Román vélemény: „Magyarország sok pénzt fektet a futballba; mi még keressük az utunkat”

– Románia mennyire ég Eb-lázban, mik a csapattal szembeni elvárások azok után, hogy a selejtezőkben Svájcot is megelőzve megnyerte a csoportját?
– Természetesen kiemelt érdeklődés követi a tornát – válaszolta a Nemzeti Sport kérdésére a golazo.ro újságírója, Vlad Nedelea. – Amikor ritkán, a mi esetünkben nyolc évente jutunk ki Európa-bajnokságra, érthető az izgalom. Az emberek már nagyon várták, hogy újra a saját csapatunknak szurkolhassanak egy nagy tornán. Németországban jelentős román közösség él, így sokan szurkolnak a helyszínen. Ami az esélyeket illeti, őszintének kell lennünk, csapatunk az erősorrend végén helyezkedik el, de mivel akár a harmadik helyen is tovább lehet jutni, azért nem reménytelen a továbbjutás. Az lehet a maximum, amit most elérhetünk. A továbbjutásban bíznak a játékosok, a szurkolók és valószínűleg Edi Iordanescu szövetségi kapitány is, bár ő általában tartózkodik a világos célkitűzések megfogalmazásától. Más kérdés, hogy az idei felkészülési mérkőzések azért csökkentik a lelkesedést (a négy mérkőzésből egyet sem nyert meg a román válogatott, Kolumbiától kikapott, Észak-Írországgal, Bulgáriával és Liechtensteinnel ikszelt, utóbbi két találkozón nem szerzett gólt – a szerző).

– Mi a véleménye a magyar válogatott csoportjáról?
– Kiegyenlített csoport és Svájccal szemben nekünk is van tapasztalatunk. Ellenük mi úgy jártunk, hogy az első meccsen, idegenben akár hat gólt is lőhettek volna nekünk, de csak kettőig jutottak, aztán kettő-nullás hátrány után a nyolcvankilencedik és a kilencvenkettedik percben is sikerült betalálnunk, döntetlenre mentve ezzel a mérkőzést. Azt a győzelmet kiengedték kezükből és akkor megtört valami náluk a selejtezősorozatban. Sok döntetlen következett ezután számukra, minden megváltozott náluk, de ettől függetlenül a svájci egy masszív csapat. A németek pedig az európai elithez tartoznak, még úgy is, hogy ez már nem ugyanaz a csapat, mint mondjuk a tíz évvel ezelőtti. A magyar válogatott a skótokkal lehet harcban a harmadik helyért, amire van is esélye ebben a csoportban, más kérdés, a harmadik hely nem biztos, hogy továbbjutást ér a csoportban.

– Bukarestből nézve hogyan látszik a magyar labdarúgás elmúlt néhány éve?
– Magyarország az elmúlt években sok pénzt fektetett be a labdarúgás fejlesztésébe. Látszik a sportág fejlesztését célzó elhatározás és az, hogy a kormányzat a sportot (nemcsak a labdarúgást) magát kiemelt stratégiai ágazatnak, nemzeti ügynek tekinti. A befektetések pedig előbb-utóbb meghozzák az eredményüket. Romániában a futballban még keressük az utunkat. Elkezdtünk már bizonyos projekteket, van néhány nagy akadémiánk, például a Farulnak, az Universitatea Craiovának, az FCSB-nek, újabban pedig a Rapidnak és a kolozsvári U-nak is. Van hét-nyolc új stadionunk. Apró lépések, majd kiderül, hogy tudunk-e kicsit gyorsítani, másképpen lemaradunk. A fejlődéshez elsősorban pénz, megfelelő szabályozás és persze türelem szükséges. 

