Korhatárt vezettek be miatta, az F1 legjobbja lett – Max Verstappen-portré

DUPLA DÓZISBAN ÖRÖKÖLTE A VERSENYZŐI TEHETSÉGET

„Az összeset!” – vágta rá magabiztosan az akkor még csupán 17 éves Max Verstappen, amikor az F1-történelem legfiatalabb versenyzőjeként arról faggattuk, milyen rekordokat szeretne még megdönteni a csúcskategóriában. A Nemzeti Sportnak aztán 2015 óta is szinte minden évben alkalma nyílt interjút készítenie a holland klasszissal, így testközelből figyelhettük, hogyan változik a személyisége az idő múlásával. Érdekesség, hogy a tűz, amely tinédzserként a szemében lobogott, mit sem változott az évek során, érési folyamata viszont kézzelfoghatóvá vált – és ez szép lassan nemcsak szavak szintjén, hanem a pályán is visszaköszönt.

Az 1997. szeptember 30-án a belgiumi Hasseltben született Max dupla dózisban örökölte a tehetséget, ugyanis édesapja, Jos mellett édesanyja, Sophie Kumpen is kiváló versenyző volt. A Red Bull csapatfőnöke, Christian Horner a mai napig gyakran felidézi, milyen kemény gokartos ellenfélnek számított a belga hölgy, aki férjéhez hasonlóan természetesen egyáltalán nem bánta, hogy a kisfiú is minél előbb kipróbálja magát egy négykerekű minijárgány volánja mögött. Erre már négyéves korában sor került, és bár eleinte leginkább Belgiumban versenyzett, édesapja révén Max mindig is inkább hollandnak érezte magát, ezért is képviseli ezt a nemzetet.

Bár a gokartos versenyeztetés már akkor sem volt olcsó mulatság, Jos a még összességében sikertelennek mondható F1-es karrierje során is szép vagyonra tett szert, többek között a gyári projekttel kísérletező Honda tesztpilótájaként. Mivel a fiú tehetsége hamar nyilvánvalóvá vált, apja elhatározta, élete következő szakaszát arra áldozza, hogy Max megvalósíthassa mindazt, ami neki nem sikerült az autósport elitkategóriájában. Ehhez azonban a megfelelő támogatás mellett nagy szigorra és fegyelemre is szükség volt, így a sikerek ellenére Jos tudatosan nem halmozta el dicséretekkel az egyre nívósabb kategóriákban diadalmaskodó fiút. Olykor külön szabályokat hozott neki az előzések típusát tekintve, és a gokartok előkészítésébe is kötelező jelleggel bevonta, hogy technikai fronton se legyen lemaradása.

Egy idő után egyre nagyobb kihívást jelentett a nemzetközi versenyeztetés és a tanulmányok összehangolása, de apja világosan látta Maxban a tehetséget. Ahogy fogalmazott, ha nem teljesített volna az elvárt szinten, vagy ha a hozzáállása nem lett volna megfelelő, ő maga „rugdosta volna” vissza fiát az iskolapadba. Az út során természetesen csalódások is érték a párost, mert még a kiemelkedő képességű fiataloknak is rengeteget meg kell tapasztalniuk, de sokszor a rossz élményekből tanulják a legtöbbet. Ilyen volt az egyik kiemelt nemzetközi verseny is 2012-ben, melyen Max egy forrófejű viaskodással dobta el magától a győzelmet, kiérdemelve Jos haragját. Az apa a hazafelé tartó úton nem volt hajlandó fiához szólni, aki megértette, a versenyzés nemcsak élvezettel, hanem felelősséggel is jár.

Javára legyen mondva, hogy a keserű élményből rengeteget tanulva a következő évben végig lehengerlő teljesítményt nyújtva világ- és Európa-bajnoki címet ünnepelt, vagyis az akkor 15 éves srác mindent kihozott gokartos karrierjéből. Jöhetett tehát a következő lépés, de apja a formulakategóriás pályafutását is nagyon tudatosan akarta építgetni, ezért mindent megtett azért, hogy Max már némi tapasztalattal a háta mögött vágjon neki egy teljes versenyidénynek. 2013 októberében összehozott neki egy Formula-Renault 2.0-ás tesztet, aztán a fiatal pilóta a következő év januárjában a Florida Winter Series egy hónapos téli minisorozatában teljesített 12 futamot.

Az első formulaautós versenyek jól sikerültek, vagyis Max készen állt rá, hogy nagyobb nemzetközi sorozatban is megmérettesse magát, aminek az európai F3 tökéletesen megfelelt. Frits Van Amersfoort meglátta ifjú honfitársában a tehetséget, így lehetőséget adott neki csapatánál, és nem is kellett csalódnia. Verstappen már második versenyhétvégéjén győzelmet ünnepelt, és bár ezután nem alakult minden futama döccenőmentesen, a nyár közepén nagyon elkapta a fonalat, és sorozatban hat diadalt aratott. Ezek közé tartozott a változékony időjárási körülmények között megtartott norisringi viadal is, amellyel a Red Bull juniorprogramját irányító Helmut Markót végleg meggyőzte különleges tehetségéről.

FELHÁBORODTAK A TINI F1-ES SZERZŐDTETÉSÉN

Az osztrák szaktekintély ezután hosszasan elbeszélgetett a 16 éves fiatalemberrel, aki egészen elkápráztatta érett gondolkodásával és lenyűgöző tájékozottságával. Mivel ekkor már más F1-es csapatok is „szaglásztak” a feltörekvő pilóta körül, Marko pedig semmiképp sem akarta elszalasztani ezt az évszázados tehetséget, húzott egy merészet, és Dietrich Mateschitz tulajdonos jóváhagyásával szerződést kínált a tinédzsernek, hogy 2015-től versenyezzen a Toro Rossónál. A hivatalos bejelentést általános megdöbbenés fogadta az F1-es paddockban, hiszen ennyire fiatalon korábban soha, senki nem kapott lehetőséget a csúcskategóriában. Többen a fejüket csóválták, voltak, akik hevesen tiltakoztak, az FIA pedig új szabályt alkotott, mely alapján a jövőben tilos a 18 éven aluliak alkalmazása.

