Ezer FTC-szurkoló Bulgáriában, Lovrencsics kihagyhatja a Ludogorec elleni meccset

„Mintha itt már jártam volna!” – Dibusz Dénes, a Ferencváros kapusa vette a lapot, amint behúzta bőröndjét a razgradi Hotel Cartoonba. Nem véletlenül kerülgette déjà vu érzés, július közepén, 148 nappal ezelőtt társaival ugyanezt élhették át, csak akkor Bajnokok Ligája-selejtezőre érkeztek a bolgár kisvárosba. Miután mindenki megállapította, hogy néhány hónap leforgása alatt semmi sem változott a szállodában – a tizenöt emeletes épületben továbbra is csupán az első hat szint van kiépítve, a többi ugyanúgy befejezetlenül, üresen áll –, a játékosok elfoglalták szobáikat, hogy az ablakokból a belvárosra nézhessenek – ha nem lett volna köd…

A ferencvárosi küldöttségben már senki sem lepődött meg azon, hogy az épület belül finoman fogalmazva is szocreál, a nyolcvanas évek dizájnja köszön vissza, a terasz ránézésre minimum húsz éve volt legutóbb burkolva, az étterem ajtaja pedig továbbra is kerti törpével van kitámasztva. Még mielőtt bárkiben is felvetődne a kérdés, a zöld-fehérek a változatosság kedvéért miért nem választottak másik hotelt az újabb bolgár túrára, az ok meglehetősen prózai: Razgradban, sőt az egész környéken ez az egyedüli vállalható szállás.

A 33 ezer lakosú kisváros télen is éppen olyan, mint amilyen nyáron: szegényes, poros, unalmas. A különbség a cirka 25 Celsius-fokos hőmérséklet-különbségben mérhető, júliusban tikkasztó hőség volt napközben, most öt fok várta a labdarúgókat. Egy nappal az Európa-liga-találkozó előtt semmi jel sem utalt arra, hogy csütörtök este a továbbjutás sorsáról (is) döntő kilencven percet rendeznek, a belvárosban a legnagyobb látványosságánál, a több mint négyszáz éves, Ibrahim pasáról elnevezett mecsetnél is csupán néhány gyerek szaladgált. Aztán megjelent három fiú, aki Ludogorec-címeres kabátban sétálgatott, s meglátva a kamerát, azonnal pózolni kezdett, jelezve, a bolgár együttes győz – tippjük szerint kettő egyre.

Az utak mellett leharcolt autók álltak, a néhány vászonsátorból álló karácsonyi vásár területén a munkások éppen a fenyőágakkal díszített főbejárattal szorgoskodtak. A főteret hangulatosnak is mondanánk a méretes karácsonyfával, a puritán díszekkel, az előtte álló angyalkával, de a varjak mindenbe belerondítanak… A környező fákon több száz fekete madár üldögél, a levegőben másik tucat repked, károgásuktól beszélgetni szinte képtelenség. A város télen a szürkébbnél is szürkébb arcát mutatja, a teraszokon ruhák száradnak, a taxisok egykedvűen szívják cigarettájukat, egyedül a romos épületben működő mozinál korzóznak valamivel többen. A turista hiába keresné a kulturális élményeket, a szebbnél szebb történelmi épületek feltérképezését, a nyár óta tudjuk, Razgrad nem a mesebeli kastélyairól, monumentális múzeumairól, de még csak nem is hangulatos, kiülős helyeiről ismert – sokkal inkább a futballcsapatáról!

A Bulgária északkeleti részén fekvő Razgradban tizenegy éve még senki sem gondolta, hogy a labdarúgás teszi híressé a kisvárost, a csapat akkor még a negyedosztályban bukdácsolt, a beszámolók szerint harminc-negyvennél sohasem voltak többen a találkozóin. Kiril Domuszcsiev helyi milliárdos színre lépésével aztán minden egy csapásra megváltozott, annyi pénzt pumpált az együttesbe, hogy bőven futotta légiósok szerződtetésére. Az Isten háta mögötti városkában ma már brazil, argentin, román, lengyel, szenegáli, kongói, guineai, izraeli, madagaszkári labdarúgó is játszik. A többek között műtrágyagyártásból meggazdagodó, ma már több üzemet működtető bolgár üzletember állítólag gyerekkori álmát váltotta valóra azzal, hogy futballklub tulajdonosa lett, s a jelek szerint nem csinálja rosszul... Hogy a műtrágya errefelé nem rossz üzlet, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy helyi pletykák szerint a sztárfutballistáknak olyan fizetést ad, amilyenből havonta nyugodtan vehetnek maguknak egy új luxusautót, havi apanázsuk a bolgár átlagember hat-hét éves keresetét teszi ki. Cserébe sorra nyerik a bajnoki címeket, és rendre bejutnak valamelyik nemzetközi kupasorozat csoportkörébe. A Ludogorec futballistáit lokálpatriótának azért nehéz lenne nevezni, az edzésekre átjárnak Razgradba, de a legtöbb légiós a másfél órányi autóútra lévő Várnából jár át naponta, a román Claudiu Keserü pedig a 138 kilométerre fekvő Bukarestből.

Az elmúlt évtizedben sokan próbálták megfejteni a Ludogorec titkát, s a képlet egyszerű: végy egy dúsgazdag tulajdonost, aki szerződtessen majdnem két tucat remek képességekkel megáldott, jól kereső futballistát, és adj hozzá egy szép stadiont.

Hogy ez egy bolgár kisvárosban történt meg, már más lapra tartozik.

A Ferencvárosnak csütörtökön azonban itt, Razgradban kell kiharcolnia a továbbjutást, ha győz, a magyar bajnokcsapat jut az egyenes kieséses szakaszba, ha kikap vagy döntetlent játszik, a bolgárok örülhetnek.

DECEMBER 12., CSÜTÖRTÖK
EURÓPA-LIGA, CSOPORTKÖR
6. FORDULÓ
H-CSOPORT
21.00: Ludogorec (bolgár)–FERENCVÁROS (Tv: Sport1) – élőben az NSO-n!
21.00: Espanyol (spanyol)–CSZKA Moszkva (orosz)

A VÁRHATÓ KEZDŐCSAPATOK