A dél-afrikai futball legnagyobb egyéniségei

 

1. Shaun Bartlett

A 74 válogatottbeli fellépésén 24 gólt szerző nagy- és tankszerű csatár 1993 és 2005 között szolgálta a nemzeti csapatot, az 1998-as világbajnokságon két gólt vágva a szaúd-arábiaiaknak. Három Afrikai Nemzetek Kupáján szerepelt, 2000-ben Samuel Eto'ót és Patrick M'Bomát megelőzve a torna aranycipőse. Még a 2006-os vb selejtezőin is eredményes volt a Charlton Athleticben hat idényt lehúzó, 1972-es születésű támadó, aki jelenleg is aktív szülőhazájában, bár nem hosszabbított szerződést 2009 nyarán a Bloemfontein Celtic együttesével.

2. Theophilus „Doctor” Khumalo

Az 1967-ben született (afrikai) klasszis irányítónak már édesapja, Eliakim „Pro” Khumalo is kiváló labdarúgó volt. „Doki” a Kaizer Chiefsben bontogatta szárnyait, majd kora talán legnépszerűbb dél-afrikai labdarúgója lett. Az apartheid miatti száműzetés okán mindössze 50-szer húzhatta magára a címeres mezt, ő a válogatott első góljának jegyzője. Az 1996-os ANK-győztes gárda vezéregyénisége volt, majd az 1998-as vb-n is megcsodálhattuk technikáját és forintos labdáit. A pont(os)rúgások nagymestere karrierje végén Argentínában (Ferro Carril Oeste) és az Egyesült Államokban (Columbus Crew) is kipróbálta magát. 2004-ben, visszavonulása évében minden idők 62. legismertebb dél-afrikai személyiségévé választották, jelenleg a Kaizer Chiefs U17-eseit edzi, emellett kommentátorkodik.

3. Benedict „Benni” McCarthy

Az egykoron csodagyerekként indult Benedict Saul McCarthy 1997 óta a válogatott erőssége, jelenleg a 2010-es vb-csapat első számú reménysége (lenne, ha bekerülne a keretbe). Odahaza a másodosztályú Seven Stars együttesében robbant be a köztudatba, amikor 18 évesen 29 mérkőzésen 27 gólt szerzett, majd a következő idényben 20 bajnokin 12-t. Az Ajax Cape Town, majd a „nagy” Ajax csapott le rá, ahol hiába szerepelt gólerősen, hatmillió euróért eladták a Celta Vigónak. Kissé vissza is esett teljesítménye, de az FC Portóban magára talált, a 2004-es Bajnokok Ligája-győzelemhez például öt góllal járult hozzá. 2006 óta a Blackburnt erősíti, ahol első idénye kiválóra, a többi szürkébbre sikeredett. 31 találatával a válogatott gólrekordere, ám a vezetőkkel ápolt rossz viszonya miatt lemaradt a 2009-es Konföderációs Kupáról.

4. John „Shoes” Moshoeu

„Shoes”, azaz Cipő 1965-ben született, és tizenkét éven keresztül, 1993 és 2004 között volt a Bafana tagja, mi több, húzóembere. A kiváló támadó középpályás 73 alkalommal szerepelt a nemzeti gárdában, és nyolc gólt ért el. A Kaizer Chiefs együttesében szerzett magának hírt-nevet, erre alapozva Törökországban töltött el sikeres éveket, majd egy évtizedet lehúzva a Genclerbirligi, a Kocaelispor, a Fenerbahce és a Bursaspor együtteseiben. 2008-ban vonult vissza az AmaZuluból, némi képzavarral, Cipő szögre akasztotta cipőjét. 42 évesen még gólt szerzett az első osztályban a négy ANK-n és egy vb-n szerepelt középpályás.


5. Lucas Radebe

A kőkemény bekk az egyik, hanem a legjobb dél-afrikai védő volt, hiszen 1994 és 2005 között a Leeds Unitedet erősítette (bár nem mindig alapemberként, de hatalmas közönségkedvencként). A válogatottban 70 alkalommal szerepelt, országa mindkét „világbajnokságán” csapatkapitány volt, ezen kívül három ANK-n és egy Konföderációs Kupán is részt vett a Nelson Mandelával jó barátságot ápoló bekk. Ennél is több alkalommal húzhatta volna magára a címeres (és roppant sokszínű) mezt, ha mindenkori leedsi menedzserei elengedik a barátságos mérkőzésekre. A 2002-es vb-n a spanyolok ellen gólt szerző hátvéd 2005-ben vonult vissza, és mind klubja, mind válogatottja parádés búcsúmérkőzést rendezett számára.

6. Quinton Fortune

Az 1977-es születésű bal oldali középpályás az egyik legnagyobb dél-afrikai tehetségként indult, hiszen már igen fiatalon megjárta a Tottenham Hotspurt és az Atlético Madridot, majd 2000-ben a Manchester Unitedbe igazolt, kétmillió fontért. Itteni menedzsere, Sir Alex Ferguson nem számolt vele alapemberként, de rendre több poszton is bevetette, védőként és csatárként is pályára küldte, igaz, többnyire csak csereként. Fortune hét idényt töltött a MU-nál, ahonnan szerződése lejárta után a Bolton Wanderershez írt alá, később megfordult a Sunderlandben, a Sheffield Unitedben és a Bresciában is. Jelenleg Belgiumban, az AFC Tubizében futballozik. A Bafanában 53 alkalommal szerepelt, utoljára 2005-ben.

