F1: fél évszázad – Michael Schumacher 50 éves lett

AZ ELSŐ TÍZ ÉV

Michael Schumacher 1969. január 3-án született a németországi Hürthben, Rolf és Elisabeth Schumacher első gyermekeként. A családfő szakmája szerint kőműves volt, egy idő után pedig egy kerpeni gokartpálya üzemeltetésével kereste a kenyerét.

A kis Michael sorsa így korán eldőlt, hiszen már nagyon hamar ott sertepertélt édesapja körül a létesítményben, és csupán négyéves volt, amikor egy átalakított ötlóerős minigokartban rótta a köröket.

Tehetsége hamar nyilvánvalóvá vált, ötévesen versenyeket, hatévesen pedig klubbajnokságokat nyert. Pályafutása finanszírozására azonban szüleinek nem volt pénze, ezért a gokartkereskedő Gerhard Noack felajánlotta, hogy segíti a versenyeztetését, abban a reményben, hogy Michael sikerei vonzóbbá teszik járgányait a piacon. A terv bevált, a kissrác még úgy is sorra nyerte a versenyeket, hogy az idősebb, nehezebb ellenfelek méltatlankodása miatt telepakolták a gokartját pluszsúlyokkal – kővel, kalapáccsal, szerszámokkal.

A MÁSODIK TÍZ ÉV

A cseperedő Schumacher minden gokartos korosztályban kiemelkedően teljesített, az egyre több versenyzés viszont mind nagyobb kiadással járt. Noacknak el kellett engednie a kezét, de szerencsére a játéktermeket üzemeltető Jürgen Dilk pártfogásába vette, és tovább finanszírozta karrierjét. Hogy spóroljanak, egy ideig luxemburgi színekben versenyzett, mert így nem kellett pénzügyi biztosítékot letenni a licencért cserébe. A német versenyzőpalánta meghálálta a belé vetett bizalmat, és Dilk financiális támogatásával 1984-ben megnyerte a német junior gokartbajnokságot, aztán egy évvel később világbajnoki ezüstérmes, 1986-ban pedig német felnőtt gokartbajnok lett. Egy esztendővel később felnőtt Európa-bajnoki címet ünnepelhetett, így 1988-ban végre eljött a nagy áttörés ideje: belépett a formulaautók világába. A Formula-Ford Eb-mezőnyében kapásból második, a német bajnokságban negyedik lett, a helyi Formel-König kategóriában pedig bajnokká koronázták.

A HARMADIK TÍZ ÉV

Hirtelen jött sikerei lenyűgözték Willi Webert, aki azonnal üzletet ajánlott: 500 ezer márkával segíti Schumacher F3-as pályafutását, ha cserébe tíz éven át megkapja a versenyző jövőbeli bevételeinek húsz százalékát.

1989-ben Schumacher hármas csatát vívott a német F3 bajnoki címéért, és óriási szerencséje volt, mert a Mercedes épp akkor indította be juniorprogramját, a stuttgarti gyár pedig rögtön lecsapott a legjobb háromra. 1990-ben így gyári támogatással a sportautó-vb-n szerepelt, de ezzel egy időben megnyerte a német F3-as bajnokságot is. 1991-ben Le Mans-ban, a DTM-ben, a sportautó-vb-n és a japán F3000-ben is versenyzett, a sors aztán az F1 felé terelte.

A Jordan a Belga Nagydíjra beugró pilótát keresett, a Mercedes pedig kifizette Schumacher „versenyzési díját”. Spában a gyengécske autóval rögtön a hetedik helyet szerezte meg az időmérőn, és bár a versenyen kiesett, ez már senkit sem érdekelt.

A Benetton-istállót irányító Flavio Briatore azonnal lecsapott rá, hosszú távú szerződést kínálva neki. A csapat épp akkor került felszálló ágba, így Schumacher 1992-ben és 1993-ban is nyert egy-egy versenyt. A következő év nagy szabályváltozásait kihasználva a Benetton fantasztikus autót épített, Ayrton Senna tragikus halála után pedig a német két kizárás és két eltiltás ellenére is világbajnok lett – a szezonzárón történő ellentmondásos ütközésével.

Bár autóját sokan szabálytalannak tartották, a vádakat nem sikerült bizonyítani, kvalitásait pedig újfent bizonyította, amikor 1995-ben domináns stílusban védte meg vb-címét. Ekkor a Ferrari káprázatos fizetéssel, kiemelt státussal és pompás jövőképpel csábította magához, és már 1996-ban három futamgyőzelemig jutott az előtte évekig csak vergődő alakulatnál.

