A bohém búcsúja

AFP

A búcsúzó Fabien Barthez hálás lehet a sorsnak, ilyen eredményes pályafutás nem sok labdarúgónak adatik meg

AFP

A búcsúzó Fabien Barthez hálás lehet a sorsnak, ilyen eredményes pályafutás nem sok labdarúgónak adatik meg

Fabian Barthez
nemzetisége:
francia
87/0
születési hely:
Lavelanet
ideje:
1971.06.28.
pozíció: kapus
magassága: 183 cm
súlya: 78 kg
klubjai:
Toulouse, Marseille, Monaco, Manchester United, Nantes
sikerei:
BL-győztes (1993), a francia másodosztály bajnoka (1995), francia bajnok (1992, 1993, 1997, 2000), angol bajnok (2001, 2003), Konföderációs-kupa-győztes (2003), világbajnok (1998), világbajnoki ezüstérmes (2006), Európa-bajnok (2000), Eb-bronzérmes (1996), Eb-résztvevő (2004), vb-résztvevő (2002), az Év csapatának tagja az Onze Mondial szerint (1997, 1998, 1999, 2000, 2001), az Év csapatának tagja a Ligue 1-ben (1998), a vb legjobb kapusa (1998), Onze Mondial: az Év második legjobb játékosa (1998), az Év második legjobb kapusa az IFFHS szerint (1998), az Év kapusa Franciaországban (2000), az Eb álomcsapatának tagja (2000), az Év kapusa az IFFHS szerint (2000), vb-rekorder a kapusok között (10 mérkőzésen nem kapott gólt)

Az évkönyvek szerint nem sokon múlott, hogy Fabien Barthezt egyáltalán megismerte a világ, hiszen gyerekkorában a labdarúgáson kívül a rögbivel is kacérkodott. Bár már hét éve rúgta a gömbölyű labdát, csak tizennégy éves korában döntött véglegesen az európai futball mellett (annak ellenére, hogy a papa korábban magas szinten űzte a másik, a tojáslabdás sportágat).

Aztán első igazi edzője, Aimé Goudoux jól „kitolt vele”, beállította a kapuba, és a kis Fabien ottragadt, ki sem mozdult onnan egészen 2006. július 9-ig, a francia válogatott Olaszország elleni, tizenegyesekkel elveszített világbajnoki döntőjéig.
Na jó, ezt költői túlzás lenne így kijelenteni. Mert bizony kimozdult, nem is egyszer...

Nagyon szeretett a tizenhatoson kívül cselezgetni, és elég gyakran lepte meg ellenfeleit, illetve saját edzőit hajmeresztő kifutásokkal, érdekes manőverekkel. Egyesek szerint ez mind annak köszönhető, hogy gyerekként nagyon nem volt ínyére a kapuban ácsorogni, egész egyszerűen unatkozott ott.
Persze idővel azért megszokta a kapussorsot, és ha visszatekint az elmúlt 21 évre, minden bizonnyal hálával gondol Goudoux mesterre...
A fiatal, akkor még dús hajkoronát viselő kapus első profi szerződését a Toulouse gárdájától kapta, ahol 1991. szeptember 21-én mutatkozott be a francia élvonalban. Egy évvel később már az Olympique Marseille kapuját védte. Itt kezdődött el a diadalmenet, hiszen első idényében, az 1992–1993-as szezonban bajnoki címet, valamint Bajnokok Ligája-győzelmet is ünnepelhetett az OM-mel. Amit a BL-döntőben az AC Milan ellen művelt, azt a francia szurkolók még ma is emlegetik.

Később Fabien Barthez emberi nagyságáról is tanúbizonyságot tett, hiszen amikor az emlékezetes, 1993-ban kirobbant bundabotrány után az OM-et a másodosztályba száműzték, a kapus a csapattal tartott. Igaz, miután egy év után nem jutottak fel, elfogadta a Monaco invitálását, és kétszer is bajnoki címhez segítette a hercegség gárdáját (1997, 2000).

Közben a válogatottnál is számítottak rá, az 1996-os Eb után alapemberré vált, így részese lehetett az 1998-ban hazai pályán elért világbajnoki sikernek. Ehhez a tornához kötődik Fabien Barthez és a védő, Laurent Blanc világszerte ismert magánszáma is: a tar kapust minden mérkőzés előtt homlokon csókolta hórihorgas társa. Két év múlva a kontinenstornán is összejött az aranyérem, Fabien Barthez tehát begyűjtötte a három legjelentősebb trófeát, amit futballista manapság megnyerhet: nyert világbajnokságot, Európa-bajnokságot és Bajnokok Ligáját.

Az Eb után Fabien Barthez a csatornán túlra tette át székhelyét, kezdetét vette a „se veled, se nélküled” időszak a Manchester Unitednél. Bár rendszeresen hatalmas bravúrokat mutatott be a kapuban, a bohémságából fakadó hibák miatt sokan sokszor kritizálták. Alex Ferguson vezetőedző egészen 2003 tavaszáig kitartott mellette, akkor viszont megvonta tőle a bizalmat.

A kapus hazatért, megint az OM-hez igazolt, de nem tagadta meg magát, 2005 februárjában egy barátságos meccsen leköpte a bírót, hat hónapra eltiltották. Mindettől függetlenül, a francia sajtó általános elképedésére Raymond Domenech szövetségi kapitány első számú kapusként számított rá az idei világbajnokságon. Nyugodtan mondhatjuk, Fabien Barthez meghálálta a bizalmat, magabiztos teljesítményével jelentősen hozzájárult a világbajnoki ezüstéremhez.
Nem alakultak viszont ilyen jól a dolgok a vb után. A kapuvédő már a torna előtt elköszönt a marseille-i egylettől, hogy nagybeteg édesanyja közelében lehessen. Joggal remélte, hogy nevelőegyesületénél, a Toulouse-nál tárt karokkal várják majd, azt tervezte, hogy legalább egy, de inkább két idényt még a „kapufák közötti repkedéssel” tölt el, és a válogatottban is folytatja karrierjét.
Sajnos nem így alakult. A Toulouse bezárta az ajtót előtte, így a zseniális kapus kénytelen volt bejelenteni: vége.
Jogos a kérdés: hogyan tovább, Monsieur Barthez? A kopasz kapus szakkommentátor lesz, de nem futballmeccseken osztja majd az észt, hanem visszatér egykoron elhagyott sportágához, a rögbihez.

„Miért ne? Nagyon érdekes lenne, elvégre rögbis környezetben nőttem fel...” – magyarázta választását mosolyogva.
Az elmúlt évtized egyik legjobb kapusa nem hazudtolta meg önmagát. Egész életében szeretett meglepetéseket szerezni.