Eb 2024: ki a legrégebben kinevezett külföldi kapitány Európában? Marco Rossi!

Induljunk ki a mieinknek játékteret biztosító G-csoportból, hiszen az idesorsolt válogatottak öt különböző kapitányválasztási stratégia, illetve tipikus kapitányi életpálya szemléltetésében is segítségünkre vannak.

KÜLFÖLDI KAPITÁNY KELL! Pillanatnyilag 21 európai ország válogatottját irányítja külföldi szakember – ilyen Magyarország is, amelynek szövetsége kitartó, melléfogástól sem mentes próbálkozások után az olasz Marco Rossi személyében megtalálta a megfelelő embert, akivel csütörtökön az észtek ellen az 50. meccsére készül nemzeti csapatunk. Rossi nem volt válogatott, de futballozott az olasz élvonalban, edzőként érvényesült az NB I-es közegben, klubszinten bajnokcsapatot épített, kiválóan érzi magát Magyarországon, és a tapasztalatait kamatoztatva stábjával versenyképes magyar válogatottat épít lassan már öt éve, munkásságának híre alighanem minden fontos menedzserirodába eljutott.

NEMZETI HŐS KELL! Szerbia kispadján olyan szakember ül, aki fényes játékos-pályafutása során valóságos nemzeti hőssé emelkedett: a Jugoszlávia színeiben 84-szer pályára lépő Dragan Sztojkovicsot a válogatottságok számát tekintve csak Didier Deschamps (103) és az ukrán Ruszlan Rotany (100) előzi meg a mostani Eb-selejtezős kapitányi mezőnyben. Karrierje érdekes vonalon fut, hiszen „Pikszi” Sztojkovics előbb volt a szerb szövetség és a Crvena zvezda elnöke, mint hogy – éppen az 56. születésnapján, 2021. március 3-án – kinevezték szövetségi kapitánnyá. S noha a Zvezda élén töltött időszakának utólagos megítélése korántsem egyértelmű (vannak, akik őt tartják felelősnek a klub akkori súlyos eladósodásáért), a történtek nem kezdték ki a nimbuszát.

SOKSZOROS VÁLOGATOTT KÜLFÖLDI KELL! Most ilyen kapitánnyal kísérletezik mások mellett Bulgária, amely pedig a hatvanas évek közepe óta (Lothar Matthäus rövid regnálását nem számítva) mindig hazai szakemberrel próbálkozott. A játékosként 59-szeres válogatott Mladen Krsztajics esete speciális: a bolgárokat többek között hazája, Szerbia korábban általa is irányított legjobbjai ellen is vezetnie kell majd…

MÁSHOL MÁR BIZONYÍTÓ HONFITÁRS KELL! A korábban más válogatotta(ka)t is irányító kapitányok között különleges helyet foglal el Miodrag Radulovics, aki – a néhai szerb-montenegrói utánpótlás-válogatottak edzői stábjából indulva – előbb irányíthatott külföldi válogatottat (Libanon, Mianmar), mint hogy megkapta a hazájáét. Libanonnal történelmi sikert ért el, kijuttatta a csapatot az Ázsia-kupára, ahol az korábban még nem járt. Hasonló léptékű sikerben reménykedik hazája, Montenegró is.

A KORÁBBI KAPITÁNY KELL! Csoportunk ötödik tagja, Litvánia visszaülő kapitánnyal vág neki a selejtezőknek: Edgaras Jankauskas ötévnyi egyéb munka után lett ismét hazája nemzeti együttesének kapitánya. Az első időszak (2016–18) nem hozott fényes sikereket. A korábban fél Európát végiglégióskodó, 56-szoros válogatott támadó az akkori tanulságokat megfontolva csupán annyit ígért második beiktatásakor: egyetlen mérkőzés után sem akarnak úgy lejönni a pályáról, hogy nem tettek meg mindent a jó eredményért.

VAN, AHOL ÉVTIZEDE NEM CSERÉLTEK KAPITÁNYT

Cikkünket onnan indítottuk, hogy a magyar válogatottat 2018 júniusa óta irányító Marco Rossi az állandóság egyik jelképe Európában. No és anála is régebben kinevezettek?

