Szalai Ádámék most a rövidebbet húzták a „hajrájátékban”

A labdarúgó Eb-ken, erről sokszor volt már szó, 1980-ban tértek át a csoportkörös rendszerre, és a második csoport utolsó mérkőzésén dőlt csak el, hogy a házigazda olaszokat megelőzik a belgák. A mérkőzés nulla nullára végződött, főleg azért, mert a két kapusfejedelem, Dino Zoff és Jean-Marie Pfaff remekül védett, illetve a korábban már sárga lapot kapó belga védő, Walter Meeuws szabadon kezezhetett a 16-oson belül. António Garrido csak szabadrúgást ítélt. Ismerős a portugál játékvezető neve? Igen, ő volt az, aki az 1978-as világbajnokságon mindent megtett a házigazda argentinok győzelméért a magyarok elleni mérkőzésen, a hazaiak a stoplisaikkal nyílt színi műtéteket és kiropraktikai beavatkozásokat hajtottak végre honfitársainkon, de piros lapot csak Törőcsik András és Nyilasi Tibor kapott...

Érdekes, hogy nem sokkal korábban az angol zseni, Kevin Keegan azzal vádolta meg az olasz válogatottat – akkor, amikor az olasz futball éppen a soros nagy fogadási botrányban úszott –, hogy lefizették az olasz–angol mérkőzés játékvezetőjét, a román Nicolae Raineát…

A videón 2:40-től

1984-ben, Franciaországban a belgák a dánokkal vívtak ki-ki mérkőzést az utolsó fordulóban, és hamar hátrányba kerültek. A mérkőzésen tíz Anderlecht-játékos lépett pályára (három a dánoknál), ketten be is találtak közülük: a belgák a szünetig két gólt szereztek, aztán a dánok egyenlítettek. Így jutottak el a hajráig, ahol a mágikus 84. percben Preben Elkjaer Larsen minden kérdést eldöntött, Pfaff hiába próbálta meg eltörni védés címén a támadó lábait.

A videó megtekintése átkattintással:

Igazi drámát hozott a másik csoportban az NSZK és Spanyolország összecsapása a záró körben: a látványosan egy pontra játszó nyugatnémetek ellen a ma már csak a Molnár-féle gombfocikból ismert Francisco José Carrasco büntetőjét kivédte a nagy Toni Schumacher, de a 90. percben a söprögető Antonio Maceda fejes gólja kiejtette a nyugatnémeteket, továbbjuttatta a spanyolokat – és a románokat egy hajrábeli Nené-góllal legyűrő portugálokat.

Macedának a gólpasszt „Farkas” Carrasco adta.

Négy évre rá az NSZK rendezett „búcsútornát”, amelyet az éppen ezért legendai státuszba kerülő hollandok nyertek meg – nemrégiben felidéztük, hogy a későbbi aranyérem fényében már nem is látszik, hogy a csoportkörben az írek ellen nagyon nehezen sikerült csak kibrusztolni a továbbjutást. Egyáltalán nem mellékesen úgy, hogy Ronald Koeman lövésénél Marco van Basten egyértelműen lesen állt, a gellert kapó labdát Wim Kieft fejelte végül a kapuba.

1992-ben a dánok jártak így, a végső siker elfedi már a csoportbeli kalandokat, és azt, hogy a franciák elleni sorsdöntő, harmadik csoportmérkőzést úgy nyerték meg az aranyálmokkal érkező franciák ellen, egyben ki is ejtve Michel Platini legénységét, hogy a hajrában a csereként beállt Lars Elstrup győztes találatánál a gólpasszt a lesről induló Flemming Povlsen adta... De a franciák csakis magukat okolhatják, az utolsó másodpercekben Jean-Philippe Durand ajtó-ablak ziccert hibázott.

A négyesben a másik mérkőzés is a vége felé dőlt el, Tomas Brolin a 82. percben indította útnak hazafelé a találkozón a vezetést még megszerző angolokat.

Négy évre rá már 16 csapattal tért haza a futball Angliába, de maradtak izgalmak így is. Az A-jelű csoportot a bombaformában lévő angolok nyerték, az utolsó fordulóban már 4–0-ra vezettek a hollandok ellen, amikor Patrick Kluivert a hajrára fordulva szépíteni tudott. Sorsdöntő gól volt, volt miért ünnepelni, ugyanis ezzel jutott tovább az oranje, lévén a fő rivális Skócia még az első félidőben megszerezte a vezetést Svájc ellen, de azután már hiába rohamozott, nem lett meg az áhított újabb, továbblépést jelentő gól.

A videó megtekintése átkattintással:

A spanyolok ismét nehezen élték túl a csoportkört, de míg a románok Gheorghe Hagi 100. válogatottságát ünnepelték, a déliek a továbbjutást, amelyet a 84. percben két csereember, Alfonso és Guillermo Amor által összehozott gól jelentett. Amornak ráadásul az előző nap született meg a kisfia... Hogy még rosszabb napja legyen az így kieső csoporttársaknak, a bolgároknak, a franciák akkori sztárcsatára, Patrice Loko a 90. percben betalált nekik, megpecsételve ezzel Hriszto Sztoicskovék sorsát. Előtte nem hiányzott a bolgároknak a középcsatár Ljuboszlav Penev öngólja sem...

