Egy mutatóban Modricéknál, de még C. Ronaldóéknál is jobbak vagyunk

Guzmics a levegő ura – Európa 10. legjobban fejelő csapata volt a miénk a selejtezők során (Fotó: Hegedüs Gábor)

A HORVÁTOK ELLEN AZT GYAKOROLHATJUK, AMI A GYENGÉNK, DE VAN, AMIBEN JOBBAK VOLTUNK – SZERZETT ÉS KAPOTT GÓLOK

Horvátország hat győzelem mellett három döntetlennel és egy vereséggel, Olaszország mögött a 2. helyen zárt a H-csoportban. Egy ponttal előzte meg a pótselejtzőben általunk kétszer is legyőzött Norvégiát. Déli szomszédaink hazai pályán 5–1-re nyertek a skandinávok ellen, idegenben viszont 2–0-ra kikaptak.

A horvát válogatott 20 gólt szerzett az Eb-selejtezősorozatban, amivel a 9. helyen zárta a kvalifikáció góllistáját. Két találattal szerzett kevesebbet, mint a 8. Ausztria, Izlandnál három, Portugáliánál és Magyarországnál viszont kilenccel lőtt többet. Magyarország – a pótselejtezőket nem számolva – 11 gólt szerzett a csoportkörben, holtversenyben Portugáliával, Romániával és Walesszel. Ennél kevesebbet az Eb-re kijutó csapatok közül csak Albánia ért el, hetet. Meg kell jegyezni, hogy a portugálok és az albánok az I-csoportból mentek tovább, melyben csak öt csapat szerepelt, tehát kevesebb meccset játszottak. Ettől függetlenül a portugálok 0.72-es gólátlaga nem nevezhető magasnak, négy mérkőzést is 1–0-ra nyertek meg, három gólig pedig csak egyszer jutottak el.

Egy csapat játékfelfogásáról, a keret adta lehetőségeiről (talán annak erejéről is) árulkodhat, hogy milyen típusú gólokat szerzett, milyen akciókból volt eredményes.

Mario Mandzukicék a góljaik felét felépített támadásokból érték el. Csak hat válogatott volt náluk eredményesebb a „klasszikus akcióból" született gólokat tekintve, a listavezető, az amúgy is a legtöbb gólt szerző lengyel (15 góllal), az angol, a német, a svájci, a spanyol és az osztrák, a „sógorok” a 22 góljukból 12-t jegyeztek felállt védelemmel szemben. Ez is alátámasztja, hogy Bernd Storck miért hasonlította az osztrákokéhoz a horvátok futballját.

Amiben viszont a magyar válogatott hatékonyabb volt a horvátoknál, de még az osztrákoknál és a portugáloknál is, az a rögzített helyzetekből szerzett találatok aránya (szabadrúgásból, szögletből, bedobás után, tizenegyesből). A mieink hat gólt értek el ilyen szituációból (hármat-hármat szabadrúgásból és szögletből), ami a 11 gólunk 55 százaléka. A horvátoknál ez a szám 30, a portugáloknál 45, az osztrákoknál viszont csak 18 . Ebben a mutatóban Izland áll hozzánk a legközelebb, 53 százalékkal, igaz, az északiak darabszámban megelőznek minket, hiszen a 17 találatukból kilencet szereztek ilyen módon.

Viszont ha Bernd Storck nem kizárólag a szöglet- és szabadrúgásainkra kívánja alapozni a támadójátékunkat, akkor legalább a kontratámadásaink hatékonyságán mindenképp javítanunk kellene. Góljainknak csak a 18 százalékát, vagyis kettőt szereztünk közvetlenül ellentámadásból (még felépített akcióból is többször találtunk be, háromszor) – Izlandot (két kontragól, 12 százalék) leszámítva mindegyik most vizsgált ellenfelünk jobb nálunk ezen a téren. A horvátok ellen feltehetően lesz lehetőségünk gyakorolni a kontrákat, aztán hogy mennyit tudunk végigvinni belőlük, az majd kiderül...

Ami a kapott gólokat illeti: Király Gáborék az Eb-selejtezők csoportkörében mindegyik most vizsgált leendő riválisnál, beleértve a horvátokat is, több gólt kaptak, és a százalékos mutatójuk is gyengébb (10 meccsen kilenc gólt szedtünk be, Izland hatot, Ausztria és Horvátország ötöt-ötöt – újabb hasonlóság köztük –, ahogy Portugália is ötöt, de nyolc meccsen). A kilencből négy az utolsó csoportmeccsünkön született Görögországban. A kilencből hét alakalommal felállt védelemmel szemben találtak be ellenfeleink, míg egyszer-egyszer kontrából és szögletből.

