Eb 2020: magabiztosak, de nem elbizakodottak a német szurkolók

München hangulata kettős.

Ha a fociról van szó, a járókelők egyszerre optimisták és mégis óvatosak – ez talán 2018, az oroszországi vb-blama hatása, másfelől viszont a magyar válogatott eddigi teljesítményének is köszönhető. A járókelői véleményeket talán a Bild egyik cikke összegzi a legjobban. Matthias Brügelmann arról írt vasárnap, nem kell félteni a német válogatottat. A portugálok ellen mutatott erő és akarat sokáig repítheti a csapatot még akkor is, ha néha döcög a gépezet. Az újságíró azt is kiemelte, Joachim Löw hét világeseményen vezette a német válogatottat, és egyszer sem fordult elő ezeken, hogy a „nacionalelf” minden csoportmeccsét megnyerte volna – a végén még sem maradtak el a sikerek, 2008-ban Eb-ezüst, 2012-ben és 2016-ban Eb-elődöntő volt a németek jussa, 2010-ben vb-bronz, 2014-ben pedig az oly nagyon vágyott világbajnoki arany. Az üzenetet valahogy úgy lehetett lefordítani: „nincs gond, ha éppen csak tovább megyünk a csoportból, a lényeg, hogy úgyis tovább megyünk, utána pedig egy új torna kezdődik.”

Ha a vírushelyzetről beszélünk, úgy még inkább igaz a kettősség: a stadionba ugyan csak minden negyedik helyen ülhetnek nézők és a lelátón is kötelező a maszkviselés, de ha valaki végigsétál a Karlsplatztól a Marienplatzig vezető sétálóutcán kevés nyomát látja a vírus miatti aggodalomnak. A boltokba ugyan csak maszkkal lehet bemenni – abból is az FFP2-essel – a kiülős helyek, teraszok, sőt a belső sörkertek is telis-tele vannak vendégekkel. A híres müncheni bierhausokban sem kérnek védettséget igazoló papírt, legyen az igazolvány az oltásról, a legyőzött fertőzésről vagy esetleg egy – egyébként a városban külföldiként is ingyenesen végezhető – gyorsteszt eredménye. Az elővigyázatosság kimerül annyiban, hogy két korsó hideg búzasör kihozatala közt megkérik a vendéget, az asztalra matricázott QR-kód segítségével jelentkezzen be egy online-felületre, ha később kiderülne, hogy az adott periódusban koronavírus-fertőzött vendég is akadt a helyszínen, értesíteni tudják az esetleges rizikóról.

A helyzet hasonló a németek F-csoporton belüli pozíciójához: tudják, hogy ott a leshet a veszély, akár ki is eshetnek, de bíznak magukban annyira, hogy ezzel csak a legcsekélyebb mértékben foglalkozzanak.

A torna rajtja előtt alighanem aláírta volna bármely magyar szurkoló azt a forgatókönyvet, mely szerint az utolsó csoportmeccs előtt lesz még továbbjutási esélye válogatottunknak ebből a négyesből. A franciák elleni bravúros döntetlent követően ez az esély adott, még ha nem is a létező legnagyobb. Szerdán Münchenben kellene győzni azon németek ellen, akik az első forduló haloványabb, nyögvenyelős teljesítménye és veresége után igazi focifiesztát rendeztek a címvédő Portugália ellen. Löw játékosai teljesen szétzilálták Fernando Santos csapatának védelmét a szélről érkező beadásaikkal, valamint a támadótrió, Thomas Müller, Serge Gnabry és Kai Havertz állandó helycseréivel, váratlan bemozgásaival.

A 4–2-es siker ellenére azonban a német válogatott két gyengesége a portugálok ellen is meglátszott. Egyfelől sokszor fejnehézzé tud válni a játékuk, támadásban kevés ember marad hátul (nagyban építenek továbbra is Manuel Neuer sweeper-keeper képességeire), ráadásul mögöttük is óriási terület tátong, ami az ezen az Eb-n jól kontrázó magyar válogatott számára is kínálhat lehetőségeket. Érdemes megnézni például a portugálok első gólját, ahol mintaszerűen kontrázták le szöglet után a németeket. Másfelől hiába a sok mozgás és keresztlabda, ha a nationalelf ellenfele mélyen védekezik, nehezen tudják feltörni a reteszt – nyomasztó mezőnyfölény mellett is 35 percig húzták a portugálok, a franciák pedig egy egész meccsen keresztül tudták őrizni az előnyüket az egyre jobban és jobban kinyíló németekkel szemben.

Nem véletlen, hogy Joachim Löw, a német válogatott szövetségi kapitánya is kiemelte a magyarokkal kapcsolatban, hogy óriási kihívást jelent majd a labda mögött nyolc-kilenc emberrel védekező ellenfélen fogást találni.

„Az ilyen tornákat csak a legritkább esetben nyeri meg az a válogatott, amely az első két meccsén tökéletesen futballozik. Itt lépésről lépésre kell haladni, és a következő feladat talán még nehezebbnek ígérkezik, mert Magyarország mélyen védekezik, vár a kontratámadás lehetőségére. A portugálokat sikerült nyomás alá helyezni, de sokat kell dolgozunk azért, hogy a magyar együttest is beszorítsuk” – mondta a németek szövetségi kapitánya.

A városban járva-kelve és a németekkel beszélgetve az köszönöm vissza, a szurkolók szerint is megnehezítheti a nationalelf dolgát a magyar válogatott. A Karlsplatz szökőkútja mellett felállított Eb-zászlók csekély árnyékában megállított drukkerek többsége elismeréssel beszélt a magyar csapatról, főleg a franciák elleni 1–1 fényében. Volt, aki megjegyezte, ha Gnabryék nem szereznek gyors gólt a meccs elején, valóban aggódhatnak az újabb pontvesztés miatt. Persze azt sem hagyták szó nélkül, hogy Magyarországon csaknem telt házas rendezés mellett, 50-55 ezer magyar szurkoló támogatásával léphetett pályára Marco Rossi együttese, amelynek hasonló hátszele Münchenben nem lesz.

Hogy ki jut tovább a csoportból? A németek elképzelni sem tudják – legalábbis nem akarják –, hogy a budapesti portugál–francia találkozó végkimenetelére bízzák a sorsukat. Ehhez pedig legalább egy pontot Münchenben kell tartaniuk Mülleréknek. Legyünk őszinték, az erőviszonyok alapján mindez nem is tűnik részükről túlzott elvárásnak...

Jelen állás szerint persze elképzelhető, hogy három ponttal, pozitív gólkülönbséggel is tovább lehet jutni csoportharmadikként – egy bravúros magyar sikerrel ez a forgatókönyv lépne életbe a németek számára, csakhogy ahhoz a portugálok veresége is kell. (Úgy a címvédő búcsúzna a csoportkör végén, amire legutóbb 2008-ban, a görögökkel volt példa.)

A 2020-as labdarúgó Európa-bajnokság csoportköre szerda este zárul, a magyar válogatott mérkőzése 21 órakor kezdődik Münchenben a németek ellen – a mérkőzéssel párhuzamosan Budapesten Franciaország s Portugália meccsel majd.

A Nemzeti Sportot a helyszínről tudósítja: Babják Bence, Kocsmár-Tóth István (szöveg) Árvai Károly (fotó).