakorlására. Könnyen lehet, hogy a Fradi öltözőjében ma kevesen tudnák megmondani, kicsoda Zoran Kuntics, de a szerb légiós sem bánja ezt, ha az utódok megismétlik az 1995-ös sikert.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!