Egyéni villanások vagy taktikai finomságok döntenek? – elemzés a spanyol–német Eb-negyeddöntő elé

KINÉL LESZ TÖBBET A LABDA? 

Kezdjük rögtön a (talán) legfontosabb kérdéssel, hiszen ez az egész mérkőzést, s annak alakulását is meghatározhatja. Alapvetően a spanyol és a német csapat is labdadominanciára, mezőnyfölényre, labdabirtoklásra épülő pozíciós játékra alapozza futballját, így természetes, hogy a kisebb ellenfelek ellen náluk van többet a játékszer, de mi van akkor, ha egymással találkoznak? Nos, a spanyolok esetében (kissé meglepő módon) már az első csoportkörben láttuk azt, milyen, ha ők birtokolják kevesebbet a labdát, hiszen akkor ezt a csatát a horvátok nyerték meg, de sokra nem mentek fele, 3–0-ra kikaptak. Utóbbihoz ráadásul azt is hozzá kell tenni, hogy a spanyolok korán előnyhöz jutottak, így nyugodtabban adták át a területet a horvátoknak. Kérdés, ezen a meccsen ki adja át a másiknak a labdát, lesz-e egyáltalán ilyen, vagy váltakozó szakaszokat látunk majd? 

Annyi biztos, hogy mindkét csapat szeret labdával dominálni, de mindkét félnek van B-terve arra az esetre, ha ez nem sikerül. A németek Toni Kroos, Antonio Rüdiger vagy éppen Joshua Kimmich képességeit kihasználva abban is jók, ha mélyről kell hosszan, íveléssel előre juttatni egy labdát, ami elől megtalálhatja a területbe induló Kai Havertzet, Leroy Sanét, Jamal Musialát. Ezzel szemben a spanyolok a terület átadásával inkább a sebességükben, kontrajátékukban bízhatnak. Luis de la Fuente csapata elképesztő gyorsasággal rendelkezik Nico Williams és Lamine Yamal révén, miközben Rodri, Pedri vagy éppen Fabián Ruíz kioszthatja a nekik szánt kulcspasszokat. Mindezek alapján úgy véljük, előzetesen a spanyolok járnának jobban azzal, ha átengednék a németeknek a játék irányítását, de abban biztosak vagyunk, hogy ez nem az egész meccsen látott tendencia lesz. Ráadásul mindezeket azonnal átírná egy gyors gól, ami ugye mindig benne van... 

KI VÁLLAL TÖBB KOCKÁZATOT?

Rácsatlakozva az előző szegmens végére, a spanyol átmenetfutball miatt Németország kockáztat nagyobbat, ha Julian Nagelsmann magasan hagyja csapata védelmi vonalát, s több emberrel, intenzívebben támad le, hiszen ebben az esetben Nico Williamsék egy labdaszerzést követően már rohanhatnak is rá a náluk jóval lassabb védelemre. Ettől függetlenül a németek meg fogják próbálni nyomás alá helyezni a spanyol középpályát, hisz bíznak a labdabiztos játékosaikban, mint Kroos vagy Andrich. A túloldalon leginkább az a kérdés, hogy a már sokat emlegetett két szélsőt mennyire vonja be De la Fuente a védekezésbe. Kockázatot vállal, ha mindketten fentmaradnak egész meccsen a kontrákba bízva, de visszafogja támadójátékát, ha Nicónak és Yamalnak is sokat kell védekeznie. A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy az Athleticben is sokat bekkelő Nico sokszor szárnyvédőként funkcionál majd, hogy besegítsen Marc Cucurellának Kimmichen és Sanén, míg Yamal (aki egyébként sem túl hatékony védő) jobbára fennmarad a támadóharmadban.  

TONI KROOS VAGY RODRI? 

