NS-értékelés a Milan–Fradiról: Kristoffer Zachariassen a meccs embere
Ki hitte volna, hogy Dibusz Dénes (7) azért nem nullás osztályzatot kap lapunktól, mert egyszer fontos védést kell majd bemutatnia – máskülönben rendre jól lépett ki a kapujából a beívelt labdákra. Ezzel együtt fontos volt, hogy ő állt a kapuban, magabiztosságot sugárzott.
Osváth Attila (7) az első félidőben nagyszerűen teljesített, támogatta a támadások építését, többször is előretört a labdával, a másodikban azonban inkább a védőfeladataira kellett összpontosítania. Az oldalán szereplő Alphadjo Cisse semmit sem tudott kezdeni vele, lecserélték róla – nem csodálkoznánk azon sem, ha a válogatottban is kiérdemelné a helyét jobbhátvédként a kezdő tizenegyben.
Kiválóan takarított Toon Raemaekers (8) és Mariano Gómez (7) kettőse, Goncalo Ramost levették a pályáról. A belga bekk ötből négy földi párharcát megnyerte, valamint a levegőben is sikerrel megvívott hármat, emellett tizenegy tisztázása volt – a legtöbb a mezőnyben. A balján futballozó argentin is odatette magát, neki lényegesen kevesebb párharcot kellett megvívnia, mindenesetre négy labdaszerzéssel ő is letette a névjegyét.
A bal oldali védőként szerepeltetett Cadu (7) ritkábban tört előre, mint Osváth, ezzel együtt hidegvérrel és pontosan játszott, Omari Hutchinsonnal felvette a versenyt – sőt!
A védelem és a középpályássor között Nagy Ádám (7) biztosított, hatosként gyakran visszalépett a labdáért, és bár nem volt kifejezetten látványos, amit csinált, hasznos volt a mezőnymunkája, szinte mindenhol feltűnt – igaz, nyolc földi párharcából csak egyet nyert meg.
Nem úgy Corbu Máriusz (8), akinek öt sikeres párharca volt, és rengetegszer tört előre labdavezetéssel, ha lendületbe jött, nehéz volt feltartóztatni. A középpályán ezúttal ő volt a legfontosabb láncszem, munkabírása rengeteget jelentett védekezésben, letámadásban, illetve a kontratámadásoknál.
Lassan nem tudjuk, milyen jelzőkkel illessük Kristoffer Zachariassent (9) – maradjunk annyiban, nyugodtan nevezhetjük nemcsak a Ferencváros valaha volt legjobb légiósának, hanem a csapat jelenlegi legfontosabb játékosának. Ezúttal is szívét-lelkét kitette a pályára, mindkét gólnál ő kaparta ki a gesztenyét – ezért is lett nálunk a mérkőzés játékosa. Ha idővel visszagondolunk milánói teljesítményére, aligha az jut majd eszünkbe, mennyi energiát feccölt a védekezésbe, pedig hátul is kisegített, rendre visszazárt, öt labdaszerzése és négy tisztázása volt.
Hozzá hasonlóan Matús Bero (7) is fontos láncszem volt a letámadásban és az úgynevezett második labdák felszedésében, a második ferencvárosi gólban elévülhetetlen érdemei voltak. A zöld-fehérek középpályásai közül ő passzolt a legpontosabban (80 százalékkal), és a párharcai döntő többségét is megnyerte.
Veljko Birmancsevics (7) is ment, mint a mérgezett egér, intenzív letámadása többször is labdaszerzéssel párosult, és bár a második félidőre valamelyest beleszürkült, nem érheti kritika a játékát.
És akkor Lenny Joseph (9)! Újfent bizonyította, szenzációs érzékkel tudja magát helyzetbe hozni, az első félidőben négyszer is próbára tette a kapus Lorenzo Torrianit, és bár úgy tűnt, ez nem az ő napja lesz, végül ő bizonyult a szintén kilences osztályzatot érdemlő nyerőembernek – igaz, a győzelmet fantasztikus csapatmunka eredményeként könyvelhetjük el.
EURÓPA-LIGA
ALAPSZAKASZ, 4. FORDULÓ
MILAN (olasz)–FERENCVÁROSI TC 0–2 (0–0)
Milánó, San Siro, 49 372 néző. Vezette: Urs Schnyder (svájci)
MILAN: Torriani – Terracciano, De Winter, Diawara (Gila, a szünetben), Bartesaghi (Camarda, 68.) – Hutchinson, Musah (Moreira, a szünetben), Jashari (Modric, 63.), A. Cisse (Pulisic, a szünetben) – Rabiot – G. Ramos. Vezetőedző: Ruben Amorim
FTC: Dibusz – Osváth, Raemaekers, M. Gómez, Cadu – Bero (Madarász Á., 67.), Nagy Á., Corbu (Arzani, 90+3.) – Zachariassen (Maiga, 86.), Joseph (Yusuf, 67.), Birmancsevics (Levi, 86.). Vezetőedző: Borbély Balázs
Gólszerző: Joseph (52., 66.)
Kiállítva: Yusuf (77.)
