A verseny, amelyet senki sem akart megnyerni – így nevezték el Formula–1-es berkekben az 1982-es Monacói Nagydíjat. Mindössze két futam volt az F1 történetében, amelynek utolsó négy körében rendre változás történt az élen, és az utolsó előtti körhöz képest leintéskor más haladt át a célvonalon elsőként. Az 1961-es Francia Nagydíj mellett az 1982-es monacói futamon történt meg: Alain Prost, Riccardo Patrese, Didier Pironi, majd újra Patrese szelte át a célvonalat az autójával elsőként az utolsó négy körben.
A mai Formula–1-et kritizálók elsősorban a sportág kiszámíthatóságára panaszkodnak. A mezőnyből kiemelkedő autók és versenyzők mindig is voltak, de manapság a rendkívül megbízható technika miatt az élcsapatok mellett másnak nincs is esélye a győzelemre.
Nos, 1982-ben, a turbókorszak hajnalán nem így volt. Rendszeresek voltak a műszaki hibák, a motorgyártók nagy része kísérletezgetett, így nemcsak a hajtóművek élettartamának növelése, hanem az üzemanyag-fogyasztás pontos kiszámítása is roppant nehéz feladatnak bizonyult. És akkor még a négy gumigyártóból fakadó változatosságról nem is beszéltünk...
Az 1982-es idény 16 versenyén hét istálló 11 pilótája osztozott a győzelmeken, kettőnél több futamon senki sem ért célba elsőként. Egyvalamiben nem volt kétség: egy körön a Renault a leggyorsabb. Az idény során tíz pole pozíciót szerzett a René Arnoux, Alain Prost páros, a Monacói Nagydíjon előbbi indult az első rajtkockából.
A mezőny borús hangulatban érkezett a Gilles Villeneuve halála után két héttel esedékes futamra, Arnoux többek között az 1979-es Francia Nagydíjon vívott csatájuk emléke miatt is győzelemmel akart tisztelegni nagyra becsült riválisa előtt.
A verseny elején simán vezetett csapattársával szemben, de a 15. körben az uszodánál megpördült, és bár nem ütközött neki a korlátnak, a Renault-motor lefulladt, és Arnoux kiesett. A vezetés Prost ölébe hullt, és a francia a verseny nagy részében kényelmesen vezetett Riccardo Patrese előtt, amikor a hajrához közeledve elkezdett esni az eső.
Ekkor kezdődött az F1 történetének egyik legváltozatosabb, legőrültebb utolsó négy köre.
Prost a szemerkélő esőben megfutotta a verseny leggyorsabb körét, de három körrel a befutó előtt jobban rákezdett az eső, és a Professzor a sikánt követően csúnyán összetörte Renault-ját. Ma ilyenkor beküldenék a biztonsági autót, és vége. Akkor? Minden ment tovább, csak a sárga zászlók lengetése figyelmeztette arra a többi versenyzőt, hogy ki kellett kerülni az út kellős közepén veszteglő Renault-t!
PROST KICSÚSZÁSA
Patrese az élen találta magát, de egy kört sem tett meg az első helyen, megpördült a Loews hajtűkanyarban. Ekkor az egyetlen Ferrarival induló Didier Pironi került a mezőny élére az első légterelőjét korábban elveszítő autójával, és úgy tűnt, a Scuderia győzelemmel tiszteleghet Villeneuve emléke előtt. Csakhogy az utolsó körben a Ferrariból elfogyott az üzemanyag, és Pironi nem tudott kijönni az alagútból.
Az addig mögötte haladó, utolsóként a vezetővel azonos körben jegyzett Andrea De Cesaris nem tudta megelőzni, mert néhány kanyarral korábban az Alfa Romeo tankja is kiszáradt. A célegyenesben hiába várták, hogy valakit leinthessenek, senki sem jött. Derek Daly a Williams-Forddal a legjobb lekörözöttként az élre állhatott volna, de a hátsó vezetőszárnyát teljes egészében, az elsőt félig elvesztő Williams a célegyenesig sem jutott el, hogy megkezdje utolsó körét.
