Kaled (Khalid) Boulahrouz portréja

"A holland válogatottban a hátvédek közül a legtöbb selejtezőn, nyolcon, Khalid Boulahrouz szerepelt: a marokkói-holland kettős állampolgárságú legénykét a 2004-05-ös szezon elején igazolta le a HSV (a védő előző szezonjaiban a hatos átlagot is csak alulról súrolta), s kőkemény és erőtől duzzadó játéka hamar közönségkedvenccé tette őt a kikötővárosban. Beceneve (Khalid der Kannibale) mindennél jobban mutatja erősségét, s a jobb oldalon és középen is egyaránt bevethető játékos bekerült az Év válogatottjába és van Basten csapatába, végigküzdhette a vb-selejtezőket is. Sokoldalúságát növeli és bizonyítja, hogy mostanában a HSV-ben Doll védekező középpályásként játszatja - minden valószínűség szerint a tornán Boulahrouzt megismeri a nagyvilág is" - szólt az nso.hu jóslata a 2006-os vb előtt.

Bár Boulahrouz a tornán nem okozott csalódást játékával, a portugálok elleni mérkőzésen egy életre leírta magát a nagyvilág előtt, hiszen először Cristiano Ronaldo combját tépte véresre stoplijaival, majd Figót könyökölte le - ki is állították érte. A vb után a Chelsea igazolta le őt, ugyanis José Mourinho valósággal beleszerelmesedett a bekk játékába: "Csodálom az ilyen személyiségeket, mint Khalid. Nem volt könnyű élete, sok mindenen kellett átmennie, amíg egy kis klubból eljutott Németországba. Most a világ egyik legjobb csapatához került, köszönhetően kemény munkájának, elszántságának, önbizalmának és kiválóságának". "Boula" fura módon az addig Crespo által viselt 9-es mezt érdemelte ki Londonban - talán 12 millió eurós vételárának szól a tisztelet -, s Mourinho középen John Terry és Ricardo Carvalho helyetteseként, a jobb oldalon Paulo Ferreira vetélytársaként számol vele.

Hősünknek borzasztóan hosszú utat kellett megtennie idáig: egy kilencgyermekes marokkói muszlim bevándorló családba született, ráadásul 16 éves volt, amikor édesapja meghalt. Ekkor kis híján el is kallódott serdülőkori hormonjainak tombolása miatt, ám szerencsére a futballpályákon próbálta levezetni a benne felgyülemlett feszültséget, sőt, családja iránti felelősségérzete is megnőtt. Megfordult a DOSV-ben, az Ajax Amsterdamban, a Haarlemben (ez utóbbi két klubból rövid úton eltanácsolták magaviselete miatt) és az AZ Alkmaarban, de csak az RKC Waalwijkben tudott megkapaszkodni. A kis egyesületben Martin Jol kezei alatt lett profi futballista, 2002 márciusában mutatkozott be a holland élvonalban a Heerenveen ellen, nemsokára az U-21-es válogatottba is bekerült. Lelkes, kőkemény, megalkuvást nem ismerő játéka miatt 2004 őszén Marco van Basten meghívta őt a felnőtt keretbe, "Boula" pályára is lépett a Liechtenstein elleni szuperrangadón.

Egy hét múlva a bekk - akit maga Jaap Stam nevezett utódjának - már hamburgi lakosnak vallhatta magát, ugyanis a HSV gyorsan lecsapott rá. A kikötővárosiak edzője, Thomas Doll megtalálta a belga óriás, van Buyten ideális kiegészítő emberét a zömök, de jó kötésű emberfogó személyében, aki nem véletlenül érdemelte ki hetek alatt a Khalid der Kannibale-becenevet. "Egy másodpercre sem engedem labdához ellenfelemet. Megölöm és nyersen megeszem" - szól a hátvéd játékfilozófiája. Bemutatkozó Bundesliga-idényében 16 sárgát és 3 pirosat hozott össze, ám mindennél többet elmond az általa felügyelt védelemről, hogy 32 bajnokin alig 30 gólt kaptak! Ekkor már a vb-selejtezőket vívó holland válogatottnak is alaptagja volt, nyolc mérkőzésen pályára lépve segítette a narancsmezeseket a Németországba vivő úton, a tornán is alapember volt.
A Chelsea-be viszont nem tudott könnyen beilleszkedni, lévén középen két világklasszis, a jobb oldalon Ferreira személyében egy igazi edzőkedvenc, Geremiében pedig egy XXI. századi futógép ellenfele.

2007 nyarán kölcsön is adták a Sevillának, ahol októberben olyan súlyosan megsérült, hogy az idényben már nem is lépett pályára - ennek ellenére van Basten jelölte őt az Eb előtti bő keretbe.

"Kiváló hátvéd, de a csapatszellem emelésében is fontos szerepe van. Éppen ilyen emberek kellenek, hogy elviseljük az edzőtábori hosszú estéket" - adott hírt Boulahrouz egy sokáig ismeretlen oldaláról Edwin van de Sar, a válogatott egykori portása.