Többségüket nem kell bemutatni: a francia Didier Deschamps (2012 óta kapitány) munkásságát világbajnoki arany- és ezüstérem, Eb-ezüst hitelesíti, az olasz Roberto Mancini (2018) Európa-bajnok lett, az angol Gareth Southgate (2016) Eb-ezüstérmes, a horvát Zlatko Dalic (2017) vb-ezüstöt és -bronzot szerzett, Markku Kanervával (2016) lett először Eb-résztvevő a finn válogatott, mígJanne Anderssonnal (2016) egy-egy tisztességes vb- és Eb-szereplést mutattak fel a svédek. Dalicot és Anderssont leszámítva mindannyian sokszoros válogatottak voltak játékosként is.

Az állandóság már-már bebetonozott megtestesítőit azonban nem az európai reflektorfényben kell keresnünk. A lista élén Koldo Álvarez áll, akit alig fél évvel a játékosként teljesített utolsó, 78. válogatott mérkőzése után neveztek ki Andorra szövetségi kapitányának – elég régen történt, 2010 februárjában. Ugyanabban az évben, augusztusban került kapitányi posztjára a szintén sokszoros (55) válogatott Luc Holtz, akinek irányításával a luxemburgi válogatott figyelemre méltó eredményeket ért el, például 2017 őszén kihúzta gól nélküli döntetlennel Deschamps francia csapata ellen, amely aztán egy éven belül világbajnok lett…

Összeköti őket, hogy gyermekeik, a szintén kapus Iker Álvarez és a szintén középpályás Kevin Holtz szintén eljutott a válogatottságig – apjuk keze alatt. Egy számunkra fájó közös pontot is felfedezhetünk az andorrai és a luxemburgi kapitány szakmai életrajzában: mindketten legyőzték csapatukkal a magyar válogatottat…

A VB-RAJT ÓTA 13 VÁLTÁS TÖRTÉNT

Andorrának három olyan csoportellenfele lesz (Izrael, Koszovó, Románia), amelyiknek kapitánya 2022-ben vagy később állt munkába, Luxemburgnak ennél is több, négy (Portugália, Bosznia-Hercegovina, Szlovákia, Liechtenstein) – és ezzel el is érkeztünk következő fejezetünkhöz, a legfrissebb kinevezettekhez.

Liechtenstein Martin Stocklasával készült nekivágni az Eb-selejtezőknek, de őt az utolsó pillanatban elszipkázta a svájci másodosztályban maradásért harcoló Vaduz, jobb híján a posztot korábban már betöltő Rene Pauritsch ugrott be kapitánynak. Az osztrák szakember visszatérése nyilvánvalóan kevesebbeket foglalkoztat, mint a még nála is később, február legvégén hivatalba léptetett korábbi százszoros válogatott középpályás, Ruszlan Rotany ugyancsak átmenetinek mondott megbízatása az ukrán válogatott élén. Az orosz agresszió sújtotta ország futballvezetői Szerhij Rebrovot szerették volna megnyerni a feladatnak, még nem is tettek le róla véglegesen, ám nem várhattak tovább... (Szintén idei fejlemény, hogy a legutóbbi ukrán kapitány, Olekszandr Petrakov az örmények szakvezetője lett.)

Összesen tizenhárman vannak, akik a 2022-es világbajnokság november közepi rajtjakor még nem voltak mostani állásukban. Közéjük tartozik Luis de la Fuente, aki a spanyol szövetség alkalmazásában aratott sikerek (U19-es és U21-es Európa-bajnoki cím, olimpiai ezüst) után, 62. életévében járva ért edzői karrierje csúcsára: kiérdemelte a spanyol válogatott szövetségi kapitányi posztját.

A közelmúlt nagy spanyol sikerei idején nagyjából az ő korában járó kapitányok (Luis Aragonés, Vicente del Bosque) voltak hivatalban – vajon a vártnál gyengébb vb-szereplés után ismét kifizetődik az életkorral járó rutin?

