Jorginho tizenegyespárbaj végén lőtte döntőbe Olaszországot

EURÓPA-BAJNOKSÁG
ELŐDÖNTŐ
Olaszország–Spanyolország 1–1 (0–0, 1–1, 1–1) – 11-esekkel 4–2
London, Wembley Stadion,57 811 néző. Vezette: Brych (német)
OLASZORSZÁG: G. Donnarumma – Di Lorenzo, Chiellini, Bonucci, Emerson (Tolói, 74.) – Jorginho, Verratti (Pessina, 74.) – Barella (Locatelli, 85.), Chiesa (Bernardeschi, 107.), L. Insigne (Belotti, 85.) – Immobile (D. Berardi, 61.).Szövetségi kapitány:Roberto Mancini
SPANYOLORSZÁG: Unai Simón – Azpilicueta (M. Llorente, 85.), E. García (Pau, 109.), Laporte, Jordi Alba – Koke (Rodri, 70.), Busquets (Thiago, 106.), Pedri – Ferran Torres (Morata, 62.), Dani Olmo, Oyarzabal (Gerard, 70.).Szövetségi kapitány:Luis Enrique
Gólszerző: Chiesa (60.), ill. Morata (80.)

A MECCS ÉLŐ KÖZVETÍTÉSÉT IDE KATTINTVA LEHET ELOLVASNI!

Az Európai Labdarúgó-szövetség hivatalos statisztikái szerint 37. alkalommal csapott össze Olaszország és Spanyolország egymással. A mérleg enyhén, de a spanyolok felé billent, 12 győzelmük mellett 13 döntetlen és 11 olasz siker mellett. Az Eb-n mutatott forma alapján talán épp ilyen minimális mértékben tűnt esélyesebbnek ezen az estén Olaszország. Roberto Mancini csapata két biztató statisztikai mutatóval is „hergelhette” magát a kezdés előtt: 32 meccs óta nem talált legyőzőre a válogatott, a Wembleyben pedig – mindegy, hogy a régi vagy az új stadionról beszélünk – összesen egyszer, az 1978-as vb selejtezőjében, Angliával szemben maradt csak alul. Erre válaszul a spanyolok viszont még magabiztosabban mondhatták: „Amikor Eb-elődöntőbe jutottunk, azt meg is nyertük mindig.”

Az olaszok kezdtek jobban, az ötödik percben a leshatárról (ha nincs a videobíró-rendszer a partjelző magabiztosan be is inti a lest) kiugró Nicolo Barella találta el a kapufát. A klasszikus kilences nélkül felálló spanyolok fokozatosan vették át az irányítást, az első nagyobb lehetőséget pedig a 14. percben dolgozhatták volna ki, ám hiába Pedri tökéletes ütempassza Oyarzabal irányába, a támadó kis híján átesett a labdán, ezzel pedig át is engedte azt az olasz védőknek...

A spanyolok lassan, de biztosan 70 százalék feletti labdabirtoklást építettek ki, ám helyzetekben nem bővelkedtek így sem. Sőt, a 21. minutumban Unai Simón pocsék kimozdulása után ismét az olaszok kerültek közel a vezetés megszerzéséhez, ám Ciro Immobile, majd Barella sem tudott helyet találni magának a lövéshez, hiába maradt üresen jó 10-12 másodpercre a spanyol kapu.

Helyzetre ismét helyzet volt a válasz: a 24. percben Dani Olmóhoz jutott el némi szerencsével a labda – már eleve az akció is Gianluigi Donnarumma pocsék kirúgásából indult –, ám hét méterről eleresztett lövésére leért az olasz kapus (javítva korábbi bakiját).

A folytatás nagy taktikai csatát hozott, de helyzetet elvétve, a félidő végén aztán a semmiből jött egy újabb olasz kapufa, Barellához hasonlóan lesgyanús körülmények közt jutott el a labda Lorenzo Insignéhez, aki balról, éles szögből lőve trafálta el a lécet. A két válogatott hetedik Európa-bajnoki randevúján immár ötödször esett meg, hogy nem született gól az első félidőben.

Hiába a spanyolok egyértelmű labdabirtoklási fölénye, a játék üteme, képe sokkal hullámzóbb volt. Két-három támadás erejéig, öt-öt percekre hol egyik, hol másik csapat akarata látszott jobban érvényesülni. A második félidő elején például inkább a spanyoloké: az 51. percben Ferran Torres elől kellett óriásit mentenie Giovanni Di Lorenzónak, majd nem sokkal később Busquets tekert tizenhat méterről a léc fölé.