Utána Nigel Mansell következett volna, de neki is kellett volna még egy pluszkört mennie, hogy teljesítse a 76 körös versenytávot.
No, de ekkor Patrese megjelent a célegyenesben a Brabham-Forddal, és a tudtán kívül megnyerte a futamot.
ÖSSZEFOGLALÓ
A videó az elindítást követően a „Megtekintés a YouTube-on” szövegre kattintva érhető el.
„Nem tudtam, mi történik, amikor áthaladtam a célegyenesen, fogalmam sem volt róla, hogy nyertem, akkoriban ugyanis nem volt még csapatrádió – mondta Patrese egy 2012-es interjúban. – Amikor a dobogóhoz értem, akkor tudtam meg, hogy én nyertem. Kellemes pillanat volt így megszerezni az első győzelmemet.”
Patrese esetét megvizsgálták, hiszen a Loewsben a pályabírók segítségével indult újra – végül nem büntették meg.
„Tárgyaltak egy esetleges kizárásról, de mivel a pályabírók azért toltak meg, mert elálltam az utat, nem lett büntetés. Amikor már nem voltam útban, elengedték a kocsit. Szerencsére lejtőn álltam, így lefelé gurulva lendületet kapott az autó, és újra tudtam indítani” – mondta Patrese, aki harmadik volt ekkor Pironi és De Cesaris mögött, de a sors végül mégis őt ajándékozta meg a győzelemmel ezen az őrült délutánon. S mivel Mansell az utolsó kört nem kezdte meg, Pironi és De Cesaris is dobogós lett.
29. MONACÓI NAGYDÍJ
1982. május 23., Monte-Carlo
76 kör, a 16 futamos idény 6. versenye
1. rajtsor: René Arnoux (Renault) és Riccardo Patrese (Brabham-BMW)
A dobogósok: 1. Riccardo Patrese (Brabham-BMW), 2. Didier Pironi (Ferrari), 3. Andrea De Cesaris (Alfa Romeo)
A versenyben vezettek: Alain Prost (Renault) 59 kör (15–73.), René Arnoux 14 (1–14.), Riccardo Patrese 2 (74., 76.), Didier Pironi 1 (75.)
A TELJES FUTAMOT IDE KATTINTVA TEKINTHETI MEG.
SOROZATUNK KORÁBBI RÉSZEI
6.: Két ütközés, egy büntetés, mégis Button nyerte a kanadai négyórást
7.: Räikkönen és Alonso hajszája a mezőnyön át Szuzukában
8.: Damon Hill csodát tett a Hungaroringen – aztán megszakadt a szíve
9.:Fangio legyőzte a Ferrarikat és a Nordschleifét
10.: Hamilton és Vettel dupla ütközése az azeri káoszfutamon
11.: sosem látott csata egy második helyezésért Dijonban
12.: a sportág első igazi klasszikusa Ferrari-győzelmet hozott
EXTRA, 49.: az eddigi utolsó Holland Nagydíjon nyert utoljára Niki Lauda
13.: Jenson Button nyerte meg az első esős Magyar Nagydíjat
14.: Häkkinen és Schumacher párharcának ikonikus pillanata
15.: Senna parádés első kört futott, majd le is körözte Prostot
16.: Jim Clark körhátrányból állt az élre, de aztán jött az utolsó kör
EXTRA, 45.: Stirling Moss eltüntette az 50 lóerős hátrányt Monacóban
17.: Nigel Mansell óriási hajrája után 14 ezredmásodperc döntött
18.: Vettel hibája a Hamilton elleni harc végét jelentette – talán végleg
19.: Gilles Villeneuve utolsó győzelme az 1980-as évek mesterműve volt
20.: Vettel a sírból hozta vissza a világbajnoki címet Brazíliában