Hasonlóan élénk nemzetközi érdeklődés övezi egy hármas láncolat szereplőinek újrakezdését. Mit tesz a lengyel válogatottal a négy görög és nyolc portugál év után érkező Fernando Santos? Mire jut az ő elárvult lisszaboni helyére költöző, a viszonylag hosszú, hatéves belgiumi időszakában az aranygenerációt végül bearanyozni nem képes Roberto Martínez? No és mit kezd a spanyol tréner által hátrahagyott, jelentős áthangszerelésre szoruló „vörös ördögökkel” a jelenlegi európai kapitányi állomány legfiatalabb tagja, a Schalkénál és a Leipzignél a mennyet és a poklot is megjáró, 37 éves Domenico Tedesco?

S ha már szóba került a világbajnokság, érdekességképp jegyezzük meg, hogy Európában jellemzően a csoportkörből továbbjutó csapatoknál történt kapitányváltás. A nyolcaddöntőt el nem érő öt európai válogatott közül csak a belgák cseréltek, a szerbeknél maradt a már említett Sztojkovics, a németeknél Hansi Flick, a dánoknál Kasper Hjulmand, a walesieknél Rob Page.

NEM RITKA, HOGY VALAKI MÁSODSZOR IS VISSZAÜL UGYANODA

A friss kinevezettek között nem csak a már említett Jankauskas az egyetlen „visszaülő”. Második holland kapitányi korszakát kezdte Ronald Koeman, akinek talán még most is tartana az első, ha nem jön közbe a barcelonai felkérés. De közbejött, epizódnak bizonyult, Koeman pedig – aki a maga 78 válogatottságával is „nemzeti intézménynek” számít – átvette egy másik nagy visszaülő, Louis van Gaal helyét (Hollandiában nem ritkaság a már kipróbált trénerek újbóli bevetése, az oranje felívelése óta Rinus Michels, Leo Beenhakker, Guus Hiddink és Dick Advocaat is többször kapott kapitányi megbízást).

Második kapitányi periódusát tölti a posztot egyszer már kilenc (!) éven át betöltő, Észak-Írország történelmi első Eb-kvalifikációja idején hivatalban lévő Michael O'Neill, valamint a vele a csoportban szembekerülő, hazáját korábban (2010) vb-re vezető szlovén Matjaz Kek. A 61-szeres jugoszláv válogatott Faruk Hadzibegic több mint két évtizednyi világjárás után lett másodszor Bosznia-Hercegovina szövetségi kapitánya. Georgij Kandracev(még oroszosan írt formájában, Georgij Kondratyevként – a szerk.) ismerős lehet az idősebb győri szurkolóknak, a Rába ETO ellen négy európai kupameccsen is játszott a Dinamo Minszk színeiben a nyolcvanas években – nos, ő is a második korszakát tölti Fehéroroszország kapitányaként.

Tekinthető visszaülőnek az izraeli Alon Hazan is, hiszen hazája szövetségének alkalmazásában eltöltött másfél évtizede alatt kétszer is beugrott rövid időre az éppen kirúgott kapitány helyére. A korábbi 72-szeres válogatott középpályás tavaly megkapta élete megbízását: végre igazi szövetségi kapitány lett!

Jaroslav Silhavy nem klasszikus visszaülő, hiszen csak stábtag volt, azt a munkát viszont nyolc évig végezte a cseh válogatott mellett, így amikor további kilenc esztendőnyi klubedzősködés után – immár kétszeres cseh bajnokként – kapitánnyá nevezték ki, pontosan ismerte a járást.

VAN, AKI 70 FÖLÖTT IS KAPITÁNY

Az említett újrázók többsége ama 16 kapitány közé tartozik, aki betöltötte (vagy az idén tölti be) a 60. életévét. Akad közöttük egy, aki már hetven fölött jár: a korábbi Európa-bajnok, vb-bronzérmes francia középpályás, Alain Giresse, aki a koszovói válogatottat irányítja. A Girondins Bordeaux 71 éves legendája abban is rangelső a mostani kapitányi mezőnyben, hogy a koszovói már a hatodik nemzeti csapata – korábban vezette Grúzia, Gabon, Mali, Szenegál és Tunézia legjobbjait is, több Afrika-kupára is kijutott.

