Vb 2018: így udvarol az ausztrál szurkoló – elcsípett beszélgetés a büfékocsiban

Nyílik a vagon ajtaja, orosz lány érkezik a pulthoz, kólát rendel. Az ausztrálok figyelme hirtelen megélénkül, megszólítják az utastársnőt, maguk mellé ültetik. Döcögősen indul a társalgás.

– Adam vagyok, ő pedig David. És neked mi a neved?
– Szvetlana.
– Honnan utazol?
– Egy kisvárosból, Anapa közeléből.
– Meddig mész?
– Szamaráig.
– Éppen, mint mi… Munkaügy?
– Nem, ott lakunk a férjemmel.
(Itt kissé megakad a beszélgetés, az ausztrálok húznak egyet a sörükből. A pillanatnyi csendet David töri meg, aztán Adam is felveszi a lépést.)
– Ha nem sértelek meg: hány éves vagy?
– Tizenkilenc.
– Ne csináld, ezt komolyan mondod?! Éppen feleannyi, mint én!
– És mivel foglalkozol?
– Egyetemre járok. Ügyvéd akarok lenni.
– Az igen… Nagyszerűen beszélsz angolul.
– Köszönöm.
– Egyébként komolyan mondom, az orosz nyelv szuper. Da, nyet, szpasziba – annyira jól hangzik! Nem, Adam?
– Dehogynem! Sokkal jobb, mint a yes meg a no… Figyelj, Szvetlana, látom, fogytán a kólád. Kérsz valamit? Iszol velünk esetleg egy rövidet?
– Köszönöm, nem. Megkérdezhetem, hogy ti honnan jöttetek? Amerikából?
– Ausztráliából. Tudod, kenguruk, meg ilyesmi.
– Hallottam róla.
– És arról is, hogy miért a kenguru az ausztrálok kedvenc állata?
– Fogalmam sincs.
– Mert csak előrefelé képes haladni, egyszerűen nem tud tolatni. Mindig továbblép eggyel, pont, mint az ausztrál futballcsapat. Na jó, csak vicceltem. Tényleg, szereted a focit?
– Nem, de azért most, a világbajnokság alatt nézem.
– Biztos nem kérsz egy vodkát? Jól áll neked a vörös haj, őszintén mondom.
– Nem kérek, köszönöm. Nektek is van Ausztráliában kengurutok?
– Persze, nekem három is! Egy a kertben, egy a nappaliban és egy gyerekkenguru a konyhában, de ő még picike, kalitkában él. Adam, nálad mi a helyzet?
– Én allergiás vagyok a kenguruszőrre, eltiltottak tőle az orvosok. Inkább emukat tartok. Szvetlana, tudod, mi az az emu?
– Nem, sajnos.
– Hatalmas madár, akkora, mint ez az asztal kétszer. Ha látnád, megijednél tőle. Én is néha visszaszaladok a házamba, amikor megkerget az udvaron… Ti tartotok otthon állatot?
– Csak kutyát. A macskát a férjem nem szereti.
– Nem szép tőle, nagyon nem szép. Kijön eléd az állomásra?
– A kutya?
– Nem, a férjed.
– Nem hiszem, hazatalálok egyedül is.
– Biztos? Úgy értem, ha kell, szívesen elviszünk taxival valahová.
– Nem szükséges. Ne haragudjatok, mindjárt visszajövök, egy percre ki kell mennem a mosdóba.
– Addig rendelhetünk neked valamit?

A lányhoz már nem jut el a kérdés, becsapódik mögötte az ajtó. Egy-két másodpercig csak a vonat kattogása hallatszik, a magukban maradt ausztrálok cinkosan összevigyorognak: „Kicsit butuska ugyan, de aranyos.”

Aztán odaintik a büfést, és kikérnek három Baltikát…