Kevesebbszer lőttünk, kevesebb párharcot nyertünk, mint Isztambulban

A magyar–török Nemzetek Ligája-párharc után, összehasonlítva az isztambuli és a budapesti mérkőzés fontosabb statisztikáit, alapvetően két lényeges következtetést vonatunk le. Az egyik, hogy a végeredményt alapvetően meghatározó játékelemekben nemhogy javítani nem tudtak a mieink, hanem inkább még romlott is a teljesítményük. A másik tapasztalat, hogy az elsőhöz képest a visszavágó sokkal kevésbé volt intenzív, a törökök a kétgólos vezetés birtokában, a második félidőben már nem erőltették a támadásokat, a párharcokat, Szoboszlai Dominikék pedig az első bő fél óra után, tehát hatvan percen keresztül csupán egyszer találták el a vendégek kapuját.

A magyar válogatott nagyobb (55) százalékban birtokolta a labdát, mint az első meccsen, de ezzel nem sokra mentünk, mert míg Isztambulban 37 százalékos labdabirtoklás mellett 15-ször lőttünk és hatszor találtuk el a kaput, a Puskás Arénában 55 százalékos labdabirtoklás mellett csak tíz lövésig jutottunk el (nyolcszor a tizenhatoson belülről), melyek közül csak kettő találta el a kapu felületét és volt egy kapufánk. A leginkább lesújtó adat az, hogy a két meccsen a tizenhatoson belülről összesen 18-szor próbálkoztunk kapura lövéssel és ebből mindössze hat ment kapura (33 százalék), egyből született gól (6 százalék). Török oldalon ugyanez az arány: tíz tizenhatoson belüli lövésből öt ment kapura (50 százalék), és mind az ötből gól lett (a hatodik góljukat 11-esből szerezték, 100 százalék). Ezen a mutatón feltétlenül javítanunk kell a vb-selejtezőkön a csoportból való továbbjutáshoz.

A helyzetek minőségét jelző xG-mutató (1.38) alapján legalább egy gólt kellett volna szereznünk a vasárnapi meccsen is, csakhogy Varga Barnabás öt méterről nem tudta a kapura irányítani Gazdag Dániel középre lőtt labdáját, majd Gazdag maradt egy az egyben Ugurcan Cakirral szemben, de nem tudta ellőni a labdát a kapus mellett. Ezeken kívül az első félidőből Szoboszlai Dominik szabadrúgása érdemel említést, ami eltalálta a lécet, a második félidő elején pedig Loic Negónak volt még egy kapura tartó lövése, amit Cakir védett, és fel is soroltuk az összes kaput eltaláló lövésünket…

A második meccsen hattal kevesebb lövéssel próbálkoztak a csapatok, ami már utalhat az intenzitás csökkenésére, ami viszont egyértelműen erről árulkodik, az a párharcok számának jelentős visszaesése. Az első mérkőzésen összesen 128 alkalommal küzdöttek meg egymással a labdáért egy az egyben a magyar és a török játékosok a földön vagy a levegőben, míg a visszavágón csak 88-szor. A visszaesés egyik fő oka, hogy sokkal kevesebb volt a beadás, felívelés és az abból fakadó légi párbaj, az első meccsen 51, a másodikon csak 22 fejpárbajt vívtak a csapatok. A visszavágón ugyanis a mieink korántsem mutattak be annyi hosszú passzt (melyek többsége ívelés), mint az első meccsen a törökök, egészen pontosan 21-gyel kevesebbet, 33-at, melyek közül 19 volt sikeres.

A két meccsen nem igazán tudtunk élni a magas labdák, felívelések, beadások fegyverével, pedig Varga Barnabás személyében van egy jól fejelő csatárunk, ezt egyszer tudta bizonyítani a Ferencváros játékosa, amikor az első meccsen az ő lefejelt labdájából tudott gólt lőni Schäfer András. Ezzel szemben a törökök hat góljából három magasan érkező beadás után született, egy pedig (Isztambulban az első) egy felívelés után.

