Stopira a Gent ellen is ünnepelni szeretne

Ianique dos Santos Tavares, művésznevén Stopira most még „csak” arról híres, hogy ő a magyar bajnokság első zöld- foki-szigeteki játékosa. A huszonnégy esztendős ballábas védő a nyáron igazolt a Videotonba, amelynek minden nemzetközi mérkőzésén pályára lépett. A futballista nyolc alkalommal szerepelt hazája válogatottjában, Magyarországon azonban még ismerkedik a közeggel, mint ahogy mi is vele.

„Nagyon tetszik az ország – mondta Stopira. – Azt már most kijelenthetem, hogy szeretek itt lenni. A labdarúgás színvonala elég jó, eddig azt tapasztaltam, hogy sok a képzett, technikás futballista, azaz minden tekintetben jól érzem magam.”

A Gent elleni csütörtöki Európa-liga visszavágója jó alkalom lesz rá, hogy a Videoton mindegyik játékosa a maximumot hozza ki magából. Szó se róla, a belga együttes ellen szükség is lesz rá, elvégre a piros-kékek feltétlenül tovább akarnak jutni. Igaz, a belgák is. A védőink tehát nem fognak unatkozni – köztük Stopira sem –, hiszen a Gent heves rohamokat ígér.

„Tisztában vagyunk vele, hogy nagyon nehéz mérkőzés vár ránk a belgák ellen. Viszont azt is el kell mondani, hogy nagyon sokat dolgoztunk a sikerért, a továbbjutásért. Tiszteljük a Gentet, de egyáltalán nem félünk tőle, mint ahogyan egyik ellenfelünktől sem. Egyre jobb formába kerülünk, és bízunk benne, hogy elérjük a célunkat, vagyis továbbjutunk a most következő párharcból is.”

És ha már a fehérvári védelem van fókuszban, érdemes megjegyezni, hogy nemzetközi összetételű csapatrészről van szó, és ez a helyzet – gondolnánk – nem feltétlenül segíti az összeszokást.

„Azért már jó ideje együtt edzünk, vagyis egyre inkább kezdünk összeszokni. Letudtunk már közösen néhány meccset is, ami szintén sokat segít ebben a tekintetben. Az is jó, hogy hárman is beszélünk portugálul, de azokkal is napról napra jobban megértjük egymást, akikkel nincs meg a közös nyelv, velük is megvan már az összhang. Ahogy múlnak a napok, ez egyre inkább igaz, azaz nem lesz itt semmi gond.”

Stopira természetesen játszott a Zöld-foki-szigeteken is, onnan került spanyol kitérővel Portugáliába. Érdekes pályaív az övé, jócskán volt benne emlékezetes meccs, köztük egy válogatott találkozó is.

„Azt sohasem feledem el, amikor Libériával játszott a válogatottunk. Nyolcvanezren ültek a lelátókon, ami már eleve különleges élmény volt számomra, ráadásul amikor véget ért a találkozó, szinte mindenki a pályára özönlött a nézőtérről. Nem akart minket bántani senki, csak a fanatikus szurkolók szerettek volna ereklyéket kérni tőlünk. Igazi őrültek voltak, mindent meg akartak szerezni, ami rajtunk volt. Jó volt annyi fanatikus előtt futballozni. Abban bízom, hogy ha szerényebb létszámú közönség előtt is, de Belgiumban ismét ünnepelhetek – a Videoton továbbjutását az Európa-ligában.”