Verstappenre ez ugyanakkor visszamenőleg már nem volt érvényes, így három pénteki szabadedzés, valamint néhány tesztnap után 2015. március 15-én az Ausztrál Nagydíjon mindössze 17 évesen bemutatkozott az F1-ben. Megkönnyítette helyzetét, hogy csapattársa egy másik újonc, Carlos Sainz Jr. volt, így teljesen egyenlő feltételek mellett bizonyíthatott, amit meg is tett. A szemtelenül fiatal tehetség úgy terelgette a közel ezer lóerős F1-es fenevadat, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, és versenyről versenyre egyre többet tanulva több, mint biztató idényt zárt, két negyedik helyet is elérve a gyengécske Toro Rossóval. De nemcsak gyorsaságáról, magabiztosságáról és eltökéltségéről is tanúbizonyságot tett, amikor a Szingapúri Nagydíjon szemrebbenés nélkül megtagadott egy csapatutasítást – pontosan úgy, ahogy apja tanította neki.

Marko maradéktalanul elégedett volt újoncával, aki 2016-ot is annyira erősen kezdte, hogy amikor a Red Bull Racingnél az ötödik futamra Danyiil Kvjat kegyvesztetté vált, még mélyebb vízbe dobta a 18 éves pilótát, és előléptette a topcsapathoz. Barcelonában ezt a döntést sem fogadták kitörő öröm, ám már megint a konok, rámenős osztráknak lett igaza. Miután a Mercedes-pilóták az első körben kiütötték egymást, a negyedik helyről nekivágó Verstappen kitűnő gumistratégiájának, remek tempójának és a Kimi Räikkönen elleni hatékony védekezésének köszönhetően megnyerte a Spanyol Nagydíjat.

A dobogó alatt ünneplő tömegben elvegyülve szép számmal láttunk hitetlenkedő tekinteteket, ez az eredmény ugyanis ennyire fiatalon, egy teljesen idegen autóban ülve egészen szürreálisnak hatott. A holland tehetség ekkor bizonyította be végérvényesen, hogy a legjobbak közt is megállja a helyét, amit pedig az idény végi esős Brazil Nagydíjon mutatott, az végleg meggyőzött mindenkit. Szenzációs interlagosi dobogója felcsillantotta a reményt, hogy 2017-ben akár a világbajnoki címért is harcba szállhat, autója azonban egyszerűen nem volt elég versenyképes a Mercedesszel és a Ferrarival szemben, de két diadal azért így is nyugtathatta lelkét.

AMIKOR IGAZÁN SZÁMÍTOTT, ÉRETTEN VERSENYZETT

A 2018-as idényt már jóval erősebb formában kezdte a Red Bull, ám ez különös módon kissé negatívan hatott Verstappen teljesítményére, aki többször is mintha túlerőltette volna a vezetést. Érési folyamatában a monacói időmérő előtti ütközése jelentett fájdalmas, ám annál hasznosabb leckét, mert ezzel jó eséllyel a győzelmet dobta el magától. Ezt követően még inkább a düh dolgozott benne, amit az is jelez, hogy a következő sajtótájékoztatón kijelentette, „lefejel valakit”, ha továbbra is vad vezetési stílusát firtatják.

Újabb ellentmondásos helyzetet jelentett, amikor Azerbajdzsánban összeütközött csapattársával, a Brazil Nagydíjon pedig a győzelmet dobta el magától, amikor feleslegesen izmozott a lekörözött Esteban Oconnal. A futam utáni lökdösődés és fenyegetés alapján úgy tűnt, Verstappen nehezen vetkőzi le forrófejű énjét, ám Ricciardo távozása után, 2019-ben már tényleg a Red Bull valódi vezéreként versenyzett. Lehengerlő tehetségéhez akkorra párosult annyi tapasztalat és érettség, hogy már simán készen állt volna egy világbajnoki küzdelemre, a kocsija teljesítménye ugyanakkor megint csupán néhány futamgyőzelemre volt elegendő, ahogy 2020-ban is.

Mivel az autók idén látszólag nem sokat változtak, még a télen sem lehettek vérmes reményei a nagy áttörésre, ám az apró technikai módosításoknak és a Red Bull-Honda kitartó fejlesztéseinek köszönhetően végre mégis képességeihez méltó konstrukciót kapott. Végül az „F1-es istenek” nagy ajándéka lett ez az idény, amelyben hasonló teljesítményű autókkal csaphatott össze Max Verstappen és Lewis Hamilton, az F1-történelem egyik legizgalmasabb bajnoki csatáját eredményezve. A holland klasszis minden tehetségét és tapasztalatát bevetve megingathatatlanul gyűjtötte a pole pozíciókat, dobogókat, győzelmeket, így ha önhibáján kívül nem veszít mintegy 40 pontot az azerbajdzsáni defekttel és a hungaroringi rajtbalesettel, már az ellentmondásosan záruló abu-dzabi futam előtt vb-címet ünnepelt volna.

Pályafutásán végigtekintve eddig is csak idő kérdése volt a világbajnoki trófea megkaparintása, innentől viszont még felszabadultabban, még hatékonyabban, még könyörtelenebbül halmozhatja a sikereket.