– A román futballt a huszonegyedik század első évtizedében még olyan klasszisok határozták meg mint Cristian Chivu (Inter), Adrian Mutu (Fiorentina) vagy mondjuk Cosmin Contra (Atlético Madrid). A jelenlegi keretben viszont csak négy olyan játékost találunk, aki a 2023–2024-es idényben pályára lépett valamelyik európai topligában (Moldovan kapus lehetne az ötödik, de csak kispadon ült az Atléticóban), és a többségük inkább csak kiegészítő ember volt. Mi a visszaesés oka?
– Ahogy sokáig a magyar futball, úgy a román is abba a hibába esett bele, hogy „elfelejtett” befektetni. Azt hittük, hogy a múltból is meg lehet élni, közben a világ elment mellettünk. Az infrastruktúránk egy helyben állt, nem fejlesztettünk és nem tettünk semmit, hogy a futball felé tereljük a gyerekeket. A bajnokságunkat pedig megkérdőjelezhető értékű külföldiekkel raktuk tele. Túl kevés valóban értékes játékos igazolt hozzánk. A magyar és a román válogatott is sosem látott mélységekbe esett vissza, klubszinten pedig azt hiszem, a magyar csapatok még a románokat is alulmúlták eredményességben. Most azonban azt láthatjuk, hogy a magyar futball már kezd talpra állni. A Román Labdarúgó-szövetségnek már van egy terve arra, hogy a válogatottaknál kialakuljon egy egységes játékrendszer, aztán majd kiderül, hogy a klubok hogyan viszonyulnak ehhez. A Hagi Akadémiának már van egy jól működő modellje, van egy szakmai elképzelése, amit meg akarnak tanítani a gyerekeknek. A jelenlegi válogatott a 2019-es Európa-bajnokságon elődöntőig jutó U21-es csapatra épül, amelyben sok, a Hagi Akadémiáról kikerült játékos van. Az, hogy kevés játékosunk szerepel topligákban, szerintem nem a tehetség hiányából jön, hanem inkább erőnléti problémákból fakad. Sokan azért mondtak csődöt az erősebb bajnokságokba igazolók közül, mert nem bírták az ottani iramot, hiába lett volna meg a tehetségük hozzá, hogy magasabb szinten szerepeljenek.

– Hogyan látja a székelyföldi magyar klubok helyzetét, jövőjét? A Sepsi vagy a jelenleg még másodosztályú Csíkszereda milyen szerepet játszhat a román profi futballban a következő években? 
– Tiszteletet érdemel mindkét klub azért a fejlődésért, amit az elmúlt években elért. Jó infrastruktúrájuk van, megfelelő feltételeket biztosítanak a további előrelépéshez. Persze van egy vita Romániában arról, hogy mennyire van rendben az, ha egy romániai csapatot egy másik ország támogat, de ez semmit nem von le a Sepsi és a Csíkszereda által elért eredmények sportértékekből. Ezzel együtt nyilvánvaló, hogy ez a támogatás jelentős előnyt biztosít a két klub számára a korlátozott anyagi lehetőségekkel rendelkező riválisokkal szemben. Ezzel együtt a Sepsinek a bajnoki címért nehéz lenne versenyeznie, a nagy romániai klubok költségvetésében és egyéb téren is előrébb tartanak annál, amire a Sepsi képes lehet. A megnyert kupák és az európai kupaszereplés már nagy siker a kis klub számára, egy olyan városból, amelyben néhány évvel ezelőtt még azt sem tudták, mit jelent a másodosztályú szereplés, nemhogy az élvonal. A Sepsiből a román futball is profitálhat, hiszen kerültek már ki válogatott játékosok a klubtól, ott van Nicolae Paun és Marius Ștefanescu, korábban pedig Florin Stefan. A korosztályos válogatottakba pedig már több éve adnak játékosokat. 

– Az elmúlt hónapokban több olyan kissé hangulatkeltő cikk is megjelent a román sajtóban, amikben a román labdarúgás számára szinte teljesen ismeretlen, a magyar U-válogatottakat választó fiatalokat (Dobozi Krisztián és a Spanyolországban született Raúl Stefan) úgy állítottak be, mintha Magyarország az ő beválogatásukkal meglopná a román futballt. A ProSport egyenesen a román és a magyar futball háborújáról írt. Mi lehet a célja ezeknek a cikkeknek? Magyarországról az ilyen írások feszültségkeltőnek tűnnek.
– Nem kommentálhatom más kollégák véleményét, maradjunk a sportnál és ennyi. Újságíróként a sport elemzése a dolgunk, nem az, hogy tendenciózus kérdésekkel vagy válaszokkal szítsuk a hangulatot.

