„Nyugaton a helyzet változatlan..?”

AFC Nyugat szezonértékelő

A 2013-as szezonban az Amerikai Főcsoport nyugati csoportja három csapatot adott a rájátszásba, így a tavalyi szezon előtt a liga egyik legerősebb csoportjaként tekinthettünk rájuk. Tavaly is úgy tűnt, hogy akár újfent egyszerre lehet playoff résztvevő a Denver Broncos, Kansas City Chiefs, San Diego Chargers trió, de a Chargers-nek a kőkemény decemberi sorsolás, a Chiefsnek pedig egy tragikus orvosi diagnózis akasztotta meg a szekerét. Az Oakland Raiders idén sem tudott érdemben beleszólni a liga történéseibe, de a szezon végére elég kellemetlen ellenféllé váltak, erre lehet majd építeni. Peyton Manning és a Broncos simának mondható csoportgyőzelmet aratott, de a vesztes Super Bowl után „felturbózott” csapat közel sem volt olyan meggyőző, mint egy évvel korábban. Nézzük hát, hogy mi hogyan láttuk eme négy franchise 2014-es idényét.

Denver Broncos (12-4)

Tavalyelőtt zseniálisan játszott a Broncos, a liga történetének talán valaha volt legjobb támadósorát láthattuk hétről hétre, de a Seattle Seahawks elleni Super Bowl pofon a klub legsötétebb vereségét jelentette. A 43-8-as kudarcot én Manning playoff „majréjára” fogom, egy ilyen játékos nem zuhanhat össze egy rossz snap miatt a 12. másodpercben. John Elway general manager és John Fox vezetőedző maradt a pozíciójában, a Super Bowl kudarcot pedig a védelem nyakába varrták, mintsem a „szent tehenet” vegyék elő. Ez a szemlélet nagytakarítást jelentett a védelemben és természetesen minőségi erősítést is hozott. A csapat a szabadügynökei közül elveszítette a védelemből Robert Ayers-t (DE), Jeremy Mincey-t (DE), Wesley Woodyardot (LB), Shaun Phillips-t (LB), Dominique Rodgers-Cromartie-t (CB), Michael Huffot (S), Mike Adams-et (S) és a kirúgás sorsára jutott a legenda, Champ Bailey (CB) is. A támadók közül a futó, Knowshon Moreno, a második számú elkapó, Eric Decker és két falember, Zane Beadles és Dan Koppen hagyta el többek közt a csapatot. A szabadügynök piacról a támadósorba érkezett Emmanuel Sanders (WR) Pittsburgh-ből és a center és guard poszton is bevethető Will Montgomery Washingtonból. A védelem megerősítése igazán jól sikerült, DeMarcus Ware (DE), Aqib Talib (CB) és T.J. Ward (S) egyaránt minőségi erősítést jelentett. A drafton tovább folytatódott a védelem erősítése, de az, hogy ez miként sikerült, már más kérdés. Az első körben megszerzett cornerback, Bradley Roby remek húzásnak mondható, de az ötödik és hetedik körös linebackerek, Corey Nelson és Lamin Barrow összesen öt meccsen jutottak szóhoz. A második körös elkapó, Cody Latimer szintén használhatónak bizonyult, de a harmadik és hatodik körös támadófal emberek, Michael Schofield és Matt Paradis egyetlen játékot sem töltöttek a pályán. Egy ilyen draft után nem lehet túl büszke John Elway, még szerencse, hogy a szabadügynök piacon sztárokat igazolt.

