Amikor az ember alig 17 évesen már F1-es autót vezet, 18 évesen pedig nagydíjat nyer, valószínűleg aligha vannak álmatlan éjszakái, amiért nem marad ideje leérettségizni – és képzelhetjük, hogy az évente tízmilliárd forint (!) körül kereső Max Verstappen most mennyire szomorkodik a papír hiánya miatt.
A holland klasszis a „tenyésztett versenyzők” egyik tipikus példánya, akiben annyira hamar felszínre tört a tehetség, hogy vétek lett volna minden áron az iskolapadba kényszeríteni. Olyan ez kicsit, mint egy előrehozott pályaválasztás, csak míg a többség az általános vagy a középiskola után dönt jövőbeni szakmájáról, Verstappen már óvodás korában célirányos volt a számára szükséges tudást illetően.
Ebben természetesen édesapja, Jos volt a fő mozgatórugó, aki a holland Formule1-nek adott interjújában nemrég elmondta, utólag sem érzi felelőtlenségnek, hogy engedte fiának elhanyagolni az iskolát: „Nem gondolom, hogy teljesen őrültség volt, amit csináltunk. Természetesen, ha Maxnak nem lett volna meg a kellő tehetsége a gokarthoz, én magam rugdostam volna be az iskolapadba! De mivel tudtam, hogy valami igazán nagyot is elérhet az autósportban, nemcsak toleráltam, de bátorítottam is a karrierjét illetően.”
Max Verstappenben becsülendő, hogy nem is próbál félrebeszélni, amikor iskolás évei kerülnek szóba, és mindig őszintén vall ellenérzéseiről. A Nemzeti Sportnak adott korábbi interjújában elárulta, F1-es bemutatkozása után már magántanulóként sem folytatta középiskolai tanulmányait, és az érettségivel kapcsolatban sincsenek konkrét céljai. Nemrég újra leszögezte, szándékosan arra fektette a hangsúlyt, amiben a jövőbeni boldogulását látta: „Nem igazán szerettem az iskolát, és ülni egy széken a táblát bámulva. Nekem a Formula–1 volt a célom, az iskolával semmit nem akartam kezdeni. Megesett, hogy kikéredzkedtem vécére, de már nem mentem vissza az osztályba. Az volt az egyik motivációm a gokartban, hogy ha jól teljesítek, utána nem kell visszamennem az iskolába. Mindig is versenyző akartam lenni, ha nem az F1-ben, akkor valahol máshol, ezért nem is igazán gondolkodtam azon, milyen más foglalkozást űznék helyette.” |
Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy a holland pilóta valami félművelt szakbarbár lenne, egyszerűen csak kiszűrte azt a tudásismeretet, ami versenykarrierjében fontos. Márpedig ebben a nemzetközi közegben idetartozik a megfelelő szocializáltság, a kulturált társalgás és a nyelvtudás is, amivel rögtön lekenyerezte még a vasszigoráról hírhedt Helmut Markót is. A Red Bull kőkemény tanácsadója eleinte nem is akarta elhinni, hogy valóban egy pattanásos képű tinédzserrel beszélget.
„Első találkozásunkkor mintegy másfél órát társalogtunk, pedig másokkal általában félóra alatt végezni szoktam – idézte az F1 hivatalos honlapja az osztrák vezetőt. – Ez viszont egy hosszú, tartalmas beszélgetés volt. Egy értett férfi állt velem szemben egy nagyon fiatal testben – sokszor még a jóval idősebb pilóták sem ennyire érettek. Ami igazán mély benyomást tett rám, hogy mennyire tisztában volt a fontos dolgokkal. Személyes szponzora a Jumbo szupermarket-hálózat, és már akkor mindent tudott a cég pénzügyi adatairól. Mindeközben néhány versenyző még azt sem tudja, hogy például hol van Horvátország!”
Verstappennel beszélgetve az ember valóban egyáltalán nem érzi, hogy a pilóta tizenéves korától mindössze heti egyszer járt iskolába, 15 évesen pedig abba is hagyta, sőt csípős nyelvezete és vitriolos humora kifejezetten éles gondolkodásmódról árulkodik. Anyanyelvén kívül ráadásul folyékonyan beszél angolul és németül, miközben remekül kijön minden munkatársával életkortól függetlenül.
Mivel a pályán is szélvészgyors, ezek után miért is hiányozna neki mondjuk a kovalens kötésről megszerzett iskolai tudásanyag?