A futballiskolákat tönkretették, tombol a korrupció – orosz helyzetkép

Egy-egy nemzeti válogatott szereplését gyakran meghatározza az ország bajnoksága és annak színvonala. Az orosz élvonal (Premjer-Liga) a posztszovjet érában is fővárosközpontú: a liga 1992 óta íródó történelmében mindössze három Moszkván kívüli csapatnak (Alanyija Vlagyikavkaz, Rubin Kazany, Zenit) sikerült elhódítani a bajnoki címet. Egyébként a három fővárosi gigász, a Szpartak, a CSZKA és a Lokomotiv osztozik a serlegeken, a dobogóra is legtöbbször ez a három klub ér oda (plusz a szentpétervári Zenit az utóbbi években).

„A Zenit sikere a pénzen alapul: nagyon gazdag klubbá vált az évek alatt, megengedheti magának, hogy drága játékosokat szerződtessen. A kisebb városok együtteseinek legnagyobb problémája a pénz, vagyis annak hiánya – magyarázta a Nemzeti Sport kérdésére Aleksz Huszjev, az Orosz Labdarúgó-szövetség (RFU) kommunikációs munkatársa. – Moszkva, Szentpétervár és Kazany a három város, amelyik ki tud emelkedni, a többieknek nagyon nehéz felvenniük a harcot. A kisebb helyeken nincs annyi szponzor, nincs akkora marketingérték."

Ha az elmúlt nyolc évet nézzük, a Zenit háromszor ült fel a trónra, ahogy a CSZKA Moszkva is, a Lokomotiv és a Szpartak pedig egyszer-egyszer. Nem véletlen, hogy a korábbi cári főváros Szentpétervár és Moszkva között nagy az ellentét – mármint a futballklubok között.

„A Szpartak és a Zenit között a legélesebb a szembenállás, mondhatni, a két klub szinte ellensége egymásnak. Ide sorolhatjuk még a Dinamo Moszkvát is. A szurkolók között voltak korábban feszültségek és problémák, erre vezethető vissza az ellentét – magyarázta Huszjev, akit arra kértünk, helyezze el a Premjer-Ligát az európai futballtérképen. – Azt hiszem, az öt európai topliga után jön az orosz bajnokság közvetlenül. Erősebb liga, mint például a portugál és a holland. Több jó csapat van, amelyik képes bajnoki címet nyerni, és nemzetközileg is sikeresek tudnak lenni."

Ehhez képest a szbornaja mégsem remekel, a FIFA világranglistáján csak a 70. az orosz válogatott (Magyarország az 51.), és a világbajnokság előtt finoman sem szólva nyújtott meggyőző teljesítményt. A 2016-os franciaországi Európa-bajnokságon például egy ponttal az utolsó helyen végzett a csoportjában Wales, Anglia és Szlovákia mögött. A 75-szörös válogatott Andrej Arsavin – aki jelenleg Elek Ákos csapattársa a Kajrat Almatinál – úgy fogalmazott nemrégiben, hogy hiányoznak a fiatal tehetségek, ami a rendszer hibája.

„Egyetértek vele – bólogatott keserédes mosollyal Huszjev. – A Szovjetunió időszakában nagyon-nagyon jól működött ez, majd a rendszerváltás után megváltoztak a dolgok. A futballiskolákat gyakorlatilag megsemmisítették. A fiatal játékosoknak, akik kisebb városokban nevelkednek, nincs lehetőségük a nagy klubokhoz bekerülni. A legnagyobb probléma ebben a kérdésben is a pénz. A kisvárosokban élő szülőknek nincs pénzük arra, hogy a gyerekeket a nagy klubokhoz vigyék. A korrupció is nagy gondokat okoz: az edzők pénzt fogadnak el azért, hogy bizonyos gyerekeket játszassanak."

Hallottunk már hasonlót.

A világbajnokságot viszont pazarul kezdte a házigazda, a Szaúd-Arábia elleni nyitó meccset meglepetésre rendkívül magabiztosan, 5–0-ra nyerte meg. Hogy miért volt meglepetés?

„A jelenlegi keret nem túl erős, kevés a meghatározó futballista. Vannak nagy hiányzók is, például Alekszandr Kokorin és Georgij Dzsikija, mindketten sérültek, pedig nagyon hasznosak lehetnének. De említhetném Igor Gyenyiszovot is. Az orosz szurkolók aggódtak a szaúdiak elleni mérkőzés előtt, és a magabiztos siker ellenére sem lettek nyugodtabbak – mondta rezzenéstelen arccal az orosz szövetség munkatársa. – A továbbjutás óriási eredmény lenne. A nyolcaddöntőben Spanyolország vagy Portugália következhetne. Esélyünk sem volna ellenük, de legalább ott lennénk a legjobb 16 között, ami tényleg hatalmas sikert jelentene."

A siker titka Huszjev szerint a mentális erőben rejlik: a hazai rendezésű világbajnokság által kiváltott érzelmek és a szurkolók támogatása viszi előre a játékosokat.

Meglátjuk, meddig.