A szezon első fele pontosan úgy alakult, ahogy az be volt tervezve. Egy vállalható vereség a Seahawks otthonában és hozzá hat győzelem volt a csapat mérlege a 9. heti Foxborough-i vendégjáték előtt. Tom Brady és a New England Patriots simán tönkreverte Manningéket, így eldőlt, hogy, ha mindketten azonos mérleggel végeznek, a Pats lesz az első kiemelt. 6-2-vel álltak tehát a szezon felénél. Az idény második fele további két vereséget tartogatott, előbb a 11. héten a St. Louis Rams, majd a 16. héten a Cincinnati Bengals „babrált ki” velük. 12-4-gyel simán nyerték a csoportot és megszerezték a 2. kiemelést az AFC-ben. Az első rájátszásbeli hetük pihenővel telt. A divízió körben az Indianapolis Colts látogatott Denverbe és azok után nyert 24-13-ra, hogy 5 perc után 7-0-ra vezettek a hazaiak. Manning nagyon gyengén játszott és a védelem sem tudott annyit hozzátenni, amennyivel ezt kompenzálni lehetett volna. Az irányító és a Broncos szezonja már nem először ért tehát csúfos véget.

A csapatrészeket nézve kijelenthető, hogy nagyon jó a keretük, sok jó egyéni teljesítmény akadt, de a legfontosabb meccsen ismét nem volt vezére a csapatnak. Peyton Manning az ő korábbi számaihoz mérten átlagos szezont futott (39 TD, 15 INT, 101.5-es rating), viszont a futójátékuk sziporkázott, főleg a szezon második felében. Alapesetben Montee Ball a csapat első számú futója, de ő korán kidőlt, így átadta helyét Ronnie Hillmannek, aki sérüléséig egész jól játszott. Ez a két sérülés nyitotta meg az utat C.J. Anderson előtt, aki 10. héten került be a csapatba és onnantól kezdve nem adta vissza a helyét. Végül 849 yarddal és 8 TD-vel zárt és emellé jött még 324 elkapott yard és 2 újabb hatpontos. Az elkapók közül három embert is ki kell emelni, Demaryius Thomas 1619 yardot és 11 TD-t szerzett, a már említett Emmanuel Sanders 1404 yarddal és 9 TD-vel nyitott Denverben, míg a tight end, Julius Thomas 12 hatpontost jegyzett. A támadófalat szintén dicséret illeti, ők engedték ugyanis a legkevesebb sacket és a futójátékot is remekül segítették.

A védelem futás ellen a liga egyik legjobbja volt, ebben nagy szerepe volt a 113 szerelést bemutató Brandon Marshall-nak. Pass rush terén egyaránt jól teljesített a csapat, Von Miller 14, míg DeMarcus Ware 10 sacket jegyzett. A hátsó védelmi alakzat is jól nézett ki, az új emberek megfelelő számokat produkáltak. Ward a második, Roby a harmadik, Talib pedig a negyedik legtöbb szerelést mutatta be. A 2013-as ACL szakadása után Chris Harris, Jr. is eredményesen tért vissza a secondary-ba.

Mindent összevetve ez az idény is csalódás, hiszen céljuk a bajnoki cím volt. Az a 9. héten már látszott, hogy a Patriots hazai pályán jobb, mint a Broncos, ezért az első kiemelést jobban kellett volna hajszolni. A visszavágó a Colts elleni vereség miatt nem jött össze, de szerintem jobb is, Bradyék újabb hatalmas zakót szabtak volna rájuk. A kiesést utólag azzal (is) magyarázták, hogy Peyton a 15. héten megsérült a csoportrivális Chargers ellen és így játszotta végig az évet. A 14. héten a Buffalo Bills ellen már nagyon rosszul játszott, 51 meccs után nem adott TD passzt és kétszer is eladta a labdát. Kérdem én, ott mi volt a gond? Az újabb kudarc John Fox vezetőedző állásába került, az ő helyét a Baltimore Ravens támadó koordinátoraként remek munkát végző Gary Kubiak vette át. Peyton Manning lassan részt vesz a szokásos, éves orvosi viziten, ahol 99%, hogy zöld utat kap. A kérdés az, hogy Elway is azt ad-e neki. Az irányító állítólag már jelezte, hogy még vállalna egy évet, de a menedzsment nem reagált erre. Talán egy utolsó esély járna neki, ebben a csapatban benne van a bajnoki cím.