Egy évvel később már a vb-címért csatázott, ám az évadzárón magáról megfeledkezve szándékosan ütközött Jacques Villeneuve-vel, igaz, így is ő csúszott ki, sőt utólag ki is zárták a bajnokságból. 1998-ban aztán ismét az idényzáróig harcban állt a bajnoki trófeáért – ezúttal Mika Häkkinennel –, de a mindent eldöntő versenyen technikai hiba és defekt is hátráltatta, így megint alulmaradt.

A NEGYEDIK TÍZ ÉV

A következő évadban újfent a finnel küzdött a vb-címért, de a nyolcadik versenyen, Silverstone-ban fékhiba miatt nagy tempóval a falnak vágódott, és eltörte a lábát, így hat futamot kihagyva végül az összetett ötödik helyén zárt. A nagy áttörés ötödik ferraris évében, 2000-ben jött el, amikor szoros csatában felülkerekedett Häkkinenen, így megnyerte harmadik bajnoki trófeáját. A maranellóiak ezután nemcsak megőrizték lendületüket, hanem rátettek még egy lapáttal, és mivel csapattársa, Rubens Barrichello képtelen volt megszorongatni, Schumacher 2001-ben és 2002-ben is elképesztő dominanciával hódította el negyedik, illetve ötödik vb-címét. A Ferrari fölénye olyan nyomasztó volt, hogy 2003-ra egy sor szabályváltozással próbálták izgalmasabbá tenni a versengést, ami ugyan sikerült, ám a végén nagy csatában megint a német örülhetett. Ekkor mindenki azt hitte, hogy a változások elérték céljukat, aztán az olaszok 2004-ben előálltak valaha épített egyik legjobb autójukkal, amellyel Schumacher az első 13 futamból 12-t megnyerve hetedszer is felért a csúcsra. A szabályalkotók megint támadásba lendültek, és ezúttal a Ferrari partnerét, a Bridgestone-t próbálták kényelmetlen helyzetbe hozni a gumiszabályok megváltoztatásával – sikerrel. Schumacher így 2005-ben csak egy versenyt tudott megnyerni, és az összetett harmadik helyén végzett. A következő évben visszaálltak a gumiszabályok, így a Ferrari is visszatért az élmezőnybe. Az akkor 37 éves klasszis harcban is állt a vb-címért, de csapata tudatta vele, 2007-re leigazolta a villámgyors Kimi Räikkönent. Schumachert így félig-meddig belekényszerítették a visszavonulásba egy olyan idény végén, amelyben az utolsó két futamon óriási balszerencsével maradt le nyolcadik vb-trófeájáról.

AZ ÖTÖDIK TÍZ ÉV

A német egy ideig a Ferrari tanácsadójaként dolgozott, ám konkrét szerepe nemigen volt már az istállónál. Visszavonulása után bevallottan nehezen birkózott meg a nyakába szakadt szabadidővel, ezért amikor Felipe Massa 2009-es súlyos balesete után a Ferrari megkereste a beugró szerepkörrel, boldogan mondott igent. A visszatérés azonban ekkor még meghiúsult, mert egy korábbi motorbaleset következményei miatt túl nagy kockázatot jelentett volna az őszi versenyzés. Ekkor azonban annyira izgatottá vált, hogy a Mercedes 2010-es hívását sem tudta visszautasítani. A probléma csak az volt, hogy a helyzete gyökeresen eltért a ferraris korszaktól. Egyfelől ő is elmúlt már negyven, másfelől a német csapat költségvetés, tesztlehetőség és emberi erőforrás terén is messze elmaradt a maranellóiak 2000-es évekbeli szintjétől. A nagy visszatérés így teljes kudarcba fulladt. Nem volt elég a Mercedes bukdácsolása, még ifjú csapattársa, Nico Rosberg is simán legyőzte, miközben a hétszeres világbajnok rá nem jellemző hibák egész sorával borzolta a kedélyeket. A három idényben egyetlen dobogós helyezés volt a csúcs, így a Mercedes 2013-ra lecserélte Lewis Hamiltonra, Schumacher pedig végleg búcsút intett az F1-nek. A sors kegyetlen tragédiája, hogy csaknem negyven év folyamatos versenyzés és száguldás után, 2013. december 29-én egy mindennaposnak mondható síbalesetben súlyos agykárosodást szenvedett, amelyből azóta sem épült fel. Sikerei csúcsán legszörnyűbb rémálmainkban sem vetődött fel, hogy a legendás versenyző ötvenedik születésnapján semmi ok sem lesz az ünneplésre.