7. Aaron Mokoena

A hátvédként és védekező középpályásként is bevethető Mokoena a Jomo Cosmos neveltje, de fiatalon eltöltött egy idény Leverkusenben is. A holland Ajaxban lett profi futballista, ám 23 éves koráig nem sok sikert ért el. Belgiumban lendült formába, először kölcsönben a GBA-ban, majd a Racing Genkben. 2005-ben igazolt a Blackburn Rovershez, 900 ezer euróért. Itt mostanában csak kiegészítő embernek számított, de ő a válogatott csapatkapitánya. Az 1980-ban született játékos a nemzeti 11 szereplési csúcstartója, több mint 80 alkalommal lépett pályára a Bafana mezében, ahol „Balta” nagyságrendekkel jobban futballozik, mint klubjában. 2009 nyarán szerződése lejártával a Portsmouth-hoz igazolt.

8. Mark Fish

Az 1974-ben született Mark Anthony Fish 1993 és 2004 között volt válogatottja védelmének oszlopa, karrierje csúcsán megfordult a Lazióban is. A szimpatikus futballista az Orlando Piratesben futott be, majd némi itáliai kitérő után Angliában vetette meg a lábát. A Bolton Wanderersben, a Charlton Athleticben és az Ipswich Townban is légióskodott, majd (miután 2005-ben térdsérülése miatt egyszer már visszavonult) 2007 elején hazatért levezetni a Jomo Cosmosba. A Bafanában 62 alkalommal szerepelt, és két gólt ért el. 1996-ban ANK-győztes lett, három Afrika-bajnokság mellett szerepelt az 1998-as világbajnokságon is, ahol három ízben lépett pályára.


9. Philemon „Phil” Masinga

Masinga, minden idők egyik legjobb dél-afrikai támadója 18 gólt szerzett a válogatottban. A Jomo Cosmosból igazolt a Mamelodi Sundownsba, majd a Leeds United, a St. Gallen, a Salernitana és a Bari gárdájában profiskodott. Utolsó klubja az Al-Wahda volt, ahonnan 2002-ben vonult vissza, alig 33 esztendősen. A selejtezőkör végén az 1998-as világbajnokságra az ő találata biztosította be a Bafana helyét, a franciaországi tornán kétszer is pályára lépett. ANK-győztes és ezüstérmes 1996-ban, illetve 1998-ban. „Chippa” 2006-ban a PJ Stars kispadjára ült le egy rövid időre, majd a 2010-es vb egyik nagykövete lett.

10. Jomo Sono

Matsilela Ephraim Sono 17 esztendősen győztes góllal mutatkozott be a profik között az Orlando Pirates színeiben, egy elképesztően szomorú és nyomorúságos gyermekkort lezárva ezzel. „Lángoló lándzsa”, azaz Jomo kipróbálta magát az Egyesült Államokban is, a Cosmosban olyan játékostársak oldalán játszhatott, mint Pelé és Franz Beckenbauer. Megfordult a Colorado Caribousban, az Atlanta Chiefsben és a Toronto Blizzardban is, ám 1982-ben, alig 28 évesen, sérülései miatt visszavonult. Ezután edzőként és klubtulajdonosként (lásd Jomo Cosmos SC) ért el sikereket hazájában, majd mint helyi legenda, szövetségi kapitány lett. 1998-ban ezüstérmet szerzett legényeivel címvédőként az ANK-n, így leváltották, a France ’98-ra már a gall Philippe Troussier vezényelte ki a dél-afrikaiakat. Jomót később a szövetség kinevezte szakmai igazgatónak, és hősünk ebbéli minőségében buktatta meg dicsőségesen az akkori kapitányt, a portugál Carlos Queirozt a 2002-es világbajnokság előtt. Az ázsiai megatornán kis híján összejött a nyolcaddöntő, ám a kapitány a dicséretes szereplés dacára lemondott. Sono roppant sikeres üzletember, edző, és az ottani bajnokság, a Premier League vezetőségének erős embere. Játékosai szinte kivétel nélkül rajongtak érte, hiszen igen jó hangulatot képes teremteni az öltözőben és azon kívül. Nem mellékesen azt is megengedi futballistáinak, hogy barátnőik, feleségeik rendszeresen látogassák őket az edzőtáborokban, akár a mérkőzés előtti napokban is…

11. Mark Williams

Az 1966-ban született támadó nem sokszor lépett pályára válogatottjában, mégis beírta magát Dél-Afrika történelmébe, hiszen az 1996-os ANK gólkirálya lett. A csoportmérkőzések során Kamerunnak és Angolának is betalált, majd az elődöntőben a ghánaiaknak is beköszöntött, a finálét pedig – csereként beállva – az ő duplája döntötte el. Williams megfordult a brazil Corinthiansban, az angol Wolverhamptonban, a kínai Csungcsing Lifanban és a Csingtao Csungnengben, valamint a belga Molenbeekben is. 2002-ben vonult vissza, de 2006-ban visszatért a Bafanába, pontosabban annak strandlabdarúgó szekciójába.