F1: Stirling Moss eltüntette az 50 lóerős hátrányt Monacóban

A négyszeres vb-2., háromszoros vb-harmadik Stirling Moss 66 F1-es futamából 16-ot megnyert, a legtöbbet azok közül, akik sohasem lettek világbajnokok. Majdnem minden negyedik futamán győzött, mutatója alig marad el Alain Prostétól és Ayrton Sennáétól, s megelőzi a négyszeres világbajnok Sebastian Vettelt. És ez csak a Formula–1 – összesen több mint 500 autóversenyen indult, s 212 győzelmet aratott.

Tizenhat F1-es sikeréből kettő is felkerült a Nemzeti Sport Magazin 70-es toplistájára. Bár az 1956-os Olasz Nagydíj a 40. (tehát előkelőbb) helyen végzett, az a futam elsősorban nem a győztes Mossról, hanem a Ferrariját menet közben Juan Manuel Fangiónak átadó, ezzel a zsebében lévő vb-címet csapattársának tálcán átnyújtó Peter Collinsról maradt örök klasszikus.

Nem úgy az 1961-es Monacói Nagydíj! Moss utolsó F1-es idényének májusi nyitó versenye előtt a Ferrari volt a toronymagas esélyes, mert az új, 1.5 liter hengerűrtartalmú motoros formulára az olasz gyár készült fel a legjobban – ezt végül Phil Hill világbajnoki címe bizonyította. A Lotus nem adta meg magát, de pilótái tudták, csak extra kockázattal lehet esélyük a „cápaorrú” Ferrari 50 lóerős fölénye (és itt még nem 900, hanem csupán 190 lóerős teljesítményről volt szó) ellen. Jim Clark és Innes Ireland össze is törte az autóját az edzésen (utóbbi lábtörés miatt rajthoz sem állt), de Moss mindent tökéletesen csinált, így megszerezte a pole pozíciót.

Ezt a precíz vezetést átmentette a versenyre is, amely előtt a Lotus oldalfalát eltávolította az autóról, hogy a csaknem háromórás futamon folyamatosan járjon a levegő az autóban. Az autó teljesítményén ez Monacóban nem sokat változtatott, de praktikus lépés volt.

A rajtnál Ginther és Clark megelőzte Mosst, de a skót pilóta Lotusa hamarosan meghibásodott. Moss Ginther után eredt, a 14. körben megelőzte a Ferrarit, majd a hátralévő szűk két és fél órában zseniális, hibátlan vezetéssel tartotta maga mögött Ginther és a felzárkózó Phil Hill Ferrariját.

„Könyörtelen verseny volt, végig nyomás alatt tartottak a Ferrarik, két és fél órán keresztül tökéletesen kellett koncentrálnom, mert a visszapillantó tükrömben mindig csak a piros autókat láttam – emlékezett vissza Moss. – Nagyon boldog voltam a leintés után, mert végig biztos voltam benne, hogy csak szórakoznak a ferrarisok, és az utolsó körben a plusz ötven lóerőjüket kihasználva könnyedén elmennek mellettem. Ezen a versenyen végig nyomtam, ahogy csak tudtam, nagyon hosszú volt, nem másfél órás, mint a mostani versenyek.”

Moss a leintéskor 3.6 másodperccel volt Ginther előtt, a későbbi világbajnok Hill 37 másodperces hátránnyal ért célba.

Moss 1961-ben a Német Nagydíjat is megnyerte, hetedik teljes F1-es idényében is vb-dobogós lett, de 1962 áprilisában egy súlyos baleset véget vetett karrierjének. Később időnként újra versenyautóba ült hivatalos versenyeken, legutóbb 2011 júniusában, 81 évesen Le Mans-ban.

8. MONACÓI NAGYDÍJ
1961. május 14., Monte-Carlo
100 kör, a 8 futamos idény 1. versenye
1. rajtsor: Stirling Moss (Lotus-Climax), Richie Ginther (Ferrari) és Jim Clark (Lotus-Ford)
A dobogósok: 1. Stirling Moss, 2. Richie Ginther, 3. Phil Hill
A versenyben vezettek: Stirling Moss 87 kör (14–100.), Richie Ginther 13 (1–13.)

A VERSENY 50 PERCES ÖSSZEFOGLALÓJA

1. RÉSZ, 2. RÉSZ, 3. RÉSZ, 4. RÉSZ, 5. RÉSZ, 6. RÉSZ, 7. RÉSZ

SOROZATUNK KORÁBBI RÉSZEI

17.: Nigel Mansell óriási hajrája után 14 ezredmásodperc döntött

18.: Vettel hibája a Hamilton elleni harc végét jelentette – talán végleg

19.: Gilles Villeneuve utolsó győzelme az 1980-as évek mesterműve volt

20.: Vettel a sírból hozta vissza a világbajnoki címet Brazíliában