Bármilyen furcsán hangzik is, a magyar labdarúgó-válogatott mindössze három tétmérkőzést játszott eddig a némettel. Az 1912-es stockholmi olimpia vigaszágán Slózi, azaz Schlosser Imre triplájával 3:1 ide, az 1954-es svájci világbajnokság csoportmérkőzésén 8:3 ide Kocsis Sándor négy és Hidegkuti Nándor két góljának is köszönhetően, aztán ugyanezen vb döntőjében már 3:2 oda, ezúttal Helmut Rahn duplázott. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ezeken az összecsapásokon a mieink számítottak az esélyesnek, egyszer borult tehát a papírforma, épp a legrosszabbkor. Dunát, Rajnát és még számos folyamot lehetne rekeszteni azokkal a könyvekkel, elemzésekkel, amelyek ettől az emblematikus diadaltól datálják a német labdarúgás felemelkedését.
Willi Orbán: Gratulálok a társaimnak, amiért van esélyünk a továbbjutásra |
Lothar Matthäus: Jó úton jár a magyar futball |
Dárdai Pál: Bízhatunk a hősies küzdőszellemben |
Persze azért még akadtak fontos stációk, például az egységes profi bajnokság, a Bundesliga 1963-as elindulása, majd a legszűkebb elitbe erősödése. Noha hozzáértő honfitársaink a két világháború között részesei voltak az olasz futball felemelkedésének, majd az ötvenes-hatvanas években Puskásék, Kubaláék a spanyol sztárklubok hegemóniáját indították el, mi, magyarok – talán az egyéb történelmi kötődés révén is – hosszabb távon ide, a német bajnokságba „tagozódtunk be”. Címlapsztoris összeállításunkban Varga Zoltántól Détári Lajoson és Dárdai Pálon át Lisztes Krisztiánig az elődöket is említjük érdemeik szerint. Jelenleg Gulácsi Péter, Willi Orbán, Szalai Ádám és Sallai Roland markáns egyénisége a német bajnokságnak, Kleinheisler László is szerepelt itt, Szoboszlai Dominik pedig vár a bemutatkozásra. Angol, spanyol, olasz első osztályú válogatottunk momentán egy sincs, egyértelmű tehát a „Bundesliga-séró” dominanciája.
Mit jelenthet ez a szerdai negyedik közös tétmérkőzésünk előtt? Szakmailag nagyjából azt, hogy a felek egy része testközelből ismeri és respektálja egymást, de hogy ez kinek lesz kedvezőbb, nehéz válaszolni rá. Az Allianz Arena varázsát is többen ismerik a mieink közül, megilletődni tehát remélhetően nem fognak a kulisszák miatt. Különben is, aki kedden és szombaton ott volt a Puskás Aréna gyepén, annak nehezen szolgálhat újdonsággal a nézőtér. Az viszont egészen biztos, hogy az előző tétmeccsekkel ellentétben most Münchenben Németország lesz a favorit az idei Eb csoportkörének zárásán, így éppen csak olyasminek kellene történnie, mint a hatvanhét évvel ezelőtti berni fináléban: boruljon a papírforma!
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!