Vissza a klinikai halálból: az argentinok voltak Dél-Amerika németjei

Ahhoz képest, hogy milyen hangulat uralkodott az argentin válogatott körül az elmúlt napokban és milyen játékkal rukkolt ki az első két mérkőzésén, a Nigéria elleni első félidő kifejezetten (és meglepően) jó volt. Jorge Sampaoli – ember nem tudja, pontosan milyen befolyással van csapatára a tar edző, a félidőben mindenesetre Lionel Messi is tartott egy beszédet a többieknek – szokásához híven ismét új kezdőcsapatot és formációt (4–3–3) húzott elő, amely sokkal jobban szuperált, mint az Izland vagy Horvátország ellen látott.

Gonzalo Higuaín beállításával egy levegőben erősebb, mezőnyben használhatóbb center került a kezdő tizenegybe a kizárólag a befejezéssel foglalkozó, az összjátékból szinte teljesen kimaradó Sergio Agüero helyett.

Az állandóan előrevágtató, de a védekezéssel nem sokat törődő Eduardo Salvio és Marcos Acuna kihagyásával sikerült korrigálni a védelem szélein található veszélyzónát. Salvio és Acuna Horvátország ellen már a játéképítés fázisában a támadósorba keveredett, mögöttük óriási terület nyílt meg, a defenzívebb Gabriel Mercado és Nicolas Tagliafico nem tette meg ezt a szívességet Nigériának – ők támadásépítés közben nem „előzték meg” a középpályásokat.

Ami pedig még fontosabb: Éver Banega meg jött, látott és passzolt – többet, mint bármely csapattársa. Az első félidőben először tűnt funkcionális egységnek az argentin középpálya közepe. Izland ellen Javier Mascherano és Lucas Biglia kettőse mindennemű kreativitást nélkülözött, Horvátország ellen Mascherano és Pérez semmivel sem volt jobb.

Banega beállításával bekerült egy játékos, aki – ha nem volt nyomás alatt – képesnek bizonyult precíz labdáival és jó helyzetfelismeréseivel (fél)helyzeteket teremteni a társai előtt. Pontosan ezt mutatta be az első gólnál: az égvilágon senki sem támadta meg (a nigériai középpályások V alakban visszahúzódtak), jött is a precíz labda az egészen gyönyörűen elmozgó, majd a támadást pazarul befejező Lionel Messinek. Messi átvétele és befejezése valószínűleg Dennis Bergkamp 1998-as, pont Argentína ellen szerzett gólja mellé kerül a „futballmúzeumban.”

HA VALAMIT SZÁMON LEHET KÉRNI, AZ A KÖVETKEZETESSÉG

Az első félidő alapján Argentína simán nyeregben volt. Nagyobb játékerejű csapat, mint Nigéria, amely először kapott lábra ezen a tornán – mi baj lehet? Például az, hogy a látványosan leszálló ágba került Javier Mascherano összehoz egy büntetőt. Félreértés ne essék: Mascherano fontos vezér a pályán, óriási küzdő, még mindig a labdajáratás középpontjában áll, ám lelassult, reakcióideje már nem a régi, összehasonlíthatatlan a teljesítménye a 2014-es világbajnokságon nyújtottal. Ezek után az már pláne nem fér bele, hogy egy meggondolatlan szabálytalansággal tálcán kínálja az egyenlítést az ellenfélnek, pláne az ő tapasztalatával.

Lehet azt mondani, hogy egy meccsen szögletek és szabadrúgások után tucatnyi olyan szituáció van, mint amely után Leon Balogun földre került. Azt viszont nem lehet mondani, hogy Javier Mascherano ne követett volna el semmit, ami szabálykönyvbe ütközik. Az „ezt nem szokták befújni” nem azonos a „nem szabálytalannal”, Cüneyt Cakir az átkaroló hadműveletet tizenegyessel büntette, amelyet Victor Moses higgadtan be is gurított. Sokatmondó, hogy az argentin médiumok sem a játékvezetőre mutogattak, hanem inkább Mascheranóra...

A kérdés: egy ennyi csatát átélt, ilyen rutinos futballista miért adta meg egyáltalán a lehetőséget a játékvezetőnek, hogy befújja az elhárító munkáját? Teljesen felesleges volt. Szintén kérdéses, hogy a rövid saroknál hogyan keveredett pont Mascherano a nála 15 centiméterrel magasabb, erősebb és ruganyosabb Balogun mellé. Lehet, ez is szerepet játszott abban, hogy „piszkos trükkökhöz” nyúlt.

