Szívtiprónak kell lennie a Paksnak a továbbjutáshoz

 

Korai kezdetek

Veretes múltra tekinthet vissza a Hearts, vagy hosszabb nevén Heart of Midlothian FC, hiszen az egyesek által jogelődnek tekintett Heart of Mid-Lothian krikettegylet már 1864-ben is létezett, még ha maga a jelenlegi Hearts csupán tíz év múlva alakult meg. A klub nevének legnépszerűbb eredetmondája szerint egy népszerű táncterem ihlette meg az egyesületet megalapító ifjakat, mások szerint a klub a nevét egy pályához közeli börtönről kapta, amelyet már régen leromboltak, de egy Sir Walter Scott-novella megőrizte emlékét.

A hivatalos szín a gesztenyebarna lett, bár az első képek hófehér mezes játékosokról árulkodnak, akik az alapítás után egy évvel a városi futballszövetség létrehozásánál is bábáskodtak, majd beneveztek a helyi és az országos bajnokságba is. Az első sikereket 1895-ben és 1897-ben érték el, amikor is skót bajnokok lettek. Az I. világháborúban 16 heartsos fiatal harcolt a frontokon, de klubszinten is sanyarú évek köszöntöttek rájuk és utódaikra.

Aranykor

Egészen az ötvenes évek végéig tartott a középszer: 1958-ban viszont a legendás menedzser, Tommy Walker legényei megnyerték a bajnokságot. Nem is akárhogyan, máig élő gólrekorddal, hiszen 34 találkozón 132 gólt szereztek, és 62 pontot gyűjtöttek össze (akkoriban ugyebár még két egység járt egy győzelemért). Az 1960-as újabb bajnoki arany mellett a korszak egy Skót Kupát és négy Ligakupát is termett számukra.

Az újabb visszaesés során a másodosztály sanyarúságait testközelből is megtapasztalták, és a pénztelenség miatt sokáig csak vegetáltak. 1981-ben érkezett az új elnök, Wallace Mercer, aki változtatott ezen, bár a szurkolóknak az újabb sikerre több mint tíz évet kellett várniuk: az 1998-as Skót Kupa-fináléban a Rangerst verték meg.

A Romanov-korszak

Az új évezred elejére a két skót gigász mögé pozícionálták magukat, és talán éppen ez keltette fel az orosz-litván üzletemben, Vlagyimir Romanov érdeklődését, aki 2005 elején megvásárolta a csőd felé száguldó klubot.

Romanov nagyra törő módon kezdett, mondván, Bajnokok Ligáját akar nyerni a klubbal, de a kezdeti bajnoki ezüstérem és újabb kupagyőzelem után csalódást jelentettek a következő idények 6. és 8. helyezései. Az előző bajnokságban 2009 után újra bronzérmet szerzett a gárda, ez ismét európai kupaszereplést hozott. A tavalyi harmadik hely érdekessége, hogy utolsó 12 találkozóján hat pontot gyűjtött a gárda.

A Hearts és Európa

Először 1958-ban, mint Ligakupa-győztes és bajnoki ezüstös indult az akkori Bajnokcsapatok Európa-kupájában a skót egylet, de a Standard Liege az első körben megálljt parancsolt. Két év múlva szintén az első körből tanácsolta el őket a Benfica, majd hőseink tettek három sikertelen kísérletet a Vásárvárosok Kupájában is. A 80-as évektől egy kivétellel az első vagy a második körben elvéreztek az UEFA-kupában, illetve kétszer a KEK-sorozatban, 2006-ban a Bajnokok Ligájában a harmadik selejtezőkörből ütötte ki őket az AEK Athén. Az El tavalyi kiírásában a rájátszásban a Dinamo Zagrebbe tört bele a bicskájuk. Legszebb köreiket az 1988-as UEFA-kupában futották, amikor a Bayern München összesítésben csak egyetlen góllal ment tovább ellenük a nyolcaddöntőből.

A Hearts és a magyarok

Az UEFA kupa 2004–2005-ös csoportkörében a Ferencvárossal találkoztak a skótok, akkor az utolsó mérkőzésen (minden csapat csak egyszer játszott a másikkal) idegenben győztek a magyarok, 1–0-ra, Rósa Dénes góljával. A Hearts volt a sereghajtó a csoportban, az FTC az utolsó előtti. A szív alakú címerrel bíró klub egyik kapusa jelenleg az 1982-es születésű, korábban Sopronban, Nyíregyházán és Debrecenben is megfordult Balogh János, aki 2009-ben igazolt a klubhoz, 200 ezer euróért, mégpedig az akkori menedzser, László Csaba invitálására. László egyébként ma is nagy népszerűségnek örvend a klubnál, ahol 2008 nyara és 2010 eleje között tevékenykedett. Munkaadójának bajnoki bronzérmet szerzett, magának pedig két év menedzsere-díjat. Romanov alatt egyébként ő bírta legtovább a menedzserek közül kirúgásáig...

Kire kell figyelnie a paksiaknak?

A László-utód Jim Jefferies csapata nem áll be bekkelni idegenben sem, és törekszik arra – több-kevesebb sikerrel –, hogy kilépjen a sematikus skót futballstílusból. Természetesen légiósok segítségével. A védelemben az ausztrál Ryan McGowan és az izlandi Eggert Jónsson a régisulis vonalat képviseli, akár csak a csapatkapitány, a litván Marius Zaliukas. A középpálya legértékesebb tagja a transfermarkt.de szerint 2.5 milliót érő balszélső, az egykori angol U21-es válogatott Andy Driver, de rajta kívül a spanyol jobbszélső, Suso, a lengyel szűrő, Adrian Mrowiec, a marokkói karmester, a nyáron érkezett Mehdi Tauil, a rutinos cseh Rudolf Skácel és az ugandai David Obua is ezt a sort erősíti. A klub legismertebb támadója a skót válogatott Kevin Kyle és az ír nemzeti csapatban is rendre bevetett Stephen Elliott.

Tavaly januárban a városi rangadón az örök rivális Hiberniant a MacDonald – Jónsson, Buzid, Zaliukas, Palazuelos – Black, Mrowiec – Elliot (Glen, 23.), Skacel (Stevenson, 89.), Templeton (Novikovas, 79.) – Kyle összeállításban verte, Kevin Kyle találatával.

A nyáron érkezett eddig John Sutton (támadó, Motherwell, ingyen), Daniel Grainger (balhátvéd, St. Johnstone, i.), Jamie Hamill (jobbhátvéd, Kilmarnock, i.), Mehdi Tauil (irányító, Kilmarnock, i.). Távozott Dawid Kucharski (középső védő, Pogon Szczecin, i.), Lee Wallace (balhátvéd, Glasgow Rangers,
1 700 000 euró), Craig Thomson (jobbhátvéd, szerződése lejárt), Rubén Palazuelos (középpályás, szl.), Jamie Mole (támadó, szl.), Ismael Buzid (középső védő, szl.), Jason Thomson ( jobbhátvéd, Dunfermline, kölcsönbe) és Mark Ridgers kapus, East Fife, k.).

Nagy munkabírású középpályások, hangsúlyos szélsőjáték, egy jól megtermett és egy aprócska, de villámgyors támadó, kissé statikus védelem, lüktető, bátor csapatjáték – erre számíthat a Paks a Hearts ellen.