RÖVID IDEIG VAN NÁLUNK A LABDA – LABDABIRTOKLÁS

Horvátország kapcsán nem túlzás kijelenteni, hogy Európa egyik élcsapatáról van szó, ezt támasztja alá az is, hogy a legtöbb selejtezős statisztikai listán a legjobb tízben találjuk Ante Cacic szövetségi kapitány gárdáját. A horvátok azon együttesek közé tartoznak, amelyek megpróbálják minél többet birtokolni a labdát, igyekeznek irányítani a mérkőzéseiket. Az Eb-selejtezők során valamivel több mint 32 percet volt náluk átlagosan a labda meccsenként, ez hatvanszázalékos átlagos labdabirtoklást jelentett, amivel az európai összevetésben a nyolcadikak lettek Luka Modricék.

A cikkünk elején említett mutatók fényében talán már nem is meglepetés, hogy a ránk váró Eb-riválisok közül a horvátokhoz a legközelebb az osztrákok találhatók, a 13. helyen, 30 perces átlaggal 57 százalék mellett. A portugálok 28 perccel és 52 százalékkal a 23.-ak, Izland majd' 27 perccel és 48 százalékkal a 33., Magyarország pedig 23.40 perccel, illetve 46 százalékkal csak a 42. az 53 csapatos európai listán.

Ezen azért javítanunk kellene az Eb-n a sikeres szerepléshez. Még úgy is, hogy mi inkább másodszándékból próbálunk támadni, nem feltétlenül az a célunk, hogy irányítsuk a találkozókat, erre valószínűleg nem is lenne alkalmas a keretünk.

Kimondottan alacsony a 45 másodpercnél hosszabb labdabirtoklásaink száma is, meccsenként átlagosan 3.1-szer fordult ez elő a csoportszakaszban. A horvátoknál ez a szám hét, az osztrákoknál és Izlandnál hat-hat, a portugáloknál öt. Ezt a számot azért is kellene feljebb tornászni, mert minél kevesebb a hosszú labdabirtoklásunk, annál többször kell visszarendeződnie a védelemnek, annál többször futhatunk a labda után, és annál jobban elfárad a csapat a mérkőzések hajrájára, nemcsak vagy nem elsősorban fizikailag, hanem mentálisan is. Nem véletlen, hogy a legtöbb gólt, ötöt, a 75. és a 90. perc között kaptuk.

A horvátok ebből a szempontból is jó erőfelmérőt jelenthetnek, hiszen nekik éppen ez a periódus volt az egyik leggólerősebb időszakuk, négy gólt lőttek az utolsó negyedórában (csak a 30. és a 45. perc között voltak eredményesebbek, akkor ötször találtak be).

VAN, AMIBEN CSAK 43.-AK VOLTUNK – TÁMADÁSOK, LÖVÉSEK, PASSZOK

Tovább böngészve az adatokat, a támadások és lövések számánál egy újabb hasonlóságot fedezhetünk fel szombati ellenfelünk, Horvátország és a június 14-én Bordeaux-ban ránk váró Ausztria között, igaz, rögtön egy érdekes különbséget is észlelhetünk.

A lövések meccsenkénti átlagos számában az európai összevetésben 9. osztrákok csak egy lövéssel és egy hellyel előzték meg a 10. horvátokat. Tény, Ausztria hatékonyabb volt, és nemcsak mivel több gólt szerzett, hanem azért is, mert 17 kísérletéből mérkőzésenként nyolc el is találta a kaput, míg Horvátország 16 próbálkozásából „csak" öt. Más kérdés, hogy a horvátok 97 (18. hely), az osztrákok viszont 107 (4. hely) támadást vezettek átlagosan találkozónként. Tehát Horvátország kevesebb akcióból érte el majdnem ugyanazt a lövésszámot. Különbség az is, hogy Ausztria a bal szélen vezette a legtöbb akcióját (35, 29, 30 – meccsenként, balról jobbra haladva), Horvátország viszont éppen a jobb oldalon, de esetében kiegyenlítettebb a kép (27, 29, 30).

Ami ezekben a mutatókban minket illet: 93 támadás (26. hely, 30 támadás a bal szélen, 25 középen, 26 a jobb oldalon), és 13 lövés (24. hely), amiből öt találta el a kaput. Portugália számai: 98 támadás (14. hely, 28, 27, 33), 15 lövés (13. hely)/ öt kaput eltaláló. Izland számai: 91 támadás (30. hely, 24, 25, 31), 12 lövés (27. hely)/3.9 kaput eltaláló.

