AZ ELSŐ TÍZ ÉV
A kis Michael sorsa így korán eldőlt, hiszen már nagyon hamar ott sertepertélt édesapja körül a létesítményben, és csupán négyéves volt, amikor egy átalakított ötlóerős minigokartban rótta a köröket.
Tehetsége hamar nyilvánvalóvá vált, ötévesen versenyeket, hatévesen pedig klubbajnokságokat nyert. Pályafutása finanszírozására azonban szüleinek nem volt pénze, ezért a gokartkereskedő Gerhard Noack felajánlotta, hogy segíti a versenyeztetését, abban a reményben, hogy Michael sikerei vonzóbbá teszik járgányait a piacon. A terv bevált, a kissrác még úgy is sorra nyerte a versenyeket, hogy az idősebb, nehezebb ellenfelek méltatlankodása miatt telepakolták a gokartját pluszsúlyokkal – kővel, kalapáccsal, szerszámokkal.
A cseperedő Schumacher minden gokartos korosztályban kiemelkedően teljesített, az egyre több versenyzés viszont mind nagyobb kiadással járt. Noacknak el kellett engednie a kezét, de szerencsére a játéktermeket üzemeltető Jürgen Dilk pártfogásába vette, és tovább finanszírozta karrierjét. Hogy spóroljanak, egy ideig luxemburgi színekben versenyzett, mert így nem kellett pénzügyi biztosítékot letenni a licencért cserébe. A német versenyzőpalánta meghálálta a belé vetett bizalmat, és Dilk financiális támogatásával 1984-ben megnyerte a német junior gokartbajnokságot, aztán egy évvel később világbajnoki ezüstérmes, 1986-ban pedig német felnőtt gokartbajnok lett. Egy esztendővel később felnőtt Európa-bajnoki címet ünnepelhetett, így 1988-ban végre eljött a nagy áttörés ideje: belépett a formulaautók világába. A Formula-Ford Eb-mezőnyében kapásból második, a német bajnokságban negyedik lett, a helyi Formel-König kategóriában pedig bajnokká koronázták.
Hirtelen jött sikerei lenyűgözték Willi Webert, aki azonnal üzletet ajánlott: 500 ezer márkával segíti Schumacher F3-as pályafutását, ha cserébe tíz éven át megkapja a versenyző jövőbeli bevételeinek húsz százalékát.
1989-ben Schumacher hármas csatát vívott a német F3 bajnoki címéért, és óriási szerencséje volt, mert a Mercedes épp akkor indította be juniorprogramját, a stuttgarti gyár pedig rögtön lecsapott a legjobb háromra. 1990-ben így gyári támogatással a sportautó-vb-n szerepelt, de ezzel egy időben megnyerte a német F3-as bajnokságot is. 1991-ben Le Mans-ban, a DTM-ben, a sportautó-vb-n és a japán F3000-ben is versenyzett, a sors aztán az F1 felé terelte.
A Jordan a Belga Nagydíjra beugró pilótát keresett, a Mercedes pedig kifizette Schumacher „versenyzési díját”. Spában a gyengécske autóval rögtön a hetedik helyet szerezte meg az időmérőn, és bár a versenyen kiesett, ez már senkit sem érdekelt.
A Benetton-istállót irányító Flavio Briatore azonnal lecsapott rá, hosszú távú szerződést kínálva neki. A csapat épp akkor került felszálló ágba, így Schumacher 1992-ben és 1993-ban is nyert egy-egy versenyt. A következő év nagy szabályváltozásait kihasználva a Benetton fantasztikus autót épített, Ayrton Senna tragikus halála után pedig a német két kizárás és két eltiltás ellenére is világbajnok lett – a szezonzárón történő ellentmondásos ütközésével.
Bár autóját sokan szabálytalannak tartották, a vádakat nem sikerült bizonyítani, kvalitásait pedig újfent bizonyította, amikor 1995-ben domináns stílusban védte meg vb-címét. Ekkor a Ferrari káprázatos fizetéssel, kiemelt státussal és pompás jövőképpel csábította magához, és már 1996-ban három futamgyőzelemig jutott az előtte évekig csak vergődő alakulatnál.
Egy évvel később már a vb-címért csatázott, ám az évadzárón magáról megfeledkezve szándékosan ütközött Jacques Villeneuve-vel, igaz, így is ő csúszott ki, sőt utólag ki is zárták a bajnokságból. 1998-ban aztán ismét az idényzáróig harcban állt a bajnoki trófeáért – ezúttal Mika Häkkinennel –, de a mindent eldöntő versenyen technikai hiba és defekt is hátráltatta, így megint alulmaradt.
A NEGYEDIK TÍZ ÉV
AZ ÖTÖDIK TÍZ ÉV