Kansas City Chiefs (9-7)

A Főnökök 2013-as szezonja nem indokolt változást a vezető pozíciókban, így a 2014-es csapatépítés újra a John Dorsey (GM), Andy Reid (HC) páros feladata lett. A szabadügynök piacon kevés dolog történt a csapat háza táján, azok is inkább veszteségek voltak. Távozott többek közt két kezdő támadó falember, Branden Albert és Geoff Schwartz és öt ember a védelemből, köztük két jó képességű safety, Quintin Demps és Kendrick Lewis. A csapat nem tartott továbbá igényt a cornerback, Brandon Flowers szolgálataira se, így ő hamar San Diegóban kötött ki. Érkező alig akadt, mindössze két játékos, Vance Walker (DT) és Jeffrey Linkenbach (OG) érkezett olyan szándékkal, hogy kezdő lesz. A draft utólag ugyanígy felejthető kategória, egyedül a hatodik körös guard, Zach Fulton tudott minden meccsen kezdeni. Az első és harmadik körös választások, linebacker Dee Ford és cornerback Phillip Gaines szinte alig volt pályán, nem tudtak állandó játéklehetőséget sem kiharcolni, az ötödik körös Aaron Murray tartalék irányító volt egész évben, a hetedik körös támadófal ember pedig még a pálya közelébe sem került. Talán még a negyedik körös futó, De'Anthony Thomas dicsérhető, de ő is csak a visszahordásoknál kapott nagyobb szerepet.

A szezon csúfos vereséggel indult hazai pályán a Tennessee Titans ellen, majd egy papírforma vereséggel folytatódott Denverben. Némi meglepetésre nagyon simán nyertek a harmadik héten Miamiban, majd az egész ország szeme láttára verte tönkre a későbbi bajnokot a negyedik heti Monday Night Football-on. Ezt egy negyedik negyedes vereség követett Friscóban, majd jött a pihenőhét. Szenzációs visszatérést produkáltak, látszott, hogy valami jó irányba változott. Öt győzelem jött zsinórban, nyertek többek közt San Diegóban, Buffalóban és otthon verték a címvédő Seahawks-t. Ezen az öt meccsen Alex Smith nem adott el labdát, Jamaal Charles 503 yardot és hét TD-t szerzett, míg a védelem 70 pontot engedett mindössze. Úgy tűnt, hogy minden rendben, de két hatalmas pofon mindent megváltoztatott. A 12. héten a forduló nyitómeccsét játszották Oaklandben, ahol fájdalmas és váratlan vereséget szenvedtek el, majd ezután jött a szörnyű hír, a csapat egyik sztár védőjénél, Eric Berry-nél nagyon súlyos, Hodgkin-limfómát diagnosztizálták, ami a nyirokrendszert megtámadó, rosszindulatú daganat. A franchise szétesett fejben, a következő négy meccsből hármat is elveszítettek, de az utolsó hétre még így is megmaradt az esélyük a rájátszásra. Megtette a dolgukat, legyőzték a Chargers-t, de a Baltimore Ravens nem tette meg azt a szívességet, hogy kikapjon, így végül, ha kevésen is múlt, de meghiúsult a playoff részvételük.

A Chiefs 2014-ben (is) a remek védelméről marad emlékezetes, mintsem a támadóiról. Futás ellen a yardokban nem voltak hatékonyak, de mindössze 4 futott TD-t szenvedtek el, ami a legkevesebb az egész ligát tekintve. A védelem az engedett pontokat (17.6 pont/meccs) és az elszenvedett passzolt yardokat tekintve egyaránt hozta a ligaelit szintet. Ebben nagy szerepe volt a minőségi irányító siettetésnek, melynek kulcsembere Justin Houston volt. Houston 22 sacket szerzett, mindössze 0.5 sack hiányzott neki Michael Strahan NFL-csúcsához. A secondary-ból Ron Parker és Hussain Abdullah dicsérhető leginkább, míg a falban Dontari Poe teljesített kiemelkedően. A támadósor abszolút Jamaal Charles-ra és a futójátékra épült, melyhez remekül passzol a game manager stílusú irányító, Alex Smith. Charles 1033 yardot és 9 TD-t szerzett futva, melyhez még öt elkapott hatpontos is társult. Nem volt rossz éve, de tartósan csak a szezon középső részében játszott jól, ráadásul, sérülése miatt, meccseket hagyott ki. Smith 18 TD passzt osztott ki, de ami meglepő, hogy ebből egyet sem kapott el elkapó, így a liga történetében a Chiefs lett az első csapat, amely egy 16 meccses alapszakaszt elkapó által elkapott hatpontos nélkül játszott le. A két tight end, Travis Kelce és Anthony Fasano ezzel szemben kiválót nyújtott, ketten együtt több, mint 1100 yardot és 9 TD-t szereztek. A fal is jól tette a dolgát: megvédték Smith-t és Charles, valamint Knile Davis futásait is segítették. Davis Charles sérülésekor jól pótolta társát, 610 totál yardot és 7 TD-t tett be a közösbe.