– Hogyan látja hosszabb távon a román válogatott jövőjét, hiszen 1998 óta nem szerepelt világbajnokságon? Persze ebben a magyar válogatott még jobban le van maradva... 
– Ez igaz, hosszú ideje hiányzunk mindketten a világbajnokságról. Egyértelmű, hogy bizonyos dolgokat rosszul csináltunk, azért jutottunk idáig. Sok évet elvesztegettünk, amikor nem foglalkoztunk az utánpótlással, fejlesztésekkel. Ezek után a magunk részéről egyelőre azzal is megelégszünk, hogy a huszonnégy csapatos Európa-bajnokságon szerepelhetünk.

– Milyen lehetőségek rejlenek a magyar és a román futballkapcsolatokban? Lehet egyszer arra esély, hogy a román és a magyar futball, az utánpótlásképzésen, a székelyföldi magyar akadémián keresztül egymást támogatva tud fejlődni?
– Minden szomszédos országgal jó kapcsolatra kell törekedni. Ideális esetben nem szabad azt a gondolatot építeni, hogy Románia és Magyarország között valami különleges vagy problematikus viszony lenne. Szomszédok vagyunk, valahogy mindketten keressük az utat, amelyen visszajuthatunk arra a szintre a labdarúgásban, amelyet sok év óta inkább csak a tévében láthatunk…

A ROMÁN KERET
Kapusok: 12 – Horatiu Moldovan (Atlético Madrid – Spanyolország), 1 – Florin Nita (Gaziantep – Törökország), 16 – Stefan Tarnovanu (FCSB)
Védők: 11 – Nicusor Bancu (Universitatea Craiova), 15 – Andrei Burca (Al-Ahdud – Szaúd-Arábia), 3 – Radu Dragusin (Tottenham – Anglia), 22 – Vasile Mogos (CFR), 5 – Ionut Nedelcearu (Palermo – Olaszország), 24 – Bogdan Racovitan (Raków Czestochowa – Lengyelország), 2 – Andrei Ratiu (Rayo Vallecano – Spanyolország), 4 – Adrian Rus (Pafosz – Ciprus)
Középpályások: 8 – Alexandru Cicaldau (Konyaspor – Törökország), 17 – Florinel Coman (FCSB), 10 – Ianis Hagi (Alavés – Spanyolország), 20 – Dennis Man (Parma – Olaszország), 6 – Marius Marin (Pisa – Olaszország), 18 – Razvan Marin (Empoli – Olaszország), 13 – Valentin Mihaila (Parma – Olaszország), 14 – Darius Olaru (FCSB), 23 – Deian Sorescu (Gaziantep – Törökország), 21 – Nicolae Stanciu (Damak – Szaúd-Arábia), 26 – Adrian Sut (FCSB)
Támadók: 7 – Denis Alibec (Muaiter – Katar), 25 – Daniel Birligea (CFR), 19 – Denis Dragus (Gaziantep – Törökország), 9 – George Puscas (Bari – Olaszország)
Szövetségi kapitány: Edward Iordanescu

EB 2024
E-CSOPORT
JÚNIUS 17., HÉTFŐ
15.00, München: Románia–Ukrajna
18.00, Frankfurt am Main: Belgium–Szlovákia
JÚNIUS 21., PÉNTEK
15.00, Düsseldorf: Szlovákia–Ukrajna
JÚNIUS 22., SZOMBAT
21.00, Köln: Belgium–Románia
JÚNIUS 26., SZERDA
18.00, Frankfurt am Main: Szlovákia–Románia
18.00, Stuttgart: Ukrajna–Belgium