A mezőny legfiatalabbja, a belgák élére kinevezett Domenico Tedesco még a negyvenet sem töltötte be, és hozzá hasonlóan a nyolcvanas évek szülötte a már szintén említett Ruszlan Rotany, valamint Dainis Kazakevics. Utóbbi sohasem futballozott profiként, már húszéves korától edzősködik, és a hazája utánpótlás-válogatottjainál lehúzott hét év után kapott kapitányi megbízást 2020-ban Lettországban, még a harmincas éveiben járva.

Tipikus kapitányi előszobának nevezhetők az U-válogatottak, onnan lépett előre De la Fuentétől az északmacedón „olaszverőig”, Blagoja Milevszkiig sok mindenki. Stephen Kenny esete annyiban rendhagyó, hogy ő ír bajnokot csinált a Bohemiansból és a Dundalkból, továbbá besöpört négy Év edzője-címet a hazájában azt megelőzően, hogy 2020-ban az U21-es válogatott irányítója, egyben a felnőttek előre kijelölt szövetségi kapitánya lett.

NÉGY ÉS FÉL OLASZ KAPITÁNY A LÉGIÓBAN

Marco Rossinál említettük, hogy jelenleg 21 európai válogatottat irányít külföldi szakember, most pedig hozzátesszük: mindannyiuk közül a magyar szövetségi kapitány tölti be a legrégebben jelenlegi hivatalát (nagyjából két héttel megelőzve a gibraltáriak uruguayi mesterét, Julio César Ribast).

Ami a leosztást illeti, az olaszok vannak a legtöbben, Rossival együtt négyen, sőt ha a német-olasz kettős állampolgár Domenico Tedescót is számítjuk, akkor öten (és persze hivatalban van egy hatodik is, a squadra azzurrát irányító Roberto Mancini). Ha két évvel korábban születne ez az írás, akkor a San Marinó-i kapitányt is ideszámíthatnánk, de azóta váltást történt, Fabrizio Costantini helybéli.

Az itáliai edzők hírnevének öregbítésén dolgozik a korábban albán, most azeri kapitány Gianni De Biasi, a máltaiakat irányító Michele Marcolini – mindketten hosszú profi játékoskarrierrel a hátuk mögött –, valamint Francesco Calzona, akinek tavaly nyári kinevezése kedvéért Szlovákia szakított az addig következetesen alkalmazott nemzeti elvvel (az ország korábbi szövetségi kapitányai mind szlovákok voltak, az egyetlen kivétel, Pavel Hapal, cseh).

Calzona szerződtetése bátor húzás, hiszen sem jelentős játékoskarrier, sem vezetőedzői múlt nem áll mögötte; Maurizio Sarri stábjának „örökös tagjaként” tett mély benyomást az akkortájt a Napoliban légióskodó Marek Hamsíkra, a szlovák legenda ajánlása pedig meghallgatásra talált a szövetségben.

Érdekes döntés Sylvinho kinevezése is: a többek között az Arsenalból és a Barcelonából ismerős brazil válogatott balhátvéd szintén stábtagként gyűjtögette az edzői tapasztalatot a visszavonulása utáni években. Vezetőedzőként a Lyonnál és játékoskori klubjánál, a Corinthiansnál egyaránt hamar elfogyott az iránta tanúsított bizalom – most az albán válogatottból kellene Eb-résztvevőt faragnia.

Külföldi, de az osztrák futball kiváló ismerőjeként kérték fel Ausztria szövetségi kapitányának a korábbi Red Bull-sportigazgatót, a német Ralf Rangnickot, és bár Törökországnak majdnem 30 éve nem volt német kapitánya, a két ország jelentős futballkapcsolatai miatt nem volt váratlan a német utánpótlás-válogatottól érkező Stefan Kuntz 2021-es kinevezése.