Az eddigi adatokból már valamennyire következik, hogy a horvátok és az osztrákok passzstatisztikája is hasonló. A horvátok selejtezőnkénti átlagos 594 átadásból 503 volt jó (85 százalékos pontosság, 9. hely), az osztrákoknak az 565-ből 462 (82 százalék, 13. hely), a portugáloknak 521-ből 426 (82 százalék, 23. hely), az izlandiaknak 493-ból 400 (81 százalék, 31. hely). Nekünk 451-ből 351 passzunk volt jó (78 százalék, 39. hely).

Már ez is mutatja, hogy nem a passzjáték az erősségünk. Ami viszont a támadójátékunk leggyengébb pontja, amit több korábbi elemzésünkben is kiemeltünk már, az a gólhelyzeteket eredményező kulcspasszok vagy extra támadópasszok száma. Ausztria ebben egészen kiemelkedő volt, mérkőzésenkénti 19 ilyen átadásával (ebből 10 volt jó, 53 százalék) az 5. helyen végzett az európai rangsorban. Horvátország 18 kulcspasszával (9 jó, 50 százalék) 11. lett, Portugália a 22. (12/6, 50 százalék), Izland a 30. (9/5, 55 százalék), Magyarország a 43. (7/2.8, 39 százalék). Ráadásul nemcsak hogy kevés gólhelyzetet eredményező passzal próbálkoztunk, hanem nagyon alacsony százalékban voltak pontosak ezek a passzaink, meccsenként kevesebb mint három jó kulcspasszunk akadt (ugyanannyiszor próbálkoztunk, mint Gibraltár, viszont a hatékonyságunk százalékosan rosszabb volt, mint Andorráé). Azaz kimondott passzjátékkal mérkőzésenként héttel kevesebb helyzetet tudtunk kialakítani, mint az osztrákok, és hattal kevesebbet, mint a horvátok.

EURÓPA 10. LEGJOBBAN FEJELŐ CSAPATA A MIÉNK – PÁRHARCOK, CSELEK

A csapatstatisztikák terén végezetül még két adatot emelnénk ki. Az egyik a megnyert párharcok százalékos mutatója, amiben Ausztria és Horvátország megint csak fej fej mellett volt. Az osztrákok mérkőzésenként 179 párharcból 96-ot megnyertek (53 százalék), ezzel a 12. helyen végeztek, a horvátok 13.-ak lettek (156/83, 53 százalék). Magyarországot (25. hely, 173/88, 51 százalék) rajtuk kívül ebben az összevetésben is megelőzte Portugália (19. hely, 163/85, 52 százalék) és Izland is (22. hely, 169/88, 52 százalék).

Ami viszont örvendetes: ha csak a levegőben megvívott párharcokat vesszük figyelembe, akkor megállapíthatjuk, hogy az Eb-selejtezők során Magyarország volt Európa 10. legjobban fejelő csapata (66 párharc/36 megnyert, 55 százalék), és ez csak a csoportkörös adat, ebben nincs benne az a valóságos légiháború, amit a pótselejtezőkön megnyertek Guzmics Richárdék a norvégokkal szemben. Ki kell emelni Juhász Rolandot is, aki ezen InStat-adatok alapján a csoportkör 4. legjobban fejelő játékosa volt Európában (104 légi párharcából 65-öt nyert meg, 63 százalék). Az első helyen éppen egy izlandi, Kolbeinn Sigthórsson (174/87, 50 százalék) végzett.

A fejjátékunkra mindenképp büszkék lehetünk, még úgy is, hogy a horvátok (3. hely, 49/28, 58 százalék), az izlandiak (6. hely, 71/40, 56 százalék) és az osztrákok (8. hely, 53/29, 55 százalék) is előrébb végeztek nálunk, Cristiano Ronaldóékat viszont sikerült megelőznünk (Portugália csak a 29. lett a levegőben megnyert párharcok százalékos mutatójában: 46/23, 50 százalék). Részint a kimondottan jó fejjátékunknak köszönhetjük a rögzített helyzetből született góljaink magas arányát is (abban előztük meg ugye a portugálok mellett a horvátokat is).

Ami már nem ad okot ilyen büszkeségre az a cselek száma. A földön sikerrel megvívott párharcokban már csak a 40. helyen vagyunk, ehhez pedig hozzájárul, hogy kevés cselre vállalkozunk. Pedig az eredményesebb támadójátéknak ez is az egyik feltétele lehet. Az európai rangsorban csak kilenc ország nem előzte meg a mérkőzésenkénti sikeres cselek számában 44. helyen záró mieinket (19/11, 58 százalék). Ebben a játékelemben a vizsgált ellenfelek egyike sem volt igazán kiemelkedő (Portugália 16 jó csellel a 18., Horvátország 15-tel a 23., Ausztria 14-gyel a 30., Izland 13-mal a 35. lett).