Nem unatkoztak a nézők a C-csoportban sem, a későbbi döntős csehek az oroszok elleni mérkőzésen a 88. percben szerezték meg a továbbjutást jelentő találatot, miután kettő nullára még ők vezettek – miközben az olaszok a németek ellen kétségbeesetten próbálták megszerezni a maguk „aranygólját”, a Roberto Donadoni, Gianfranco Zola, Pierluigi Casiraghi, Enrico Chiesa négyessel rohamozva. Nem szeretünk beleszólni más munkájába, de talán nem kellett volna otthon hagynia Arrigo Sacchi mesternek a Roberto Baggio, Gianluca Vialli, Giuseppe Signori, Roberto Mancini négyest.

2000-ben is tizenhatan jutottak el az Európa-bajnokságra, az A-csoportban a románok a 89. percben szerzett góllal verték meg, és így ütötték ki az angolokat, kettő kettes állásnál Ionel Ganea lőtt a kapuba egy tizenegyest. Még később talált be a spanyolok és a jugoszlávok mérkőzését Gaizka Mendieta, szintén 11-esből, de sem a 94. percben esett egyenlítő, majd Alfonso egy percre rá (!) megszülető győztes gólja miatt nem bánkódtak igazán Szavo Milosevicsék, mert a norvégok nem tudták legyőzni a szlovénokat.

„Én lélekben már elővettem a bőröndömet, és elkezdtem csomagolni, aztán egyszer csak a negyeddöntőben találtuk magunkat – vallotta meg őszintén a mérkőzés után a 90+6 perc legjobbjának megválasztott spanyol középpályás, Josep Guardiola. – Ez a mérkőzés bebizonyította, milyen kevés választja el a diadalt a teljes csődtől: néha egyetlen perc alatt hatalmasat fordulhatnak az események.” Ennek ellenére később edző lett, akkori kapitánya, José Antonio Camacho adta a magabiztost, mondván, kétsége nem volt afelől, hogy a legvégén ők nyernek.

Ha Steffen Iversen szabadrúgása után John Carew pár tizedmásodperccel hamarabb indul a labdára, akkor meg a norvégok, és ők jutnak tovább a spanyolokkal.

A videó megtekintése átkattintással:

2004-ből a dánok és a svédek erősen barátságos és előre látható 2–2-es döntetlenje maradt meg leginkább emlékként a csoportkörből. A brit fogadók 82 százaléka erre az eredményre fogadott – mert azt előre lehetett tudni, hogy ha az olaszok csak egy góllal verik meg a bolgárokat, és a két északi csapat kettő kettőre végez egymással, akkor a dánok és a svédek kéz a kézben továbblépnek. Antonio Cassano a 94. percben megszerezte a győzelmet az olaszoknak, eksztázisban rohant a kispadja felé, ahonnan hűvös olasz tekintetek meredtek rá... Maradjunk annyiban: nem az északi iksz miatt estek ki az olaszok, hanem azért, mert nem voltak képesek két góllal nyerni a nagyon is harmatos bolgárok ellen.

2008-ban szintén 16 csapat érkezett a végső tornára, az A-csoportban volt ismét a legélvezetesebb a hajrá, a törökök a 87. és a 89. percben is betaláltak a cseheknek Nihat Kahveci révén, de ez csak kétszemélyes párharc volt. A következő tornát is a spanyolok nyerték, korábban megírtuk már a visszaemlékezések alkalmával, hogy Jesús Navas 88. percben esett gólja kellett ahhoz, hogy továbblépjenek a csoportból a horvátok ellen, ám itt is csak ez a két csapat „magánügyéről” beszélünk. 2016-ban 24 csapat futott össze Franciaországban, hat csoportban, 16 továbbjutóval – innentől kezdve sokkal kisebb az esély a szoros végjátékra.

De mi, magyarok szeretjük az izgalmas hajrákat, Franciaországban 3–3-at játszottunk a portugálokkal, és mindketten továbbjutottunk, miközben Izland a 94. percben megszerezte a győztes gólt Ausztria ellen. Egy csoporttal „lejjebb”, az E-jelűben is maradtak izgalmak a végére, az írek megverték az olaszokat, a találkozó egyetlen gólját Robbie Brady a 85. percben szerezte, a belgák egy perccel hamarabb zárták le a svédek továbbjutási reményeit Radja Nainggolan góljával.

Idénre ismét az F-csoportra maradtak az igazi izgalmak, a franciákon kívül mindenki állt kiesésre és továbbjutásra, az eredményforgó végül a magyarok kiesését jelentő résznél állt meg.