Kiválóan érzi magát a svájci Thomas Häberli Észtországban, a kis balti állam csapatával van nyolcas veretlenségi szériája is, csoportelső lett a Nemzetek Ligájában, s még ha a leggyengébb osztályban nyertek is, a kezdetben kockázatosnak tűnő megbízatását már meg is hosszabbították. NL-csoportelsőséggel emelkedett az orosz Magomed Agyijev csillaga is Kazahsztánban.

ÖTVEN FÖLÖTTI VÁLOGATOTTSÁG? NEM HÁTRÁNY!

A jelenlegi európai kapitányok nagyjából háromötöde (32) volt maga is válogatott labdarúgó, és közülük 17-en több mint ötvenszer bújtak bele a címeres mezbe. A dicsőséglistát vezető, világ- és Európa-bajnok francia Didier Deschamps (103) nevét már többször említettük cikkünkben, akárcsak az ukrán Ruszlan Rotanyt (100) és más korszakos futballistákat, de vannak, akiket még illik szóba hoznunk.

Sokszoros francia válogatott szövetségi kapitánya van Grúziának is (Willy Sagnol), hozzá hasonlóan 58-szor játszott hazája nemzeti csapatában a norvég Staale Solbakken, 52-szeres izlandi válogatott az edzői karrierjét Belgiumban indító Arnar Vidarsson, egy híján ötvenig jutott a svájci Murat Yakin, és a walesi Rob Page 41 válogatottsága is tekintélyes.

Skócia kapitánya, Steve Clarke csak hatszor volt válogatott, de a Chelsea-ben játékosként lehúzott több mint egy évtized (egyszer az idény legjobbjának is megválasztották a klubnál) kellő tapasztalattal ruházta fel, nem is beszélve arról a néhány évről, amikor a londoni kékeknél José Mourinho segítőjeként tanulhatta az edzői szakmát. Ellesett, amit lehetett, a Kilmarnock (!) éléről két idényben – méghozzá több fórumon is – az év edzőjének választották Skóciában, természetes választás volt a 2019-es kapitánykereséskor.

VÉGEZETÜL NÉHÁNY KÜLÖNLEGESSÉG

• Akad olyan, aki fényes játékoskarrierje bizonyítékaként még ma is a második helyen áll hazája válogatottjának legjobb gólszerzői között, később öt évig szövetségi kapitánya volt nemzetének, most mégis ellenfélként utazik majd haza. Ő Temur Kecbaja, a ciprusiak grúz szakvezetője.

• A fent említett Koldo Álvarez és Luc Holtz mellett, ha nem is olyan régóta, de hivatalban van még egy olyan szövetségi kapitány, akinek a fia bemutatkozott a válogatottban: ő a moldovai együttes élén álló, az egykori Népstadionban is gólt szerző Serghei Clescenco. És csak egy országgal kell idébb ugrani, hogy olyat találjunk, akinek az édesapja, Anghel, nemcsak híres válogatott labdarúgó, hanem hazája szövetségi kapitánya is volt: ő pedig a román nemzeti tizenegyet irányító Edward Iordanescu.

• Szintén volt szövetségi kapitány Hakan Ericson édesapja, csakhogy amíg az apa, a néhai Georg a svéd válogatottat juttatta ki két világbajnokságra is (1974, 1978 – az első alkalommal a mieinket futballgyászba döntve), addig a fiú csak U-szinten dolgozott hazája nemzeti csapatainál, kapitányként Feröeren kapott lehetőséget.

• Furcsa egybeesés, hogy Európában jelenleg két korábbi uruguayi válogatott labdarúgó dolgozik szövetségi kapitányként, és a sors akaratából egymás ellen vezetik majd legénységüket. Egyikük Gustavo Poyet, a görögök, másikuk Julio César Ribas, a gibraltáriak szakvezetője.

Oroszország 2022 februárjában háborút indított Ukrajna ellen, ezért nemkívánatos tagja az európai futballéletnek, nem vehet részt a selejtezőkön; az Ázsia felé tapogatózó szbornaja szövetségi kapitánya 2021 óta a korábbi 72-szeres orosz válogatott középpályás, Valerij Karpin.