A párharcmutatókat illetően egyvalami nem változott az első meccshez képest: akárcsak Isztambulban (66–62), Budapesten is a törökök nyertek több párharcot (45–43).

A tizenhatoson belüli alacsony lövési hatékonyság és a negatív párharcmutató jelentős mértékben oka volt a vereségnek (Isztambulban is ez volt a helyzet), amit itthon még azzal is tetéztünk, hogy a Sofascore adatai szerint összességében néggyel több labdát veszítettünk el a rossz párharcokból vagy eladott labdákból adódóan, mint az ellenfél (116–112), és az egyik ilyenből gólt is lőttek a törökök. Szoboszlai elpasszolt labdájából végigvittek egy kontrát, amiből Arda Güler talált be. Ehhez hasonló gólokat korábban, például a 2024-es Eb-selejtezőkön a magyar válogatott szerzett, de klasszikus kontrából találtunk be az Eb-n a skótoknak is, most az ellenfél élt ezzel a fegyverrel.

Hatékonyság, párharcmutató, magas labdák, fejjáték, kontrák – lesz miben javulni az őszi vb-selejtezők előtt…

Statisztikás forrása: uefa.com, Sofascore

NEMZETEK LIGÁJA
OSZTÁLYOZÓ AZ A-LIGÁÉRT, VISSZAVÁGÓ
MAGYARORSZÁG–TÖRÖKORSZÁG 0–3 (0–2)
Budapest, Puskás Aréna, 59 236 néző. Vezette: Zwayer (német)
MAGYARORSZÁG: Dibusz – Fiola (Nego, a szünetben), Orbán, Dárdai M. (Szalai A., 60.) – Bolla, Dárdai B. (Nikitscher, a szünetben), Vécsei (Csoboth, 74.), Kerkez – Szoboszlai, Gazdag. (Tóth A., 60.) – Varga B. Szövetségi kapitány: Marco Rossi
TÖRÖKORSZÁG: Cakir – Elmali, Bardakci, Akaydin, Müldür – Yüksek (Özcan, a szünetben), Calhanoglu – Aydin (Gül, 71.), Güler (Kahveci, 64.), K. Yildiz (Akcicek, 82.) – Aktürkoglu (Yilmaz, 64.). Szövetségi kapitány: Vincenzo Montella
Gólszerző: Calhanoglu (37. – 11-esből), Güler (39.), Bardakci (90.)
A párharc győztese: Törökország, kettős győzelemmel, 6–1-es összesítéssel

Statisztikás forrása: uefa.com, Sofascore

NEMZETEK LIGÁJA
OSZTÁLYOZÓ AZ A-LIGÁÉRT
ELSŐ MÉRKŐZÉS
Törökország–Magyarország 3–1 (1–1)
Isztambul, Rams Park, 38 500 néző. Vezette: I. Kruzliak (szlovák)
Törökország: Cakir – Akaydin, Ayhan (Müldür, 27.), Bardakci, Elmali – Kökcü (Yüksek, 72.), Calhanoglu – Aydin (I. Kahveci, 72.), Yildiz, Yilmaz (Gül, a szünetben) – Aktürkoglu (Uzun, 86.). Szövetségi kapitány: Vincenzo Montella
Magyarország: Dibusz – Fiola, W. Orbán, Dárdai M. – Bolla (Osváth, 90+1.), Schäfer (Kata M., a szünetben), Nikitscher (Gazdag, 90+1.), Kerkez – Szoboszlai D., Nagy Zs. (Csoboth K., 78.) – Varga B. (Szabó L., 71.). Szövetségi kapitány: Marco Rossi
Gólszerző: Kökcü (9.), Aktürkoglu (69.), I. Kahveci (73.), ill. Schäfer (25.)

ONLINE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!