Az idény legjobbjai egymás ellen, utoljára. Német vagy spanyol Eb-cím esetén is nehéz elképzelni, hogy az őszi Aranylabda-gálán Toni Kroost vagy Rodrit díjazzák majd, mint az évad legjobb játékosa, pedig mindketten megérdemelnék, sőt. A torna után visszavonuló (így ma potencionálisan karrierje utolsó meccsét játszó) Kroosért sokaknak fáj a szíve, mert tényleg a csúcson hagyja abba. A Real Madriddal ebben az idényben bajnokságot és BL-t nyert, utóbbival történelmet írt, hiszen már hatszoros győztese az elitsorozatnak. Egyénileg szinte minden mutatóban a legjobb ötben végzett a topligás középpályások között, bejelentette visszavonulását, majd eljött az Eb-re, ahol 95 százalékkal passzol, meccsenként átlagban 103 jó passzal... egészen hihetetlen. Ami Rodrit illeti, ő a Manchester Cityvel ismét Premier League-et nyert, de a többi sorozatban is sokáig jutott, s megint bebizonyította, hogy csapata legfontosabb játékosa. A bajnokságban összesen négy meccset hagyott ki eltiltás miatt, a City pedig ebből hármat (!) is elvesztett – mindezt úgy, hogy több veresége nem is lett az idényben. A passzjátékban, letámadásból való kiforgásban, előre juttatott labdákban, s lövésekben is elit szintet hozó spanyol hatos a grúzok ellen a meccs embere lett, ami nem véletlen, hiszen nemzete az ő góljával egyenlített az első félidőben. A 2000-es Eb óta az volt az első tizenhatoson kívüli gólja a spanyoloknak egy nagy tornán... 

Nos, ezután a felvezetés után talán nem meglepő, hogy Kroos és Rodri külön szegmenst kapott, az ő játékuk nagyban meghatározhatja a meccs végkimenetelét. Kezdjük a némettel: Kroos ebben a csapatban a jelenlegi legfontosabb láncszem, a mélységi irányító, aki diktálja a támadások tempóját. A visszavonuló klasszis gyakran jön vissza a támadásépítéseknél harmadik belső védőnek, „felveszi” a labdát, majd röviden vagy hosszan előrejuttatja azt. A spanyolok jó eséllyel megpróbálják majd kivenni a játékból azzal, hogy egyszerre ketten is letámadják, így rákényszerítik a németeket, hogy más osztogasson. Ami Rodrit illeti, a vébéhez képest (még Luis Enrique irányításával) már nem kell visszalépnie a védelembe, így komfortzónáján belül, a középpályáról indulhat, s bizony gyakran felér a támadásokkal is. Az ő ereje az univerzalitásában rejlik, hiszen rengeteg játékfázisban elit. A németek ellenszere az lehet rá, hogy Kai Havertz húzódik vissza, s megpróbálja előle elvenni a helyet. Annyi szent, hogy amelyik játékos az ellenfél próbálkozásai ellenére is hozza magát, annak csapata sokkal közelebb kerül a győzelemhez. 

MELYIK KLASSZIS VILLAN? 

A két külön kiemelt középpályásklasszis mellett jó pár olyan világsztár van a két nemzetben, aki egy-egy villanással elődöntőbe lőheti/fejelheti/passzolhatja/védheti csapatát. A kapusok csatáját egyértelműen Manuel Neuer nyeri, aki spanyol kollégájától eltérően nem csak bátor, de jó is lábbal, ráadásul a bravúrok és a vezéralkat kérdéskörben is nagyobbat alkot. A védelemben a németeknél a Rüdiger és Kimmich, míg a spanyoloknál az Eb előtt kispadra várt Marc Cucurella lehet a kulcs, a középpályák közepéről pedig már beszéltünk. Na, ennyivel persze nem intézhető el ez a sor, hiszen a spanyoloknál a még mindig csak 21 éves Pedri az irányítói szerepet, míg a tornán már több mint 10 lövéssel próbálkozó, két gólnál járó Ruíz a nehéztűzérséget veheti magára. A túloldalon jó kérdés, hogy Ilkay Gündogan és a torna góllövőlistáját holtversenyben (három találattal) vezető, csúcsformában futballozó Jamal Musiala mellett Florian Wirtz vagy Leroy Sané lesz-e a harmadik tízes, de a dánok ellen is látott területkihasználás miatt inkább utóbbi. 

