Felborult a pálya a portugál–spanyolon, de nem úgy!

 

A vb második napja mintha azzal provokálta volna a szurkolókat, hogy kissé futballrasszista módon megerősítse a „pont csak több Szaúd-Arábia hiányozna nekünk" gondolatmenetet, és rámutasson: itt két európai gárdára van szükség ahhoz, hogy jó futballt lássunk. A portugál–spanyol után kevés szó érheti a ház elejét: lendületes, a feszültséget végig fent tartó összecsapás csodás és emlékezetes gólokkal megspékelve – az ibériai érzelmek elszabadulására még csak nem is volt szükség. Négy pontban foglaljuk össze a mérkőzés tanulságait.

1. A NACHO-SEJTÉS: VISSZAHOZTA, AMIT ELVITT

Aki látta a spanyolok Svájc elleni meccsét, a 3. percben bizonyosan kereste a nyelvén Álvaro Odriozola nevét. A sérült Dani Carvajal helyén magunk is a felkészülési találkozón kiválóan teljesítő baszkot vártuk a kezdőcsapatba, annyira jó teljesítményt nyújtott. Ugyanakkor a végül a kezdőbe jelölt Nacho szerepeltetése számos ponton védhető volt. A védelem másik oldalán Jordi Alba erősségét úgy lehet kihasználni, ha szabad lábat kap, és nyargalászhat akár egészen az ellenfél alapvonaláig. A másik oldalon a hasonló erősségekkel bíró Odriozola bevetése a jól kontrázó portugálok ellen túlzottan sebezhetővé tette volna a védelmet.

Nyilván a tapasztalat is Nacho mellett szólt, hiszen Odriozolának gyakorlatilag a most véget érő volt az első teljes élvonalbeli klubidénye. Ami viszont a legtöbbet nyomhatott a latba a Real Madrid bekkjének beállításánál – és ez César Azpilicuetával szemben is előnybe helyezte –, hogy aklubjából testközelből ismerhette Cristiano Ronaldót, akivel várható volt, hogy sokat találkozik majd. Persze a 3. percben mindenki arra gondolhatott, hogy a portugál is tökéletesen ismeri őt, amit pillanatok alatt ki is használt a 11-es kiharcolásával...

A mérkőzés összképe alapján Nacho szerepeltetése mégsem bizonyult rossz döntésnek, amit persze erősen meghatároz, hogy a 28 éves hátvéd ritka nagy gólt szerzett az 58. percben. De alapvetően a védelem is stabilan működött vele, minden látszat ellenére Ronaldo sem fickándozott különösebben, négy lövése közül három pontrúgásból volt.

 

 

2. KAPUSSORS: MI VAN VELED, DE GEA?

Kegyetlenül hangzik, de Nacho bakija még bele is fért volna a spanyoloknak, David de Gea hatalmas hibája viszont – mint utóbb kiderült – a pénteki meccsen már két pontba került. A spanyol válogatott a kezdeti pofon után gyorsan megtalálta a játékát, irányította a mérkőzést. Ronaldo második góljához persze kellett a spanyol védelem közepének bizonytalankodása is, miután az amúgy rendkívül hasznosan futballozó Goncalo Guedes kiváló labdakezeléssel és remek felismeréssel hozta játékba a pillanatokkal korábban még méretes lesen tartózkodó Ronaldót. Ettől függetlenül a portugál 7-es egyetlen mezőnybeli lövése után született gól alapvetően a kapus lelkén szárad, védhető labda volt. A posztján a világ legjobbjai közé tartozó játékos nem nagyon engedhet meg magának ilyet, ráadásul De Gea ezen felül is többször bizonytalan volt.

A Manchester United kapuvédőjéről már meccs közben megjelent a statisztika, hogy a klubjában egész szezonban nem volt közvetlenül gólt eredményező hibája. Ennek fényében különösen elgondolkoztató, hogy a válogatottban viszont az elmúlt három találkozóján ez már a második volt, ugyanis a Svájc elleni felkészülési meccsen (1–1) is a róla kipattanó labda eredményezte a helvétek egyenlítését. A spanyolt is utolérte Sven Ulreich és Loris Karius sorsa – úgy tűnik, ez nem is a Real Madrid, hanem CR7 kisugárzásából fakad.

 

 

Nagyon gonosz hozzátenni, hogy De Gea az elmúlt szezonok során még szabadrúgásokból is védett olyanokat, mint amilyen most Ronaldóé volt, ám tegyük hozzá gyorsan, hogy ez valóban egy tökéletesen eltalált lövés volt. Esetleg a sorfal felállításának pontosságát érdemes felülvizsgálni, de azon felül a kapus nem hibáztatható érte. Az ugyanakkor leszögezhető, hogy az a válogatott, amelyik világbajnok akar lenni, sok ilyen egyéni hibát – különösen majd az egyenes kieséses szakaszban – nem engedhet meg magának. Sem a spanyolok, sem más.

