Vb 2018: a porszívós tanácsai a svéd–olasz pótselejtezőre

Tomas Brolin alakját nehéz elfelejteni.

Az alacsony, szőke, kissé dundi svéd támadó a kilencvenes évek futballjának hamisítatlan retrofigurája; strandlabdázókat idéző könnyedsége, már-már szemtelenül megfontolt tempója, mosolygós stílusa a színes kockás mezektől tarkálló, változásokkal teli, napfényes európai futballkorszak jelképe. Hazájában azóta is tisztelettel emlegetik az 1994-es világbajnoki bronzérmes svéd válogatott vezéregyéniségét, Olaszországban a KEK-, UEFA-kupa-, olasz Szuperkupa- és Olasz Kupa-győztes Parma jeles tagjaként beszélnek róla, hírneve egyedül talán Angliában csorbult, ahol bizonyos feketelistákon még mindig a Leeds United történetének legrosszabb igazolásaként szerepeltetik. Később azzal került a hírekbe, hogy visszavonulása után tizenkét évvel (!) képes volt növelni válogatott góljai számát: 2010-ben nekiállt dörömbölni a svéd szövetség ajtaján, hogy adják neki az 1991. augusztus 8-án lejátszott svéd–norvég felkészülési mérkőzésen (2–1) szerzett, eredetileg Roland Nilssonnak tulajdonított gólt, a csapattárs lövése után ugyanis az ő hátáról pattant a kapuba a labda…

A játékos egykori kedvesen gömbölyded vonásai az idő múlásával megdöbbentő mértékben kerekedtek tovább, a manapság porszívóalkatrészek gyártásával foglalkozó 47 éves férfi a legelhízottabb sportolókról szóló, kevéssé hízelgő összeállítások állandó szereplője. Ám pluszkilók ide vagy oda, nála avatottabb interjúalanyt keresve sem találhatott a svéd–olasz-futballkapcsolatok témájához a La Gazzetta dello Sport a két ország válogatottjának pénteki világbajnoki pótselejtezője előtt.

„Nincs okuk aggodalomra, Olaszország a párharc esélyese – nyugtatta meg az őt kérdező olasz újságírókat a Parmát 1990 és 1995 között, valamint 1997-ben erősítő, 47-szeres svéd válogatott volt futballista. – Taktikailag és erőnlétileg más már a mai olasz csapat, mint az, amelyik szeptember elején három nullára kikapott Spanyolországtól. Mi, svédek mégis bizakodunk, és miért ne tennénk? Néhány hónappal ezelőtt még arról beszélt mindenki, hogy jó lenne felkészíteni a válogatottat a 2020-as Európa-bajnokságra, a felemás franciaországi Eb után, a franciákkal és a hollandokkal nehezített csoportban nem voltak fényesek a kilátásaink. És most mégis ott vagyunk a vb kapujában, s különösebb teher nélkül szállhatunk harcba a részvételért. Nem rossz a csapatunk, különösen érdemes odafigyelni Emil Forsbergre. Ő az egyetlen a maiak közül, akiben látom egykori önmagamat, és azért is áll közel hozzám, mert fiatal kezdőként a Sundsvallban együtt játszottam édesapjával, Leiffel.”

Nincsenek világsztárok az – U21-es Európa-bajnokságon 2015-ben győztes együttesre épülő – új svéd nemzedékben, a maiaknak sokáig kell még csillogniuk, hogy esélyük legyen bekerülni az ország legnagyobb sportolói körébe. Néhány éve összerakta a Dagens Nyheter minden idők legnépszerűbb svéd sportolóinak listáját (Brolin a 35. helyet csípte meg), Zlatan Ibrahimovic vérig sértődött, hogy a teniszező Björn Borg mögött csak másodiknak sorolták. Mint mondta, minden tisztelete a többieké, de ebben a rangsorban az első, a második, a harmadik, a negyedik és az ötödik hely is neki járna. Ennyit a svéd sport hatalmi viszonyairól...

„Hogy Ibrahimovic nincs a svéd csapatban, minden ellenfélnek óriási segítség – tisztázta a pénteki mérkőzés közeledtével Daniele De Rossi, az olasz válogatott 34 éves középpályása. – Akkor sem játszanék ellene szívesen, ha negyvenéves lenne, törött lábbal. Ám nélküle sem mondhatjuk a svédet ismeretlen csapatnak, számos játékosa szerepel külföldön."

Olyannyira igaz De Rossi állítása, hogy a 25 fős keretben egyedül az Östersundhoz tartozó Ken Sema képviseli a hazai klubszíneket. Az olaszoknál fordított a helyzet, a 27 játékos közül csupán öt futballozik határon kívül (így a friss térdsérüléssel küszködő Valencia-csatár, Simone Zaza), a meghatározó csapattagok a Serie A csillagai. Például Giorgio Chiellini, aki a Corriere dello Sportnak úgy fogalmazott, ha nem jut túl a svédeken a válogatott, az nyugodtan nevezhető szégyennek. Ám talán még a mérkőzéssel kapcsolatos gondolatainál is érdekesebb az, amit a hátvédek szemléletváltásáról mondott: megfigyelése szerint a Pep Guardiola hatására világszerte elterjedt rövid passzos támadási stílus, a guardiolismo tönkretett egy teljes hátvédnemzedéket, hiszen ma már mindenki tolódik, helyezkedik, és alig lehet vérbeli védőt találni, aki egy hosszú keresztlabdánál „érzi” a csatár mozgását. Chiellini állítja, hiányoznak manapság a húsz évvel ezelőtti gólcsatárok („bombázók”) és az igazi, klasszikus védők.

Meg egy kicsit a Brolin típusú lezser futballisták is – de ezt már mi tesszük hozzá.

VB 2018
EURÓPAI PÓTSELEJTEZŐ, 1. MÉRKŐZÉS
NOVEMBER 10. (PÉNTEK)
Svédország–Olaszország
A visszavágót hétfőn rendezik.