Nagy Ádám: Bizonyítani szeretnénk a Milan ellen
– Évekig azért küzdött Olaszországban, hogy visszajusson a Serie A-ba. Hazaszerződött Magyarországra, és most a Ferencvárossal játszhat újra a San Siróba. Különös kerülőút, nemde?
– Tényleg furcsa belegondolni, hogyan fordult meg minden – felelte lapunknak Nagy Ádám, a Ferencváros középpályása, aki a Bologna, a Pisa és a Spezia játékosaként is futballozott az olasz bajnokságban. – Korábban többnyire Olaszországban éltem, Magyarországra évente egy-két hétre érkeztem haza, akkor is elsősorban a válogatott miatt. Most Budapesten van az otthonom, és innen utazom Olaszországba. De örülök, hogy így alakult, jó volt hazatérni a Ferencvárosba. Gyorsan sikerült beilleszkednem, az Európa-ligában nagyszerű eredményeket értünk el, és úgy érzem, a Paks elleni hétvégi győzelemmel már a bajnokságban is igazi fordulóponthoz érkeztünk.
– Miből érzi ezt?
A játékunkból. A Paks ellen erőtől duzzadóan futballoztunk, alig engedtünk lehetőséget az ellenfélnek, úgy nyertünk, hogy végig kézben tartottuk a meccset. A paksiaknak alig akadt helyzetük, a válogatottba meghívott Szalai József ugyanakkor kellemes meglepetést szerzett. Most láttam először személyesen játszani, nagyon jó futballista, lehet rá számítani. Ezt annak ellenére mondom, hogy ellenünk nem tudott érvényesülni. Az NB I két legjobb belső védőjével találkozott, Toon Raemaekers és Mariano Gómez ellen neki sem volt esélye. A következő, Vasas elleni bajnokin ismét győznünk kell, azzal erősíthetnénk tovább a mostani érzéseimet.
– Csütörtökön más léptékű feladat vár a csapatra. Könnyen odatalál a San Siro vendégöltözőjébe?
– Négyszer-ötször jártam ott, és ha jól emlékszem, egy döntetlen a legjobb eredményem.
– Ez most is elfogadható lenne, nem?
– Aláírnánk előre. De közben abból indulok ki, amit eddig elértünk. A nemzetközi kupamérkőzések selejtezőin magabiztosan jutottunk túl, a főtáblán pedig mindhárom mérkőzésünket megnyertük. Nem mondom, hogy a százszázalékos mérleget mindenáron meg kell őriznünk, vagy kötelező győznünk Milánóban. Azt viszont igen, hogy az eddigi teljesítményünk önbizalmat adhat. Jó lenne megmutatni, hogy ilyen ellenféllel is fel tudjuk venni a versenyt.
– Hol húzódik a határ az önbizalom és a túlzott merészség között?
– Tisztában vagyunk a Milan erejével, elemeztük a játékát. Egyénileg jobb képességűek a futballistái, mint bármelyik NB I-es csapaté, ezt fölösleges lenne vitatni. De attól, hogy elismerjük a minőségüket, még szeretnénk bizonyítani ellenük. A három győzelmünk után van mire építenünk, és az lenne jó, ha ezt a pályán is meg tudnánk mutatni.
| „Jó és felszabadult futballt várok a Ferencvárostól, olyan igazi »borbélybalázsosat«, amely nem a labdabirtokláson alapul, hanem a középpálya gyors átjátszásán, bátor játékon, több helyzet kidolgozásán. Ünnep lesz ez, zöldbe borul Milánó, körülbelül hatezer fradista lesz a városban. Képesnek tartom a csapatot a meglepetésre, de egyértelmű, hogy a Milan az esélyesebb, erősebb a játékoskerete, ezt láttuk az elmúlt hétvégén az Inter ellen megnyert derbin. Szerencsére a Ferencvárosban is minőségi labdarúgók szerepelnek, és itt tényleg eladhatja magát mindenki. Fél Európa figyel erre az összecsapásra, és biztos vagyok benne, hogy a Fradi helyt fog állni, mégpedig kiváló hangulatú mérkőzésen. Nem lehet abban bízni, hogy az olaszok félvállról veszik a találkozót, de nekem ezen a meccsen az FTC számít, amely nemcsak az anyaországi és a határon túli Fradi-szurkolókat képviseli, hanem egész Magyarországot. Az eddigi Európa-liga-szereplés pazar. Nem nyomja a tét a vállakat, ki lehet tűnni, mindenki megmutathatja, milyen futballista. A hétvégén, a Vasas ellen bizonyos szempontból nehezebb bajnokira számítok.” |
– Goncalo Ramos, Christian Pulisic vagy Sztrahinja Pavlovics piaci értékét is eurótízmilliókban mérik. Számít, mekkora összegek állnak az ellenfél játékosainak neve mellett?