Összességében egy rosszul induló szezonból hozta ki a maximumot a csapat azzal, hogy a legvégéig versenyben maradt. A védelem kifejezetten jól nézett ki, a támadók pedig hozták, ami elvárható. Az év eleji rossz lépések (szabadügynök piac, draft) és a Berry-vel történtek végül legyűrték őket, de egy jól sikerült offseasonnel könnyen rájátszás-esélyes csapatot lehet építeni Kansas-ban.

Oakland Raiders (3-13)

Az előző szezonban bemutatott játék és az ott elért 4-12-es mérleg sem hozott változást a csapat fontosabb pozícióiban, a general manager teendőket továbbra is az egykori linebacker, Reggie McKenzie látta el, míg Dennis Allen második szezonját kezdte a csapat főedzőjeként. McKenzie tavasszal megpróbálta kihasználni a fizetési sapka kínálta lehetőségeket és több nagynevű, bár már öregedő játékost csábított Kaliforniába. Szinte minden csapatrészbe érkezett „erősítés”. Matt Schaubot kezdő irányítónak szánták, egy hatodik körös draft cetlit sem sajnáltak érte. A létszám felettivé vált Terrelle Pryor egy hetedik körös pick ellenében Seattle-be került. Futóposztra megszerezte az egykor szebb napokat látott Maurice Jones-Drew-t Jacksonville-ből, elhalászta a Green Bay-ben remek elkapó benyomását keltő James Jones-t és a falba is hozott embert. Austin Howard és Donald Penn egyaránt kezdőnek érkezett. A védelmet is jó nevekkel turbózta McKenzie, megszerezte a New York Giants korábbi defensive endjét, Justin Tuckot, a Pittsburgh Steelers kiváló passz siettetőjét, LaMarr Woodley-t és két cornerbecket is átcsábított a szomszédos 49ers-től, Tarell Brown és Carlos Rogers egyaránt jó húzásnak tűnt. Ennyi érkező mellett törvényszerű, hogy távozók is vannak. A csapat elveszítette legjobb támadó- illetve legjobb védő falemberét is. Jared Veldheer az Arizona Cardinals, míg Lamarr Houston a Chicago Bears játékosa lett. Távozott még a korábbi kezdő futó, Rashad Jennings is és a Saints-cel bajnoki címet szerző, Tracy Porter is máshol folytatta.

A draft első körében megszerezték a kiváló újonc szezont produkáló outside linebackert, Khalil Macket, majd a második kör elején Derek Carrt választották, aki végigjátszotta az újonc évét, partvonalon tartva ezzel Matt Schaubot. A harmadik körös guard, Gabe Jackson is hamar alapember lett. A maradék öt választásból megszerzett védők közül négyen is rosterre kerültek és kisebb nagyobb esélyt kaptak a szezon folyamán, így kijelenthető, jó holtszezont produkált a csapat.