Az olaszok újra meg újra kontrajátékra „kényszerültek”, az 54. percben gyors akció végén Chiesa szerezhetett volna vezetést, de a Jordi Alba lába között elguruló lövésre leért Unai Simón. A 60. percben viszont már esélye sem volt a spanyol kapusnak egy újabb Chiesa-lövéssel szemben! Donnarumma szenzációs helyzetfelismeréssel indította az olasz akciót, Insigne elől Laporte még nagyot mentett becsúszva, ám a Juventus-szélső elé került a labda, és ő 15 méterről eltekerte a hosszúba(1–0).

A kapott gól után a spanyolok fokozták a tempót, pillanatokon belül Oyarzabal került ziccerbe, majd Dani Olmo tekert külsővel a bal alsó mellé – s immár sokadjára túrt bosszúsan két kézzel a hajába. Persze mindez extra területekkel kecsegtetett az olaszoknak: a kinyíló spanyol védelem mögé bejátszott gyors indítással rögvest gólveszélyt teremthettek Mancini tanítványai, szűk 20 perccel a rendes játékidő vége előtt például a csereként beálló Domenico Berardi járt közel a második találathoz – Unai Simón bravúrral mentett.

Teltek a percek, spanyol lábakon járt a labda, s az ember érzése mindinkább az volt: így is az történik a pályán, amit az olaszok akarnak. Dani Olmo mellé lőtt, a csereként beálló Morata kisodródott, a mind feszültebb Jordi Alba pedig egy-két oly reménytelen indítást kísérelt meg a szintén becserélt Gerard irányába, mintha barcelonás (éppenséggel lejárt szerződésű) csapattársát, Lionel Messit a Real Madrid akarná megkörnyékezni.

A 80. percre fordult az óra, amikor jött egy jó felpassz épp Jordi Albától, Morata és Dani Olmo játszott össze a tizenhatos előterében, az RB Leipzig szélsője remek ütempasszal szolgálta ki a Juventus támadóját, aki hat méterről a kiszolgáltatott Donnarumma lába mellett kilőtte a rövid alsót (1–1).

Az Eb-k történetében eddig csak egyszer, a 2012-es lengyel-ukrán torna csoportkörében, Gdanskban alakult úgy olasz–spanyol csörte, hogy olasz vezetésre felelni tudjon a spanyol válogatott – az a meccs döntetlennel ért véget. Ezen az estén viszont nem lehetett vége döntetlennél...

A 83. percben Donnarumma rossz kimozdulása után Aymeric Laporte fejese centikre járt attól, hogy hamarost változzon is az állás – a centik kisegítették az AC Milant a nyáron elhagyó kapust. Mint később kiderült, ez volt az utolsó nagy sansz arra, hogy bármelyik fél 90 perc alatt kicsikarja a vasárnapi döntőben való részvételét.

A ráadás első percei inkább a kemény belépőkről, faultokról marad majd emlékezetes. A 99. percben Dani Olmo végezhetett el szabadrúgást balról, laposan, erőből lőtte középre, Donnarummáról Morata elé került a kipattanó, ezt Leonardo Bonucci blokkolta estében, majd az újbóli kipattanó Busquets lábáról csorgott a jobb alsó mellé. Két perccel később ismét a Donnarumma, Bonucci kettős mentette meg az olaszokat a kapott góltól, ezúttal előbb Morata fejese, majd Olmo lövése jelentett veszélyt.

Magabiztosan járatták a labdát, sorra dolgozták ki a helyzeteket a spanyolok, így tehát – látva a második félidőt – egyetlen kérdés maradt hátra: mikor szereznek gólt az olaszok?

A választ elintézhetnénk a 110. perccel. Berardi lefordulva az emberéről a védővonal mögé futva, 7 méterre a kaputól annak bal oldalába emelt – csakhogy lesről. Így pedig a válasz is csak bizonyos szemszögből bizonyul helyesnek.

