Eelco Schattorie: A holland válogatottból hiányzik egy jó kapus és egy jó csatár

– A legutóbbi huszonegy évben szinte végig a Közel-Keleten dolgozott, nagyrészt Szaúd-Arábiában, de az Emírségekben, Bahreinben és Ománban is ténykedett. Mennyit fejlődött a labdarúgás a térségben?
– Elég sokat, ami nagyban köszönhető a külföldről érkező szakemberek szerepvállalásának – mondta lapunknak Eelco Schattorie, aki legutóbb a Saudi Pro League-ben szereplő Al-Ittifak alkalmazásában állt sportigazgatóként. – Infrastrukturálisan hatalmas az előrelépés, látható a nyoma a rengeteg pénznek. Megannyi akadémia épült, a szövetség és klubok külföldről importáltak tudást, de az erőfeszítések ellenére kizárólag Szaúd-Arábia jutott ki a régióból világbajnokságra. Ez nem azért van, mert a többi országban ne lennének tehetségek, hanem azért, mert az ország népessége, merítési lehetősége sokkal nagyobb a többinél. Noha az utóbbi években egyre profibbak a körülmények, mégiscsak alkalmazkodni kell a helyi viszonyokhoz, kultúrához, amely teljesen más, mint Európában, még a sportban is.

– Mintha ez mégsem tántorítaná el a labdarúgókat, világsztárok tömkelege játszik Szaúd-Arábiában.
– Ez nem újkeletű, hiszen kéteretizenegyben például Diego Maradona vállalt munkát az Emírségekben edzőként. Az viszont új jelenség, hogy immár jócskán a harmincas éveik előtt ideszerződnek a futballisták, régebben levezetni jöttek.

– Ön csábította az Al-Ittifakhoz Steven Gerrardot. Nehéz volt meggyőzni?
– Egyáltalán nem. Klasszis labdarúgóként ismerte meg a világ, az edzői pályafutása azonban viszonylag rövid ideje tart, de amikor leültünk beszélgetni, megbizonyosodhattam a szakmai elképzeléseiről. A képességei mellett van egy hasznos tulajdonsága, amit mi mágnesnek nevezünk, hiszen be tudja vonzani a híres játékosokat, szponzorokat. Összességében gördülékenyen ment a tárgyalás, a szaúdi sportminisztérium is besegített, hogy mihamarabb dűlőre jussunk. Utóbb elmondhatom, profi gondolkodásmód jellemezte Gerrardot.

– Mi jelenti a legnagyobb kihívást a Szaúd-Arábiába szerződőknek?
– Az időjárás, ami különösen júliustól októberig embert próbáló a rendkívül magas páratartalom miatt: a meccsek során nehéz lélegezni, őrülten izzadsz, csomó folyadékot veszítesz és ez lemeríti a szervezetet. Az ország sokkal nyitottabb, mint évekkel ezelőtt, az életminőség szempontjából alapvetően minden elérhető. Nincs nagy különbség Európához képest, ha el akarsz menni vacsorázni vagy kikapcsolódni, de természetesen nem lesz olyan társasági életed, mint az mondjuk Hollandiában szokványos. Ezzel együtt azt tapasztaltam, hogy a legtöbb Közel-Keleten élő európai ember a hazatérése után vissza akar térni, mert errefelé kicsit könnyebb az élet, és kevesebb adót kell fizetni.

– A nyári Európa-bajnokságon tizenöt szaúdi élvonalban futballozó játékos vesz részt. A bajnokság felkészíti őket az olyan sporteseményekre, mint az Eb?
– Egy csapatban legfeljebb nyolc külföldi lehet egyszerre a pályán, s mivel ezt sok csapat kihasználja, erős bajnokságokból hoznak jó képességű futballistákat, a színvonal korrektnek mondható, a kisebb európai bajnokságokéval lehet egy lapon említeni.

– Ennek tükrében mit gondol Cristiano Ronaldo helyzetéről? Harminckilenc évesen, a Saudi Pro League-ből érkezve kulcsembere lehet Portugáliának?
– A labdarúgásban szerintem felértékelődött a rutin szerepe, ezért felelőtlenség rásütni, hogy öreg, miközben gólkirály lett. A kérdés, hogy képes lehet-e kilencven percen keresztül Portugália segítségére lenni vagy sem, megfelelő fizikai állapotban van-e hozzá? Mivel rövid ideig tartó, intenzív megméretés előtt áll, ha én lennék az edzője, alaposan átbeszélném vele, mi lenne a legjobb szerepkör neki. Ha az erőnléte rendben van, szerintem meghatározó játékos lehet, a tapasztalata, amit sokan alábecsülnek a futball világában, még aranyat érhet, főleg olyan tornán, mint az Európa-bajnokság.

– Ennek alapján az Al-Ittifakból meghívott Georginio Wijnaldum miatt sem kell aggódniuk a hollandoknak?
– De nem ám! Jól ismerem őt, nagyszerű labdarúgó. Olyan középpályás, aki gyakran ér fel az ellenfél tizenhatosához, rendre jókor van jó helyen. Egész évben egészséges volt, szinte az összes bajnokin játszott, a holland válogatott játékához még harminckét évesen is hozzá tud tenni, már csak a tapasztalata miatt is.

– Milyennek látja a holland válogatott keretét?
– Két helyen hiányosnak vélem: a kapuban és a középcsatár posztján lehetnek gondok. Hollandiának mindig is ragyogó képességű támadói voltak, Marco van Basten, Ruud Gullit vagy éppen Robin van Per­sie, akik kiemelkedtek az európai játékosok közül. Jelenleg nincs ilyen kaliberű spílerünk, márpedig ezt a sportágat gólra játsszák. Ha ezen a két poszton nincs igazán remek játékos, kis túlzással szinte akárki lehet a szövetségi kapitány, a győzelmi esélyeink Franciaország ellen csekélyek. Lengyelország konzervatív stílust képvisel, már nincs azon a szinten, mint évekkel ezelőtt, úgyhogy Ausztria ellen keményebb meccsre számítok. Nehéz kihívással néz szembe Hollandia, ha tovább is jut, aligha kezd menetelésbe.

– A Voetbal Internationalban megjelent véleménycikk szerint Ronald Koeman szövetségi kapitány a régi harcostársakat viszi csatába.
– Ez merítési lehetőség kérdése, ennél szerintem fontosabb, hogy a válogatott kitart a háromvédős rendszer mellett, ami Virgil van Dijk, Matthijs de Ligt és Nathan Aké miatt logikus döntés a klasszis szélsők és középpályások hiányában – egyedül Frenkie de Jongot tartom annak, de ő sérült. Nem hiszem, hogy van elég topjátékosunk a vérmesebb reményekhez, nem látok igazi klasszisokat a csapatban – nem a pesszimizmus, hanem a realitás beszél belőlem.