Jöhet hát a csatársor: a németeknél egészen biztosan Kai Havertz kezd majd itt, aki az összjátékban ezen a tornán is szuperhatékony, de a helyzetkihasználásban már kevésbé – mindkét gólját tizenegyesből szerezte. A spanyoloknál Álvaro Morata hasonló szerepkört tölt be, fontosabb része van a csapat mozgatásában, mint a ziccerek befejezésében, de ha van előtte terület, veszélyes lehet a kapura. A hispánok két legnagyobb fegyvere támadásban ezúttal is a rendkívül fiatal Yamal, Nico Williams duó lehet, akik cselezőkészséggel, passzjátékkal, sebességgel okoznának álmatlan éjszakát a német védőknek. Klisé, de tényleg bárki villanhat...  

KI ERŐSEBB A KISPADON? 

Talán túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy a torna legjobb edzője a németek kispadján ül. Julian Nagelsmann még mindig szemtelenül fiatal, de már most elképesztő rutinja van, a klubfutballban is az övé az egyik legígéretesebb jövőkép, de most szövetségi kapitányként tündököl, hogy hazáját segítse. A német szakember taktikailag modern, kockázatvállaló, de ha kell, konzervatív, ismeri keretei határait. Mindig képes rá, hogy váratlant húzzon, megérti magát a kerettel, mindig van B-terve, s meccs közben is bele tud nyúlni csapata játékába. Annyi szent, hogy a továbbjutás nem rajta fog múlni. 

Ezzel szemben a túloldalon Luis de la Fuente mindenféle klubfutballban elért komoly múlt nélkül ült le a spanyol válogatott kispadjára, szakmailag koránt sem annyira modern, taktikailag kvalifikált, mint Nagelsmann, de van egy titkos fegyvere. Még pedig az, hogy több mint tíz éve dolgozik a spanyol válogatott mellett, az utánpótlásban, minden játékosát hosszú-hosszú évek óta ismeri, mindenkiről tudja, miben jó, hol komfortos a játszatása, ez pedig a pályán is meglátszik. Emellett a húzásai is ülnek, erre mondunk egy példát. A torna előtt sok szurkoló nem értette, miért nem a Leverkusennel álomszezont produkáló Alejandro Grimaldo kezd balhátvédposzton, mikor Marc Cucurella egyéni képességekben bőven elmarad tőle. Nos, De la Fuente tudta, hogy Nico Williams tükörszélsőként csapata egyik legfontosabb játékosa lesz, Grimaldo pedig egy felfutó szárnyvédő, aki ugyanazokat a pozíciókat vette volna fel a pályán, mint a Bilbao klasszisa. Épp ezért Cucurellát választotta, aki védekezésben terhelhetőbb, ráadásul harmadik védőnek, s belső középpályásnak is be tud lépni, ha éppen arra van szükség. Az ilyen döntések megmutatják, alkalmas a feladatra. 

Mindezek után csak egy kérdés van hátra: KI JUT TOVÁBB?  

NEGYEDDÖNTŐ
JÚLIUS 5. – PÉNTEK
18:00: Spanyolország–Németország, Stuttgart (45. mérkőzés) – élőben az NSO-n! 
21.00: Portugália–Franciaország, Hamburg (46. mérkőzés)
JÚLIUS 6. – SZOMBAT
18.00: Anglia–Svájc, Düsseldorf (48. mérkőzés)
21.00: Hollandia–Törökország, Berlin (47. mérkőzés)

ELŐDÖNTŐ
JÚLIUS 9. – KEDD
21.00: A 45. mérkőzés győztese–A 46. mérkőzés győztese, München (49. mérkőzés)
JÚLIUS 10. – SZERDA
21.00: A 47. mérkőzés győztese–A 48. mérkőzés győztese, Dortmund (50. mérkőzés)

DÖNTŐ
JÚLIUS 14. – VASÁRNAP
21.00: A 49. mérkőzés győztese–Az 50. mérkőzés győztese, Berlin