Dél-amerikai dominancia a világbajnokságon

Már a 19. labdarúgó-világbajnokságot éljük, de máig érvényes az alaptétel: európai válogatott csak saját kontinensén képes vb-t nyerni (mivel ilyenből volt jócskán, négy ország összesen kilenc diadaláról van szó). Fordítva is csupán egy kivétel volt – a brazilok 1958-ban „nálunk”, azaz Svédországban lettek elsők az akkor berobbanó Pelé nagy-nagy segítségével –, míg a semleges földrészeken eddig szintén csak dél-amerikai aranyérmest köszönthettünk (1970, 1986, 1994, 2002 – bár az előbbi kettőt, lévén Mexikóban, vehetjük a szintén „latin” Brazília és Argentína hazai terepének is). Jelenleg 9-9-es döntetlen az állás a két meghatározó térség között, s nem csupán a korábbi tapasztalatok utalnak arra, hogy a mi „világunk” fog hátrányba kerülni.

Ha az öt dél-amerikai résztvevőt nézzük, valamint hozzájuk vesszük a Copa Américákon is már egy ideje velük rendszeresen „közösködő” – amúgy régóta erős középhatalomnak tekinthető – Mexikót (miközben a „futballtörpe” Hondurast nem), félelmetesen jó mérleg rajzolódik ki: a hat együttes a 12 mérkőzéséből kilencet megnyert, háromszor ikszelt, vagyis még veretlen! Ez 83.3 százalékos mutató, sőt ha a régi korok miatt – az összehasonlíthatóság érdekében – kétpontos szisztémában gondolkodunk, akkor 87.5 százalék! Soha ilyen statisztikával nem zárta Dél-Amerika (+Mexikó) az első kört, amióta a csoportmérkőzések (1950-től kezdődően) állandósultak! Ez még akkor is nagy fegyvertény, ha tudjuk, hogy például a braziloknak a portugálok, Chilének a spanyolok, míg Uruguaynak és Mexikónak az egymás elleni (tehát értelemszerűen valakinek pontvesztést, akár vereséget hozó) mérkőzése még hátravan.

Ami a 16 közé kerülés valószínűségét illeti, a következő a helyzet: Uruguay (A-csoport, 1. hely) és Mexikó (A, 2.) kéz a kézben továbbjuthat egy döntetlennel, de ha valamelyikük kikap (pláne, ha kis különbséggel), a vesztesnek akkor is marad remény a francia–dél-afrikai meccs kimenetelének függvényében (az ottani döntetlen például elegendő volna). Argentína (B, 1.) csak hármas körbeverés esetén eshet ki, ám a görögöktől aligha várható, hogy három góllal felülmúlják Messiéket (miközben Dél-Korea is elbánik a még ugyancsak reménykedő Nigériával).

Paraguay (E, 1.) Új-Zéland ellen már egy pontot szerezve is ünnepelhet, de akkor mindenképpen, ha Szlovákia és Olaszország nem bír egymással. Brazília (G, 1.) számára már egyedül az a kérdés, hogy első vagy második lesz-e, míg Chile (H, 1.) csakis hármas körbeverés után maradhat hoppon – Svájc Honduras elleni sikerét lehet kalkulálni –, viszont a saját kezében a sorsa.

Latin-Amerika távolabbi kilátásai is biztatóak: ha tartják az ütemet, és a záró körben nem rontanak sokat  egyenlegükön, megdönthetik eddigi legjobbjukat, hiszen a jelenlegi 83.3 százaléktól korábban mindig elmaradtak, s amikor – mostanáig két ízben – a csoportfázisban meghaladták a kétharmadot, közülük került ki a világbajnok! (1970-ben kereken 75 százalékkal, 1986-ban 73.33 százalékkal fordultak a kieséses küzdelemre – mindkétszer még két pont járt a győzelemért, vagyis ezek az adatok igazából a 87.5 százalékos verzióval vetendők össze –, és előbb Brazília, utóbb Argentína ért révbe a végén.)

Miközben az európaiakat az idegen környezet (pl. vuvuzela…) mellett a fárasztó idény utóhatásai gyengítik (még egyik nagyágyúnak sem volt két igazán jó meccse, s egyedül a hollandok hibátlanok), érdemes néhány mondattal kitérni az afrikaiak halovány szereplésére is. Sokan mondták, hogy majd most, saját földjükön végre eljutnak az elődöntőig, ám pillanatnyilag úgy néz ki, hogy a hat együttesből csak háromnak van reális esélye állva maradni, de még azok is nagyon könnyen kipottyanhatnak az előttünk álló négy napban.

Az okok boncolgatását meghagyjuk máskorra, itt csak a számszerű tényeket soroljuk. Dél-Afrikának (A, 4.) néhány óra múlva jól meg kellene vernie Franciaországot, miközben Uruguay és Mexikó is ugyanígy tesz egymással – ekkor az utóbbi párharc vesztesének gólkülönbségét vetnék össze a házigazdáéval. Nigéria (B, 4.) ki-ki meccsen kénytelen elbánni Dél-Koreával, és ha a görögök üres kézzel zárnak Argentína ellen, a „szuper sasok” mindkét másik hárompontos gárdát megelőznék jobb gólkülönbségükkel.

Algériának (C, 4.) „csak” az kell, hogy legyőzze az Egyesült Államokat – továbbá izgulhat, hogy ha az angolok is nyernek a szlovénok ellen, tegyék minél nagyobb fölénnyel, mert különben délnyugati szomszédaink könnyen előnyösebben jöhetnének ki a Belhadzsékkal való összevetésből. Ghána (D, 1.) is viszonylag optimista lehet, hiszen jó neki, ha legalább döntetlent játszik Németországgal, ha pedig kikap, drukkolhat, hogy Szerbia ne fektesse két vállra Ausztráliát (ha amott iksz születne vagy utóbbi kerekedne felül, valószínűleg a gólkülönbség határozna az érintettek között).

Kamerun (E, 4.) már kiesett, akkor is, ha netán jobbnak bizonyulna Hollandiánál – a dán, japán duó valamelyike ugyanis mindenképpen pontot szerez, így utolérhetetlenné válik Eto'óék számára. Elefántcsontparton (G, 3.) kizárólag az segít, ha felülmúlja Észak-Koreát, míg Portugália kikap Brazíliától – de a kettő közül az egyik találkozónak irdatlan nagy (vagy mindkettőnek jókora) különbséggel kellene végződnie.

Összefoglalva: Dél-Amerika tökéletes összképét leginkább Chile kiesése ronthatja el, míg Afrikából Ghána vagy Algéria, esetleg Nigéria mentheti meg a fekete földrész becsületét.