Az eredményeken ez azonban fikarcnyit sem látszott meg. Sorban bukták a meccseket, mely a 4. heti londoni vereség után Dennis Allen főedző állásába került. A beugró vezetőedző Tony Sparano lett, akivel ugyanúgy döcögött tovább a szekér. Az első győzelem a 12. héten született meg, a Kansas City Chiefs volt az áldozat, így tizenhat vereség után nyert újra meccset a Raiders. Azt gyanítom, a játékosok kicsit jobban megünnepelték ezt a diadalt, mint kellett volna, hiszen a következő héten 52-0-s vereséget szenvedtek a St. Louis Rams otthonában. Ezen hamar túlléptek, a 14. héten a nagy rivális San Francisco 49ers-t is legyőzték. A Chiefs elleni vereség vállalható, majd egy újabb meglepetés, a remek Buffalo Bills elleni győzelem, mellyel szertefoszlatták a Bölények rájátszásos álmait. Az utolsó heti Broncos elleni vereség szintén papírforma volt.

Sok jó teljesítményt nem lehet említeni egy 3-13-mal záró csapat esetében, mégis óriási dicséretet érdemel a komplett támadófal, remekül megvédték az újonc szezonját elfogadhatóan teljesítő Derek Carrt. A futójáték totális csődöt mondott, szinte csak passzjátékból álltak a támadásaik, így az ellenfelek is könnyebben készültek Carr-ra, ennek tudható be a sok, apró hiba. Az elkapók közül Andre Holmes (693 yard, 4 TD) és James Jones (666 yard, 6 TD) említhető, de elájulni tőlük sem kell. A védelem kétféleképpen funkcionált: átjáró ház volt, vagy erőn felül teljesített. Ebben nagy szerepe volt a veterán legendának, Charles Woodsonnak, aki 113 szereléssel és 4 interceptionnel zárta az évet. A linebacker sorban is akadt kiemelkedő teljesítmény, az újonc Mack 65 szerelést és 4 sacket mutatott be, Sio Moore 90 szerelésre és 3 sackre volt jó, míg a futások ellen Miles Burris remekelt, 109 szerelés került a neve mellé. Két embert még érdemes említeni, a szezont remekül kezdő Tyvon Branch-et (3 meccs, 30 tackle) és a 2013-as draft első választását, D.J. Haydent, aki súlyos sérülés után visszatérve a szezon második felében kitűnően játszott.

Nehéz összegezni a szezont, hiszen a 3-13-ban kevés a pozitívum, de, ha kettévesszük az idényt, akkor láthatjuk, hogy 0-10 után sem rogyott meg a Raiders és az utolsó másfél hónapot 3-3-mal teljesítette. Szerintem a védelem jól tette a dolgát, a pass rush-on még rengeteg a javítani való. A támadók részéről a futójátékot kell erősíteni, ha ez sikerül, Carrnak is könnyebb dolga lehet. Sparano nem maradhatott a helyén, az új főedző a Denver Broncos védő koordinátori posztját elhagyó Jack Del Rio lesz. Del Rio nagy védőguru, hiszem, hogy egy jó Raiders-t rak össze két éven belül.

San Diego Chargers (9-7)

Finoman fogalmazok, ha azt mondom szerencsés volt a Bolts, mikor kiszenvedte a Kansas City Chiefs „ZS” csapata ellen a rájátszást 2013-ban, de ez a kis momentum garantálta, hogy a 2014-es évnek is Mike McCoy (HC) és Tom Telesco (GM) vezetésével megy neki a csapat. A keret magja megvolt, finomhangolásra volt szükségük. Kezdő pozícióba egyedül a Chiefs-től elhozott Brandon Flowers érkezett, minden más szabadügynök megszerzése csak a keret mélyítését szolgálta. Négy játékos távozott szabadügynökként, egyikőjük sem számított igazán alapembernek, de a csapat továbbra is a hátsó védelmi négyesben nézett ki rosszul… A draft első kör 25. helyén ide érkezett a Jason Verrett, aki a szezon első felében kapott lehetőséget, de nem volt képes élni azzal, az utolsó nyolc meccsen már pályára sem lépett. A második körös Jeremiah Attaochu ennyire sem vált be, mindössze 10 szerelést jegyzett öt mérkőzésen. A harmadik körös guard, Chris Watt jött be a leginkább, ő 12 meccsen lépett pályára, ebből 5 alkalommal kezdőként. Az ötödik körben szerzett Ryan Carrethers (DT) alig kapott lehetőséget, míg a csapat 6. és 7. körös húzásai a keretszűkítést sem élték túl, ma már mindketten egy másik gyakorlókeretben készülnek. A free agent piacon mutatott passzivitás és a kritikán aluli draft így utólag azt mondatja velem: az is csoda, hogy a úgy vágtak neki a 17. hétnek, hogy a saját kezükben volt a sorsuk.

