Goncalo Feio: A Ferencváros útja a Bodö/Glimtére és a Slaviáéra emlékeztet

1. Mi tetszett leginkább a Ferencváros futballjában?

Az, hogy mindvégig gólszerzésre törekedett, és akkor is igyekezett tartani a védelmi blokkot, amikor a letámadásán igazítani kellett. Éretten, tapasztalt csapat benyomását keltve futballozott, elkerülte az egyéni hibákat, így a kezdetben kiegyenlített meccsen magabiztos győzelmet aratott. A Torreense a saját térfelén labdavesztés, pontrúgás, öngól és elveszített párharc nyomán kapta a góljait, a magyar csapat szinte semmit sem ajándékozott ellenfelének. Külön kiemelném Borbély Balázs meccselését. Az 57. perctől a cserékkel új mérkőzés kezdődött, amelyet egyértelműen ő nyert meg. Corbu Máriusz gördülékenyebbé tette a középpályásjátékot, Lenny Joseph és Habib Maiga fizikailag erősítette meg a csapatot mind a letámadások, mind az ellentámadások terén, végül Lisztes Krisztián két perccel a becserélése után betalált, méghozzá a szintén csereként érkező Lenny Joseph passzából, ami imponált.

2. Mi lehet a csapat veszélyes fegyvere?

A szélekről érkező beadások és a kapu előtti határozottság jelentette a legnagyobb veszélyt a Torreense ellen. Bamidele Yusuf ötször próbálkozott lövéssel a tizenhatoson belülről, tizenegyszer ért labdához a büntetőterületen belül, rendre felülkerekedett a belső védőkön. A szélsők és a szélső hátvédek együttműködése is hatékony volt: a 40. percben Veljko Birmancsevics befelé mozgásával területet nyitott Callum O’Dowdának, a 80. percben pedig ugyanez a kapcsolat vezetett az öngólhoz. A szögletekben is volt veszély, Mariano Gómez az 58. percben Birmancsevics befelé csavarodó beadása után fejelte a labdát kapuba. Úgy látom, a Ferencváros évről évre előrébb lép az Európa-ligában, útja a Bodö/Glimt és a Slavia Praha fejlődésére emlékeztet. Az elmúlt években több klub eljutott az El-ből a Bajnokok Ligájába, és a zöld-fehérek előtt is nyitva áll ennek a lehetősége.

3. Mi nem működött az együttes játékában?

Leginkább a pálya közepének kihasználása, támadásban és védekezésben egyaránt. A Ferencváros az előző idényhez képest több összjátékra épít, ebből azonban most keveset láttam. Nagy Ádám gyakran a belső védők vonalába lépett vissza a labdáért, Kristoffer Zachariassen és Madarász Ádám viszont alig kapcsolódott be a támadásokba, és az is feltűnt, hogy Bamidele Yusufnak nem az összjátéka a legfőbb erőssége. A 4+2-es labdakihozatalnál nem maradt ember a vonalak között, valamint az ellenfél nyomása alatt Radnóti Dánielnek sokszor kellett előreívelnie a labdát, a lecsorgóért vívott párharcokat azonban a hazaiak többnyire elveszítették. A második félidőben javult a helyzet: a hazaiak három emberrel építkeztek hátul, Veljko Birmancsevics beljebb húzódott, és a harmadik gól előtt Nagy Ádám meg is találta őt. A középpályán a Torreense három játékosa két ferencvárosival került szembe, ami megnehezítette a letámadást. Ezenkívül a védők mögötti terület biztosításán és a tizenhatoson belüli rendeződésen is javítani kell a jövőben, utóbbin különösen a gyorsan változó játékhelyzetekben. Érdemes beszélni az úgynevezett ikergólhatásról, vagyis arról a jelenségről, amikor egy csapat gólszerzés után rövid időn belül gólt vagy helyzetet enged ellenfelének. Statisztikailag bizonyított, hogy egy gólt követően jelentősen megnő az újabb gól valószínűsége, különösen az azt követő öt percben. Ez most is megfigyelhető volt: a Ferencváros vezető gólja után a Torreense szinte azonnal egyenlített.

4. Melyik ferencvárosi labdarúgó játékát emelné ki?

Veljko Birmancsevics meghatározó szerepet játszott a meccs kulcspillanataiban. A szögletéből szerezte második gólját az FTC, míg a harmadikból pontos passzal vette ki a részét. Statisztikái önmagukért beszélnek: hat pontos passza jutott el a tizenhatoson belülre, tizenhét az ellenfél támadó harmadába, passzainak nyolcvanhét százaléka talált társat, hatszor tört előre labdavezetéssel, és három szabálytalanságot követtek el vele szemben. Kivette a részét a védekezésből, háromszor csípte el a labdát, ötöt szerzett vissza. Különösen tetszett, hogy a második félidőben egyre többet kapcsolódott be az összjátékba a félterületben, mozgásával helyet teremtett Callum O’Dowda mélységi beindulásainak. Mariano Gómez teljesítménye is feltűnt: mind az öt párharcát és mindhárom fejpárbaját megnyerte, mindkét szerelése sikeres volt, emellett hétszer szerzett labdát, és hatszor tisztázott. Középhátvédként nem hibázott azokban a helyzetekben, amelyekben egy-egy rossz döntés végzetes lehet.

5. Melyik Fradi-játékos lógott ki lefelé?

Ha egy futballista októberben kilenc gólnál és hat gólpassznál jár, joggal várhatjuk tőle, hogy nagy hatással legyen csapata támadójátékára. Kristoffer Zachariassen ezúttal kevésbé tudott érvényesülni, aminek elsősorban az volt az oka, hogy a Ferencváros nem tudott megfelelő összjátékot kezdeményezni a pálya középső sávjában, így nem sikerült kellőképpen bevonni a támadásokba. A labdarúgás csapatjáték, az egyéni teljesítményt nagyban befolyásolja a társak és a csapat játéka. Semmi kétségem afelől, hogy Zachariassen a Ferencváros egyik kulcsembere, a példás hozzáállásáról ezúttal is meggyőződhettem, csakhogy ezen a mérkőzésen a csapata elsősorban olyan területeken és oly módon jelentett veszélyt az ellenfél kapujára, amelyek kevésbé kedveztek az ő játékstílusának.