Világbajnokság a politika árnyékában: barlangjába bújt az orosz medve

Nem lehet azt mondani, hogy tolakodó módon használja eszközéül a világbajnokságot az orosz politika, Vlagyimir Putyin elnök mögöttes szándékai inkább csak a háttérben, rejtve és finoman érvényesülnek. Az üzenet egyértelmű, ezt senki sem vitatja: Oroszország a világ legnagyobb futballeseményének zavartalan megrendezésével gazdasági és sportszervezői erejét fitogtathatja a külvilágnak, az események köré festett pozitív környezettel pedig segíthet szépíteni kritikus, sőt sokszor ellenséges megítélésén.

„Ne felejtse el, Oroszország rendőrállam” – figyelmeztetett egyik moszkvai jóakaróm az első napokban, és bár az erős hatósági jelenlét valóban szembeötlő, a hatalom, a bürokrácia vagy akár a közúti ellenőrök tisztelete meghatározza az itt élők mindennapjait (a buszon például mindenki engedelmesen lecsippantja a bérletét, bliccelésről szó sincs), a világbajnoki turista a szigorból szinte semmit sem érzékel. Csak azt látja, hogy a vadonatúj stadionok ragyognak, a kiszolgálás hibátlan, a közlekedés tökéletes, a biztonsági ellenőrzés akadálytalan, a tájékoztatás pontos. Még csak azt sem állíthatjuk, hogy Oroszország nagyon odateszi magát, mert olyan, mintha a világbajnokság zavartalan lebonyolítása számára könnyed rutinfeladat lenne.

Nincs izzadságszag, nincs kapkodás, nincs fejetlenség.

Csakhogy a lazaságnak feltétele, hogy ahol két emberre van szükség, oda ötöt állítsanak, amelyik településnek öt út kell, annak tizenötöt építsenek, és ami tíz rubelbe kerül, arra harmincat fordítsanak. Semmi sem nagy ár a vb-projekt maradéktalan megvalósításáért: a rendezői városokban vb-logós drapériával vagy dizájnolt molinóval gondosan bebugyoláltak minden romos épületet, feltúrt munkaterületet, csúnyácska trafóházat, a stadionok és a médiaszállások között simán elindulnak utas nélkül is a menetrend szerinti buszok. Mintha az oroszoknak a gigaesemény csak annyi vesződséggel járna, mint szibériai medvének eltaposni egy poloskát.

S ha már medve és poloska: valószínűleg nem véletlenül döntöttek úgy a KGB-s lehallgatások világát és a hidegháborús reflexeket ez esetben feledtetni vágyó oroszok, hogy a világbajnokság kabalaállatául nem az egyébként kézenfekvő medvét választják – a félelmetes világhatalmuk jelképének számító, rettegést ébresztő, nagy testű vadállat veszélyes politikai asszociációkat kelthetett volna (ne folytassuk a gondolatmenetet, találgatva, hogy a Zabivaka kedves alakja mögött megbújó farkas mit szimbolizál). Láthatóan kínosan ügyel Oroszország arra, hogy az egymillió futballturista ne láthasson semmiben politikai provokációt. Aki figyelmesen jár-kel, észreveheti például, hogy az ország térképe alig-alig bukkan fel a világbajnoksággal kapcsolatos szóróanyagokban, grafikai termékekben. Sérthetné ugyanis a tájékozott vendég szemét, hogy az elmúlt években a nyugati részen kissé átrajzolták a határokat, a Krím-félsziget színezése manapság igencsak elüt egymástól a moszkvai és a kijevi általános iskolák térképein.

Ami a külpolitikai elszigeteltséget illeti, a helyzeten van mit javítani, főként, ha végignézünk az orosz sajtóforrások szerint a vb moszkvai nyitó mérkőzésén képviseltetett államok névsorán: Abházia, Azerbajdzsán, Bolívia, Dél-Oszétia, Fehéroroszország, Észak-Korea, Kazahsztán, Kirgizisztán, Libanon, Moldova, Örményország, Panama, Paraguay, Ruanda, Szaúd-Arábia, Tádzsikisztán, Üzbegisztán. Hogy ezek közül a vitatott státusú Abházia és Dél-Oszétia papíron Grúzia része, nem oszt, nem szoroz. A világ mainstream politikai vonala finoman fogalmazva elkerülte az oroszországi világbajnokságot, hiába visszhangzottak június 14-én a Luzsnyiki Stadionban Putyin elnök szavai: „Bárhol élünk a földön, bármilyen szokásokat követünk, összeköt minket közös szeretetünk a szórakoztató, kápráztató, megalkuvás nélküli játék iránt.”

Mert van, ami nem játék…