A szezon a Cardinals elleni nyögvenyelős meccsel indult, melyet végül két negyedik negyedes TD-vel nyertek 18-17-re a Pintyek. A második héten a címvédő Seattle Seahawks látogatott San Diegóba, ahol Philip Rivers és Antonio Gates tökéletes játékkal zilálta szét a Legion of Boomot. Ezt három sima győzelem követte, majd a Raiders elleni szenvedős W a hatodik héten. A csapat 5-1-gyel fogadta a Chiefs-et és egy 20 másodperccel a vége előtt engedett mezőnygólnak hála 23-20-ra kikaptak. Egy hét múlva sima vereség lett a denveri túra vége, ahogy a Miami látogatásé is. A Dolphins ellen 37-0-ra kaptak ki, az egész csapat csődöt mondott, élén a három labdát eladó Rivers-szel. 5-1-ről lett 5-4, jöhetett a pihenőhét. McCoy rendet rakott az öltözőben, három győzelem következett egymás után, így 8-4-gyel várhatták a kőkemény decembert. Az év utolsó hónapja a Pats elleni hazai meccsen indult és hiába vezettek 14-3-ra, végül 23-14-re a vendégek nyertek. Egy hét múlva a Broncos-t fogadták, sima vereség lett a vége, 8-6-tal utaztak tehát San Franciscóba. Zseniális meccsen nyertek a hosszabbításban, mégpedig úgy, hogy a szünetben még 28-7-re a 49ers vezetett és 6 perccel a vége előtt még 14 pontos hátrányban voltak. Ez óriási lökést kellett volna, hogy adjon, hiszen kiharcolták, hogy a saját kezükben van a sorsuk, elég lesz „csak” nyerni az utolsó héten Kansas-ben... Az év meccsén azonban csődöt mondott az alakulat, a támadófal képtelen volt megvédeni Rivers-t, akit hétszer sackelt a hazai gárda, ennek egyenes következményeként három labdát is elveszített az irányító. Fájó vereséggel ért véget az idény.

Ahogy a franchise, úgy az „egyéniségek” is beleszürkültek a szezonba, kevés jó alakítás akadt. Rivers ugyan a szezon elején MVP formában focizott, a végére azonban visszaesett és 31-18 TD-INT mutatóval zárt, 4286 yard társaságában. Futójátékuk szinte nem volt, köszönhetően Ryan Mathews sérüléseinek. Rivers célpontjai idén is hozták a kötelezőt (Eddie Royal, Malcolm Floyd és Keenan Allen is 750 yard felett zárt, együtt 17 TD-t szereztek), de dicséretet egyedül a 821 yardot és 12 TD-t elkapó tight end, Antonio Gates érdemel. A védelem sackek és interceptionök terén egyaránt katasztrofális volt, mindkét mutatóban csak három rosszabb csapat volt náluk a ligában. Egyedül az elszenvedett passzolt yardokban volt elit a teljesítmény, de senki se kérdezze, hogy hogyan. Egyetlen ember van, akit ki kell emelni, ő pedig a védelem kapitánya, Eric Weedle. Weedle 114 szerelést mutatott be és ezzel bekerült az All Pro első csapatba, pályafutása során már másodszorra.

Amit pár sorral feljebb írtam, azt tartom, csoda, hogy volt esély a 17. héten a playoffra. Nekem nagyon sótlan csapat benyomását keltették, és nem tetszettek, a szezon eleji ötös győzelmi sorozattól eltekintve. A védelemre ráfér a felújítás, ahogy a futójátékra és egy minőségi elkapóra is szükségük van. A McCoy-Telesco páros marad, de még egy olyan holtszezon, mint a tavalyi már nem fér bele…