– A számoknak sohasem tulajdonítottam különösebb jelentőséget. A pályán sokszor egészen más történik, mint amit a keretek értéke alapján várni lehet. A Milant a világ minden táján ismerik, ebben a történelmének is óriási a szerepe. Holnap reggelig lehetne sorolni a klasszisokat, akik a klubban játszottak. Most átalakuló, megfiatalodott együttessel találkozunk, ám ettől még rendkívül erős csapat. A hétvégi, Inter elleni győzelme is mutatta, mire képes.
– Megnézte az olasz derbit?
– Igen, és nem feltétlenül úgy alakult a játék képe, ahogy várni lehetett. A Milan a bajnoki mérkőzései nagy részén többet birtokolja a labdát ellenfelénél, ezúttal viszont nem ez történt. Az Inter irányított, a Milan pedig gyors ellenakciókból megnyerte a találkozót. Vagyis akkor is veszélyes, amikor nem birtokolja többet a labdát. Ebből a szempontból is tanulságos volt megnézni a mérkőzést, nem lehet kizárólag a labdabirtoklásból kiindulni, amikor az erejét próbáljuk megítélni.
– Olaszországban mi volt az első lecke, amely átírta a középpályásjátékról alkotott elképzeléseit?
– Több ilyen is volt, de Roberto Donadoni egyik intelme rögtön eszembe jut. Bolognában szinte a fejembe verte, a középpályán sok mindent lehet, de – ahogy ő fogalmazott –, horizontális passzt adni nem. Előre mehet a labda, hátra is, de keresztben nem, mert ha az ellenfél lelesi az átadást, abból nagyon nagy baj lehet. Ezt olyan határozottan mondta el, hogy azóta sem felejtettem el. Az ember egy ilyen figyelmeztetésen keresztül is megérti, mekkora a súlya annak, hogy a pálya közepén mikor merre passzol.
– Bolognában az élvonalat, Pisában és La Speziában a feljutásért folyó küzdelmet ismerte meg. Melyikből tanult többet?
– Nehéz lenne különválasztani, mindegyik időszak hozzátett ahhoz, amilyen játékos ma vagyok. Nagyon sokat köszönhetek az olasz futballnak, elsősorban a taktikai érettségemet. Jobban érzem, mikor mi várható egy mérkőzésen, hogyan alakulhat a játék. Bolognában más feladatok vártak rám, mint később a másodosztályban, de mindkettőből lehetett tanulni. Talán egyszer még a pályán kívül is hasznát vehetem mindennek…
– Érdekelné az edzői munka?
– Elképzelhető. De azt is okosan, tudatosan szeretném felépíteni. Gyerekek mellett, az utánpótlásban kezdeni, onnan lépkedni a ranglétrán.
– Mit tanácsolt a fiatal csapattársainak, akik először készülnek a San Siróba? Élvezzék ki az este minden pillanatát?
– Beszéltünk erről az öltözőben, de bevallom, az „élvezzük ki” megfogalmazás nekem nem szimpatikus. Olyan érzést kelt bennem, mintha feltartott kézzel mennénk a pályára, és már azzal beérnénk, hogy ott lehetünk. Márpedig egyáltalán nem így gondolkodunk. Inkább a szabadság érzése legyen úrrá rajtunk. Érezzünk rá arra, hogy ezen az estén is lehet keresnivalónk. Bármilyen nagy csapatról beszélünk, szeretnénk kellemetlen perceket okozni a Milannak.
Bejárta az AC Milan stadionját a Ferencváros (Fotók: Árvay Károly, Szabó Miklós)
| Emlékezetes magyar–olasz kupacsaták |
1937. október 24., Közép-európai Kupa, döntő, visszavágó 1962. április 11., KEK, elődöntő, visszavágó 1962. december 12., VVK, 2. forduló, visszavágó 1965. március 10., VVK, 3. forduló, 1. mérkőzés 1965. június 23., VVK, döntő 1968. május 22., VVK, elődöntő, 1. mérkőzés 1973. március 21., BEK, negyeddöntő, visszavágó 1991. október 23., BEK, 2. forduló, 1. mérkőzés 2020. november 24., Bajnokok Ligája, csoportkör 2024. augusztus 29., Konferencialiga, rájátszás, visszavágó |