EGYÉNI JELLEMZŐK, ÖSSZEGZÉS

A játékosokra bontott statisztikák egyenkénti elemzésére most nem vállalkoznánk, de azt azért leszögezhetjük, hogy a szombati meccsen nekünk biztosan nem fog majd hiányozni a horvát válogatottból a Barcelona középpályása, Ivan Rakitic, aki vádlisérülés miatt nem játszhat ellenünk. Ő számos mutatóban a horvátok legjobbja volt a selejtezők során, és több európai rangsorokban is az élvonalba került. A tizenhatoson belülre sikeresen bepasszolt labdák (ívelt és lapos passzok együttvéve) sorában például harmadik lett (54 ilyen passza volt) – közvetlenül előtte a második helyen egy bizonyos Dzsudzsák Balázs végzett (62 passzal, az első a belga Kevin De Bruyne lett 67 jó passzal).

A horvátoktól Darijo Srnát még mindenképp érdemes kiemelni. A Sahtar védőjének volt a selejtezők során a legtöbb jó beadása (ebbe csak a magas labdákat sorolja az InStat), 18 – Dzsudzsák ebben a sorban 3. lett 17-tel. Srnának ugyanakkor a mieink ellen kétséges a játéka hétközi sérülése miatt.

A hétvégén a mieinkre váró horvát válogatottról összegzésképpen elmondható, hogy szigorúan a selejtezős teljesítményük, a legfontosabb statisztikák átlaga alapján Európa 8–10. „legjobb" válogatottja érkezik hozzánk. Mutatói nagyjából megegyeznek Eb-ellenfelünkével, Ausztriáéval, vagyis igaza van Bernd Storck szövetségi kapitánynak abban, hogy a horvátok leképezhetik számunkra a Bordeaux-ban ránk váró osztrákok futballját. Ebből a szempontból szakmailag jó ellenfélválasztásnak tűnik a horvát válogatott.

Ilyen ellenfelektől lehet tanulni, és ilyen csapatokkal szemben lehet igazán fejlődni. Például a kontrajátékban, de kulcskérdés lehet az is, hány százalékra tudjuk csökkenteni a horvátok várható labdabirtoklási fölényét, mennyire fáradunk el fejben a meccs hajrájára, mert ők aligha fognak.

Szombaton 18 órától a Groupama Arénában kiderül, hogy mire megyünk a nálunk majd' minden mutatóban sokkal jobb, abszolút támadó felfogású, labdabirtoklási fölényre törekvő, klasszisokat felvonultató horvát válogatottal szemben.

A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: Bogdán Ádám (Liverpool – Anglia), Dibusz Dénes (Ferencváros), Gulácsi Péter (RB Leipzig – Németország), Király Gábor (Haladás)
Védők: Bese Barnabás (MTK Budapest), Fiola Attila (Puskás Akadémia FC), Guzmics Richárd (Wisla Kraków – Lengyelország), Juhász Roland (Videoton FC), Lang Ádám (Videoton FC), Kádár Tamás (Lech Poznan – Lengyelország), Korhut Mihály (Debreceni VSC-Teva), Pintér Ádám (Ferencváros)
Középpályások: Elek Ákos (Diósgyőri VTK), Gera Zoltán (Ferencváros), Kleinheisler László (Werder Bremen – Németország), Nagy Ádám (Ferencváros), Stieber Zoltán (1. FC Nürnberg – Németország)
Támadók: Böde Dániel (Ferencváros), Dzsudzsák Balázs (Bursaspor – Törökország), Gyurcsó Ádám (Pogon Szczecin – Lengyelország), Németh Krisztián (al-Garafa – Katar), Nikolics Nemanja (Legia Warszawa – Lengyelország), Priskin Tamás (Slovan Bratislava – Szlovákia), Szalai Ádám (Hannover 96 – Németország)

A HORVÁT VÁLOGATOTT IZRAEL ÉS MAGYARORSZÁG ELLENI KERETE
Kapusok: Danijel Subasic (Monaco), Lovre Kalinic (Hajduk Split), Ivan Vargic (HNK Rijeka)
Védők: Darijo Srna (Sahtar Doneck), Vedran Corluka (Lokomotiv Moszkva), Domagoj Vida (Dinamo Kijev), Dejan Lovren (Liverpool), Gordon Schildenfeld (Dinamo Zagreb), Sime Vrsaljko (Sassuolo)
Középpályások: Luka Modric (Real Madrid), Ivan Perisic (Internazionale), Mateo Kovacic (Real Madrid), Milan Badelj (Fiorentina), Marcelo Brozovic (Internazionale), Alen Halilovic (Sporting Gijón), Domagoj Antolic (Dinamo Zagreb)
Támadók: Mario Mandzukic (Juventus), Nikola Kalinic (Fiorentina)