A lesgól mindenesetre arra jó volt (ha nem a több mint 110 percnyi futball jelentette fáradtság tette meg), hogy a spanyolokat pluszóvatosságra intse, a hosszabbítás hajrájában már elmaradtak Dani Olmóék rohamai az olasz kapu irányába.1–1

Így hát a korábban feltett kérdésre a válasz a tizenegyespárbaj lett. Ám nem az első párban – mert Locatelli lövését kifogta Unai Simón. A spanyol előnyből viszont nem lett semmi: a Locatellit követő Dani Olmo kapu fölé tekert. Jött Belotti, ő már belőtte. Ahogy Gerard is Donnarumma nyújtott karja felett centikkel. Az első igazán magabiztos lövés egy védőé, Bonuccié volt – Unai Simón ezúttal az irányt sem tudta elcsípni. A harmadik párból Thiago sem hibázott, ő is elküldte a másik irányba Donnarummát. Bernardeschi a léc alá vágta, újfent lépéselőnyhöz juttatva az olaszokat‚ az előny pedig az ezen az Eb-n a tizenegyespontról már többször rontó Morata pocsék kísérlete után meg is maradt. Jorginho jött ötödikként, belőtte. Nemcsak a tizenegyest, Olaszországot is a június 11-ei döntőbe (a szétlövés végeredménye: 4–2).

Ebből aztán új kérdés következik: ki lesz az olaszok ellenfele? Anglia vagy Dánia?

A MECCS ÉLŐ KÖZVETÍTÉSÉT IDE KATTINTVA LEHET ELOLVASNI!

A KÉT VÁLOGATOTT EURÓPA-BAJNOKI KERETE

OLASZORSZÁG – VÉGLEGES KERET (26 fő)
KAPUSOK: 21 – Gianluigi Donnarumma (AC Milan), 26 – Alex Meret (Napoli), 1 – Salvatore Sirigu (Torino)
VÉDŐK: 15 – Francesco Acerbi (Lazio), 23 – Alessandro Bastoni (Internazionale), 19 – Leonardo Bonucci (Juventus), 3 – Giorgio Chiellini (Juventus), 2 – Giovanni Di Lorenzo (Napoli), 13 – Emerson Palmieri (Chelsea – Anglia), 24 – Alessandro Florenzi (Paris Saint-Germain – Franciaország), 4 – Leonardo Spinazzola (AS Roma), 25 – Rafael Tolói (Atalanta)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: 18 – Nicolo Barella (Internazionale), 16 – Bryan Cristante (AS Roma), 8 – Jorginho (Chelsea – Anglia), 5 – Manuel Locatelli (Sassuolo), 7 – Gaetano Castrovilli (Fiorentina), 12 – Matteo Pessina (Atalanta), 6 – Marco Verratti (PSG – Franciaország)
TÁMADÓK: 9 – Andrea Belotti (Torino), 11 – Domenico Berardi (Sassuolo), 20 – Federico Bernardeschi (Juventus), 14 – Federico Chiesa (Juventus), 17 – Ciro Immobile (Lazio), 10 – Lorenzo Insigne (Napoli), 22 – Giacomo Raspadori (Sassuolo)
SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: Roberto Mancini

SPANYOLORSZÁG – VÉGLEGES KERET (24 fő)
KAPUSOK: 23 – Unai Simón (Athletic Bilbao), 1 – David de Gea (Manchester United – Anglia), 13 – Robert Sánchez (Brighton – Anglia)
VÉDŐK: 14 – José Gaya (Valencia), 18 – Jordi Alba (Barcelona), 4 – Pau Torres (Villarreal), 24 – Aymeric Laporte (Manchester City – Anglia), 12 – Eric García (Manchester City – Anglia), 3 – Diego Llorente (Leeds United – Anglia), 2 – César Azpilicueta (Chelsea – Anglia)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: 6 – Marcos Llorente (Atlético Madrid), 5 – Sergio Busquets (Barcelona), 16 – Rodri (Manchester City – Anglia), 26 – Pedri (Barcelona), 10 – Thiago Alcantara (Liverpool – Anglia), 8 – Koke (Atlético Madrid), 17 – Fabián Ruiz (Napoli – Olaszország)
TÁMADÓK: 19 – Dani Olmo (RB Leipzig – Németország), 21 – Mikel Oyarzabal (Real Sociedad), 7 – Álvaro Morata (Juventus – Olaszország), 9 – Gerard Moreno (Villarreal), 11 – Ferran Torres (Manchester City – Anglia), 20 – Adama Traoré (Wolverhampton – Anglia), 22 – Pablo Sarabia (PSG – Franciaország)
SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: Luis Enrique