A játék őszinte – Malonyai Péter jegyzete

     
Egyszerű játék a futball – ha elöl nincs lendület, kreativitás, a védelem pedig bizonytalan, egyértelmű a vége.

Ahogyan a tegnapi, Svájc elleni meccsünk első félidejében. Nyilván megvannak az okai annak, miért szolgált gyenge, nagyon gyenge produkcióval akkor a válogatottunk, ne tőlem várják, hogy erről szóljak. Még abban sem vagyok biztos, hogy akiknek hivatásuk, szolgálatuk, állásuk jóvoltából papírjuk, jogosítványuk van arról, hogy úgymond értenek a futballhoz, meg tudják mondani, mi hibádzott.

Nem, nem arról, amit mindenki láthatott, az a titok nálam, hogy ez a csapat miért nem volt – az a csapat. Úgyis tudják, melyik… Az, amelyiknek úgy lehetett drukkolni, hogy gyerünk, gyerünk, menjetek, menjetek és meglesz a siker.

Mint ahogy aztán a második félidő második felében. Amikor már egyértelműen mutatta a játék, hogy az egyenlítésért harcolunk. Köszönhetően Varga Barnabásnak, aki magától értetődően fejelt a svájci kapuba, visszahozva a reményt, és arra ösztönözve Marco Rossit, hogy a támadásokat segítendő cseréljen.

Hogy volt-e valós esély az egyenlítésre, meg nem mondom kívülről, de a véletlenek nem játszanak ott, ahol a képességek, a tudás, a lelkiállapot és még ki tudja, mi minden dönt. Mert, ugyebár, amíg úgy néztük az órát, hogy elég lehet-e az esetleges csodához, jött az újabb védelmi hiba, mint az első svájci gól előtt, megint Willi Orbántól, s ezzel vége. A hátsó sor, sőt a csapat oszlopa hibázott kétszer is, így természetes, hogy összedőltek 2024. június 15-re, Jolán napjára szőtt álmaink. Nem kezdtük hangos sikerrel az Európa-bajnokságot.

Most annak illene következnie, hogy semmi baj, jön a következő meccs, majd akkor…, de sohasem voltam híve a hurráoptimizmusnak. Leginkább a kíváncsiság vezérel (legfeljebb még a remény), magyarán: meglátjuk…

Az óvatosság nem árt, mert a házigazda németek következnek, s noha a nyitó meccsük után az is elhangzott, nem olyan jók, mint amennyire a skótok elleni fölényük (5–1) sugallja, az ilyesmi csak duma – jó nekik, hiszen nyertek.

Elfogadom, hogy mi sem vagyunk olyan rosszak, mint amit az első félidőben láttunk szombaton, de mire mentünk vele?

A látszat csalhat, de a játék őszinte.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!