1. Németország, 2. Magyarország és Argentína

A vb-k történetének első mesterhármasát az amerikai Bert Patenaude jegyezte, aki 1930. július 17-én az Egyesült Államok–Paraguay (3–0) csoportmeccs 10. és 50. perce között talált be háromszor az ellenfél kapujába. Érdekesség, hogy a FIFA csak 2006. (!) november 10-én írta Patenaude javára a 15. percben elért második amerikai találatot, hosszú évtizedekig ugyanis Tom Florie vagy Aurelio González (öngól) volt feltüntetve gólszerzőként. Az 1974-ben elhunyt Patenaude tehát csak halála után 32 esztendővel lett a vb-történet első mesterhármasának a szerzője!

Az első világbajnokságon további két mesterhármas esett még, és ugyanennyit (3) jegyeztek fel az 1934-es tornán is. Az 1938-as seregszemle meghozta az első mesternégyest is: Ernest Wilimowski, a lengyelek – később, immár Ernst Willimowskiként a németek – gólvágója hiába talált be négyszer is a braziloknak, csapata végül hosszabbításban 6:5-re alulmaradt minden idők egyik legnagyobb világbajnoki ütközetén.

Mesterhármasokban, mesternégyesekben az 5.38-os meccsenkénti gólátlagú 1954-es vb bővelkedett leginkább, összesen nyolc egyéni gólzuhatagot jegyeztek fel, ami azóta is megközelíthetetlen rekord. A magyar és az osztrák játékosok egyaránt kétszer „triplapluszoztak”, ezenkívül Uruguay, Törökország, az NSZK és Svájc adott még minimum három gólig jutó labdarúgót. Merthogy a mi Kocsis Sándorunk előbb hármat lőtt Dél-Koreának (9:0), aztán négyet vágott az NSZK-nak (8:3).

Ha már a magyarok: labdarúgóink összesen négyszer szereztek legalább három gólt a világbajnokságokon, amivel Magyarország az előkelő második helyet foglalja el a nemzetek vonatkozó örökrangsorában (lásd táblázatunkat). Kocsis után Albert Flórián (1962) és Kiss László (1982) zörgetett hálót háromszor is világbajnoki mérkőzésen – utóbbi minden idők leggyorsabb vb-mesterhármasának és egyetlen csereként elért triplájának a birtokosa lett a Salvador ellen 10–1-re megnyert csoportmérkőzésen.

Az említett négy tripla lehetne öt is azonban, ám a nemzetközi szövetség végül hivatalosan is igazodott a kezdeti magyar állásponthoz, miszerint Sven Jacobsson öngóljaként vette számításba a magyarok egyenlítő találatát az 1938-as Magyarország–Svédország (5:1) elődöntőben, duplázóként feltüntetve a több forrásban (például itt) is mesterhármas-tulajdonos Zsengellér Gyulát.

Hazánk fiairól még annyit, hogy senki sem tudott ellenük mesterhármast elérni, nem úgy, mint például a brazilok ellen, akiknek – a négy gólt berámoló Wilimowski után – Paolo Rossi (1982) is betalált háromszor.

Egyetlen világbajnokság volt, amelyen nem született mesterhármas, a 2006-os. 2010-ben egy (Gonzalo Higuaín), 2014-ben – eddig – két triplát jegyezhettünk fel.

Ami az eddigi ötven darab „triplaplusz" tornákon belüli megoszlását illeti: az első (csoport)körben 34 esett belőlük, a későbbi szakaszokban pedig 16; ebből a négy között összesen hatszor, míg a fináléban (1966, Geoff Hurst) egyszer született mesterhármas.

És vajon melyik válogatott tagjai érték el a legtöbb mesterhármast a vb-történelemben? A (nyugat)németé, amely azonban nemcsak a szerzett (7 – Edmund Conen, Max Morlock, Gerd Müller kétszer, Karl-Heinz Rummenigge, Miroslav Klose és Thomas Müller), hanem a kapott (4; holtversenyben Dél-Koreával) triplákban is „jeleskedett” az évtizedek során…