Eb 2020: még 42 nap a rajtig – Budapesten az Eb-trófea!

„Most még megérinthetem, nyáron már nehéz lesz...”

Marco Rossi mosolyogva lépett az Európa-bajnokot megillető trófeához. A kívül, belül egyaránt lenyűgöző látványt nyújtó Puskás Arénában villogtak a vakuk, forogtak a kamerák, az összkép csak akkor lett volna teljesebb, ha a magyar válogatott szövetségi kapitánya nagy ováció közepette a magasba emeli a díszes serleget. Az elegáns öltönyt viselő olasz szakvezető persze megmaradt úriembernek, a június 11-én kezdődő Eb-nek otthont adó 11 várost érintő „turnéja” magyarországi állomására érkező Henri Delaunay-kupa maradt a helyén – a pesti és „testi” épségéért felelős felügyelő legnagyobb megkönnyebbülésére.

„Többé már aligha leszek karnyújtásnyira ettől a gyönyörű trófeától – mondta utóbb lapunknak Marco Rossi. – Igaz, egyszer már láttam testközelből. Három évvel ezelőtt egy fegyelmi tárgyalás miatt voltam Genfben, ami azt illeti, megérte kiutaznom, mert a személyes meghallgatást követően az eltiltásomat csökkentették, ráadásul a helyszínen megcsodálhattam a serleget. Na, de ez már egy másik történet! Azért is simogattam meg a kupát, mert számomra elérhetetlennek tűnő dolgot szimbolizál, hiszen néhány éve magam sem gondoltam volna, hogy részese lehetek egy Európa-bajnokságnak. Minden nap eszembe jut, milyen érzés lesz telt ház előtt játszani, sőt álmodok is róla!Sok minden kavarog ezzel kapcsolatban bennem… Felemelő belegondolni abba, hogy másfél hónap múlva itt, a Puskás Arénában Európa-bajnoki csoportmeccset vívhatunk előbb Portugáliával, aztán Franciaországgal. Az Uruguay elleni stadionavatón megtapasztalhattuk, milyen érzés az, amikor tele van a lelátó, mit ne mondjak, fantasztikus volt. És talán hihetünk abban, hogy a portugálok és a franciák elleni mérkőzést övező atmoszféra még nagyobb hatással lesz mindnyájunkra. Öt évvel ezelőtt volt szerencsém Budapesten megélni, milyen eufóriát vált ki az Eb-szereplés az emberekből, vágyom arra, hogy ezen a nyáron hasonlóban legyen részünk.”

Ha már Eb és trófea… A férfi kosárlabda-válogatottat irányító Sztojan Ivkovics csütörtökön, miután szembesült azzal, hogy a jövő évi kontinensviadalon a lehető legnehezebb csoportba került Magyarország, rezzenéstelen tekintettel közölte: úgy kell nekivágni a tornának, hogy „…Európa-bajnokok szeretnénk lenni!” Amikor a szavait idéztük Marco Rossinak, egyúttal megkérdeztük tőle, vajon ő is így készül-e csapatával, újabb mosoly jelent meg az arcán…

„Azért nem árt tisztában lenni azzal, hogy az ellenfeleink milyen minőséget képviselnek. Azt ugyanakkor elárulom, hogy van két álmom. Az egyik az, hogy miután tökéletesen felkészülünk az Eb-re, olyan eredményt érünk el, amire büszke lehet Magyarország, a másik az, hogy abból is erőt merítve az ősszel kiharcoljuk a világbajnoki szereplés jogát. Tudom, ez majdhogynem lehetetlen, de olykor az álmok is valóra válhatnak…”

Ha valaki mesélhet erről, az Gera Zoltán. A korábbi 97-szeres válogatott klasszis – ha már szintén a Puskás Arénában járt – mesélt is.

„A franciaországi Európa-bajnoki részvétel volt karrierem csúcsa – vallotta be az U21-es válogatott szövetségi edzője. – Noha már öt éve eltelt azóta, mintha tegnap történt volna. Ha behunyom a szemem, látom magam előtt a bordeaux-i, a marseille-i, a lyoni és a toulouse-i stadiont ellepő magyar szurkolókat, abban a miliőben egyszerűen nem lehetett rosszul játszani. Úgy éreztük magunkat, mintha hazai pályán lennénk. Minden adott volt ahhoz, hogy sikeresek legyünk, élveztem is az összes percét a tornának. Már az nagy bravúr volt, hogy a magyar válogatott negyvennégy esztendő elteltével újra kijutott az Eb-re, és tessék, most megint ott vagyunk. Hab a tortán, hogy a fiúk két meccset is hazai pályán játszhatnak, örök élményt jelent majd nekik. Én a nézőtérről szorítok értük, bár biztos lesz egy-két olyan pillanat, amikor a helyemről felugorva boldogan beszaladnék a pályára, hogy ismét köztük lehessek…”

Egy korábbi interjúban Fürjes Balázs bevallotta, az évek során Puskás Aréna a második otthonává vált. Hogyhogy nem, a Miniszterelnökség Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkára akkor is „otthon” volt, amikor az Eb-serleg megérkezett a Dózsa György út 1. alá. S hogy elképzelte-e már, mi lesz itt június 15-én, illetve június 19-én?!

„Nem nagyon szoktam elképzelni az elképzelhetetlent, várom, hogy a pillanat erejével hasson, amikor felcsendül a Himnusz és a bizonyára felhangzó Nélküled. Úgy tűnik, a szabályok betartásával, egymásra vigyázva népünnepély lehet Budapesten, de ehhez az is kell, hogy folytassuk az oltásokat. Óriási tett, hogy megint ott vagyunk az Eb-n, arról nem szólva, hogy hazánk először lehet rendező, válogatottunk először tapasztalhatja meg, milyen érzés hazai környezetben játszani Európa-bajnoki mérkőzést. Gera Zoli is azt mondta nekem az imént, csodálatos volt úgy futballozni Franciaországban, hogy a stadionok felét, kétharmadát magyarok töltötték meg, képzelhetjük, milyen hangulat uralkodik majd, amikor a Puskás Aréna jóformán csak magyar drukkerekkel lesz tele. Marco Rossi gyakran hangoztatja, sose adjuk fel, higgyünk magunkban, az erőnkben, a csapategységünkben, higgyünk abban, akik vagyunk és az álmainkban. Az is fontos, és ezt is tőle tanultuk, hogy sose legyünk elbizakodottak, tiszteljük az ellenfelünket. Ez a válogatott azonban már okozott meglepetéseket – és én ezeket a meglepetéseket várom most is! Minden ember, az elmúlt időszakban lenyűgöző teljesítményt nyújtó egészségügyi dolgozók, a pedagógusok, a sofőrök, a kétkezi munkát végzők, a pékek és az államtitkárok életében éppúgy vannak életre szóló élmények. Hogy Magyarországon játszhatnak, hogy értük szól a Himnusz, hogy miattuk zúg a »Ria, ria, Hungária«, hogy hatvanezren tapsolják meg minden jó mozdulatukat, nos, az a magyar válogatott tagjait kíséri el életük végéig. Várják ők is, várjuk mi is – mindannyian nagyon várjuk már!”

Már csak 42 nap…