Lisztes Krisztián: Nem nyugszom, ameddig az álmaim valóra nem válnak
– Az elmúlt hetekben ösztönösebbé vált a játéka. A teste került végre megfelelő állapotba, Borbély Balázs talált önnek megfelelő szerepet, vagy a lelki gát szakadt át?
– A legfontosabb, hogy bizalmat kaptam a vezetőedzőtől és a stábtól – válaszolta lapunknak ifj. Lisztes Krisztián, az Európa-liga-alapszakaszt csütörtök este a Celtic otthonában kezdő Ferencváros 21 éves támadója, aki 2024 nyarán szerződött Németországba. – Már az első beszélgetésünk alkalmával éreztem, hogy számítanak rám. Borbély Balázzsal nagyjából egy évig dolgoztunk együtt, az NB III-as csapatnál volt az edzőm, ismertük egymást, alighanem ez is elősegítette a jó kapcsolat kialakulását. Emellett végre a lábam is olyan állapotban van, hogy nem kell féltenem. Ha egyetlen okot kell kiemelnem, mégis a bizalmat mondanám.
– Vagyis korábban ott motoszkált a fejében a sérülés pillanata minden sprintnél?
– Sajnos igen. Most már nem tartok tőle annyira, bátrabban indulok meg. Az első gólom után hatalmas kő esett le a szívemről, nem tagadom, nagyon hiányzott már ez az érzés. Az előtte lévő napokban éppen azt mondtam a családomnak és a barátaimnak, meglátják, ha megszületik az első, jön a többi is.
– Amikor 2024 nyarán Frankfurtba szerződött, úgy tűnt, egyenes út vezethet a Bundesligába. Ha kíméletlenül őszinte önmagával, mi hiányzott leginkább a bemutatkozáshoz? Az egészség, az erőnléti állapot, a taktikai érettség vagy a mindennapi munka minősége?
– A legnagyobb akadályt a sérülések jelentették. Többször is úgy mentem el a téli szünetre, hogy előtte leültünk a vezetőkkel és a vezetőedzővel beszélgetni, elmondták, bíznak bennem, várják, hogy újra teljesen egészséges legyek és pályára lépjek. Csakhogy rendre közbeszólt a sérülés… Nem így terveztem, nem számítottam rá, hogy ilyen rögös utam lesz, de semmi sincs veszve. Szerződés köt a Frankfurthoz, fiatal vagyok még, hosszú távon nem tartok attól, hogy ezzel a balszerencsésen alakuló időszakkal minden elúszott volna.
– Rendre ugyanaz a sérülés jelezte, hogy baj van?
– Mindig a combhajlítóm. Tizenkétszer volt vele problémám, egy idő után már nem is akartam elhinni, hogy újra gond van vele. Ennyi sérülés után sokáig bennem maradt a félelem, a rossz érzés. Most jutottam el odáig, hogy sprint közben nem ezen jár az eszem.
– Sokan nem a tehetségét, hanem a megfelelő mentalitást kérdőjelezik meg: kívülről időnként úgy tűnhet, mintha nem mindig ugyanaz a tűz égne önben. Mit nem látnak azok, akik néhány rossz mozdulat alapján bélyegzik meg?
– Minden mérkőzés után tisztában vagyok vele, hogyan teljesítettem. Önfejű vagyok, ezt édesapám is jól tudja. Rosszul sikerült mérkőzés után jobb nem hozzám szólni, akkor senkivel sem szeretek beszélgetni.
– Édesapja ilyenkor el sem mondja, mit gondol?
– Továbbra is ellát tanácsokkal, de tudja, milyen vagyok. Ha nem ment jól a játék, nem akar még nagyobb terhet rám tenni.
– A hazatérés egyszerre jelenthetett biztonságot és veszélyt. Nem tartott az effajta újrakezdéstől?
– Az a tervem, hogy olyan idényt futok, amellyel Frankfurtban is képben maradok, ha azt látják, hogy újra gólokat szerzek. Ehhez az Európa-ligában is jól kell teljesítenem, szeretnék már a Celtic otthonában jól játszani.
– Mitől lehet veszélyes ez a Ferencváros Glasgow-ban?
– A csapat rendkívül összetartó. Talán még sohasem volt ennyire egységes az öltözőnk, bárkivel képesek vagyunk ki-ki mérkőzést játszani, reméljük, a Celtic Parkban is meglepetést szerzünk. Dibusz Dénes és Kristoffer Zachariassen sokat beszélt arról, milyen hangulat vár ránk. A Celtic szurkolói nagyon szeretik a csapatukat, nehéz este elé nézünk.
– Tizenöt-tizenhat éves volt, amikor a Fradi 2020-ban és 2021-ben is találkozott a skótokkal. Mire emlékszik azokból a mérkőzésekből?
– Láttam őket, az itthoni meccsen kint voltam a stadionban, de a részletekre már nem emlékszem. Más volt a keret, elöl Myrto Uzuni, Tokmac Nguen, Ryan Mmaee és Franck Boli is futballozott. Később edzettem velük, pályára is léptem mellettük.
– Amióta feltűnt a pályán, elkerülhetetlen, hogy édesapjához hasonlítsák. Nagyon unja már?
– Nem különösebben foglalkozom vele. Szerintem nehéz összehasonlítani bennünket, mert teljesen más stílusban futballozunk.
– Ha most leülhetne a tizennyolc éves önmagával, aki nagy reményekkel Frankfurtba indult, mire figyelmeztetné?
– Azt üzenném neki, hogy sose adja fel az álmait, és mindig küzdjön értük. Szerencsére ilyen a mentalitásom, addig nem nyugszom, amíg valóra nem váltom az álmaimat.