3. FELBORULT A PÁLYA – DE NEM CSAK ÚGY

Nacho játékánál már említettük: egyértelmű volt, hogy a spanyol támadások alapvetően a bal oldalra koncentrálódnak majd, és a mérkőzés első félidejében a Jordi Alba, Andrés Iniesta, Isco hármas kiválóan működött, rendkívül kombinatív és kreatív játékot mutatott be, s az alapvetően jobb oldalról induló David Silvával kiegészülve folyamatosan dolgozta ki a helyzeteket is. A rövid passzokon alapuló játékkapcsolatokba a kapu előterében kiválóan szállt be Diego Costa is, aki két agilis gólja mellett a csapatjáték szempontjából is meghatározó volt. Tegyük hozzá, hogy az első két találatot mégis két olyan játékszituáció előzte meg, ami annyira azért nem jellemezte a mérkőzést, és mindkettőben Sergio Busquets volt a főszereplő: előbb egy hosszú labdával kínálta meg Diego Costát, majd fejjel készített elő remekül.

A bal oldali tengely az Iniesta, Thiago Alcántara cserével megbomlott, ám akkor már a spanyoloknál volt az előny, és értelemszerűnek tűnt a feljebb tolt portugál vonallal szemben a pálya közepének megerősítése. Ha a helyzetkihasználás spanyol részről olyan hatékony, mint portugál oldalon, vagy Iago Aspas előzékenyebb Jordi Albával, akkor nem lett volna kérdés a mérkőzés kimenetele.

Spanyolországon nem érződött különösebben a kapitányváltás utáni zavarodottság, Dani Carvajallal kiegyenlítettebbé válik majd a csapat, és a selección jelezte, hogy az alapjai megvannak a kiemelkedő eredményhez

Passztérkép a portugál–spanyol első félideje után

 

 

4. AZ EXTRA: CRISTIANO RONALDO

Bár az eredmény inkább a portugáloknak kedvezett pénteken – nem véletlen Cristiano Ronaldo látványos öröme a lefújás után – és Spanyolország jobb volt, a meccs nagyszerűsége mégis abban rejlett, hogy Portugália többet mutatott, mint várni lehetett, sőt talán többet, mint két éve az Eb egyenes kieséses szakaszában. Guedes és Bernardo Silva beépítése gyorsított a portugálok futballján, a két szélső védő is jól játszott, és különösen a spanyol szögletek utáni luzitán megindulások sok veszélyt hordoztak magukban, sőt, a hajára is maradt erő, s bizony ettől alaposan zavarba jöttek a spanyolok a hosszabbításban.

A válogatottbeli gólok számában (84) Puskás Ferencet utolérő Cristiano Ronaldo ugyan 33 éves már – nem semmi: tegnap óta ő minden idők legidősebb világbajnoki triplázója –, de alig látszik a fizikumán, Guedes elvégezte a támadókra háruló piszkos munkát, a csapatkapitány extrája pedig ezúttal pontot eredményezett. Abból kiindulva, hogy az Európa-bajnok az elmúlt években jól hozza a kötelezőket, Fernando Santos együttese pozitívan jött ki a péntek estéből, hiszen bizonyította, hogy ezzel a játékkal akár egy dominánsabb ellenféllel szemben is lehet valós esélye a folytatásban.

Cristiano Ronaldo: 4 lövés, 3 gól, 5 győztes légipárbaj, 1 kulcspassz, 94.4%-os passzolási hatékonyság

 

FIFA VILÁGBAJNOKSÁG 2018, OROSZORSZÁG
B-CSOPORT
PORTUGÁLIA–SPANYOLORSZÁG 3–3 (2–1)
Szocsi, Fist Stadion. Vezeti: Rocchi (olasz)
PORTUGÁLIA: Rui Patrício – Cédric, Pepe, Fonte, Guerreiro – Moutinho, B. Silva (Quaresma 69.), W. Carvalho, B. Fernandes (Joao Mário, 68.) – C. Ronaldo, Guedes (André Silva, 80.). Szövetségi kapitány: Fernando Santos
SPANYOLORSZÁG: De Gea – Nacho, Piqué, S. Ramos, Jordi Alba – Busquets, Koke – Iniesta (Thiago Alcantara, 70.), Isco, David Silva (Lucas Vázquez, 86.) – Diego Costa (Iago Aspas, 77.). Szövetségi kapitány: Fernando Hierro
Gólszerző: C. Ronaldo (4., 44., 88. – az elsőt 11-esből), ill. Diego Costa (24., 55.), Nacho (58.)
Sárga lap: B. Fernandes (28.), ill. Busquets (17.)