Az esetből adódó egyik fontos kérdés a következetességé. Miért pont ez volt büntető? Vajon Cüneyt Cakir ezentúl minden ilyet befúj? És ha nem, akkor miért nem? Ha más játékvezetők más mérkőzéseken másképp ítélnek meg egy ilyen (sőt, „még ilyenebb” esetet), akkor a csapatok mire számítsanak? Ezekre a kérdésekre a VAR sem ad választ...

BÉNÍTÓ FÉLELEM, SZÉTESETT JÁTÉK, MAJD A MEGVÁLTÓ GÓL

A gól után a szív vitte volna előre az argentinokat, a félelem viszont valósággal megbénította őket. Argentína nagyon szerencsésnek tarthatja magát, hogy 1–1 után nem kapta meg a kivégzéssel felérő második gólt – Wilfred Ndidi léc felett elzúgó bombája, Odion Ighalo két ziccere és a kézre pattant labda után (a visszajátszások alapján helyesen) meg nem ítélt büntető is nagyon meleg szituációt jelentett.

Sampaolinak annyi ötlete volt a krízis elhárítására, hogy egyre „támadóbbra cserélte” az együttesét: bejött Enzo Pérez helyett Cristian Pavón, Ángel Di María helyett Maximiliano Meza, majd Nicolás Tagliafico helyett Sergio Agüero. A Pérez-Pavón cserével (melynek célja a szárnyjáték erősítése volt a jobb oldalon) kicsit borult az egyensúly, majd ez egyre rosszabb és rosszabb lett, egészen odáig, hogy Argentína a Horvátország elleni káoszt mutatta és szétesett. Az egyetlen mentség erre az, hogy az idő vészesen fogyott – közben teljesen kicsúszott a mérkőzés az argentin kontroll alól, de ez már „minden mindegy” kényszerhelyzet volt.

Gonzalo Higuaín elrontott ziccere után tényleg úgy tűnt, hogy már csak a Messi-mágiában vagy egy kiharcolt tizenegyesben lehet bízni, ám két védő másképp gondolta. A nigériai védelem bal oldala kinyílt, ezt kihasználva Pavón kitette a labdát Gabriel Mercadónak, aki precízen ívelt be, Marcos Rojo pedig csatárokat megszégyenítő módon fejezte be az akciót. Az jó kérdés, hogy miért őrizte öt nigériai játékos a semmit, miközben az elöl maradt Rojo a hosszún teljesen üresen várta a beadást – Moses ráébredt a veszélyre, ám túl későn érkezett. Érdemes megfigyelni, ahogy Sergio Agüero a rövid sarok felé mozogva magával „húzta” a középső védőket, helyet teremtve a hosszún érkező társnak.

Ennyi elég volt a finoman fogalmazva sem meggyőző, de óriásit harcoló argentin gárdának a továbbjutáshoz egy olyan nigériai csapat ellen, amelynek legfeljebb két jó félideje volt (Izland és Argentína ellen a második játékrész) a vb-n. Iszonyatos lélektani nyomás alól szabadulhattak fel a válogatott tagjai, és ez a kieséses szakaszra nagyon jól jön. A kezdőcsapat egyensúlya már-már olyan volt, amivel lehet is kezdeni valamit, a játékosok hajlandóak voltak a végsőkig küzdeni egymásért, viszont a legutóbbi két meccsen bemutatott védekezési hibákat valószínűleg Franciaország is Horvátországhoz hasonlatosan tudja megbüntetni.

AKKORA GYŐZELEM, MINT A NÉMETEKÉ

A legutóbbi világbajnokság két döntőse egyaránt kritikus helyzetbe került a csoportkörben, és úgy tűnik (azért a Németország–Dél-Korea találkozót várjuk meg), hogy a saját hajánál fogva mindkettő kirángatja magát a gödörből. Ebből a szempontból a keddi argentin győzelem legalább akkora fegyvertény, mint a németek Svédország elleni sikere. Sokkal inkább a szerencse és a szív diadala, mint a játéké, bár a játék is megvillant az első félidőben.

Láttunk már olyan világbajnokot (Olaszország 1982-ben), amely förtelmes játékkal alig-alig vergődött tovább az első csoportszakaszból. Láttuk már Argentínát is épphogy továbbjutni a négyeséből (1990-ben), hogy aztán csak a döntőben maradjon alul. Ettől kezdve az argentinok bárkire veszélyesek lehetnek, még akkor is, ha a mutatott futball alapján nehezen elképzelhető, hogy elbírnak a pihentebb franciákkal. De tegyük fel a kérdést magunkban – lehet, hogy az átszakadó mentális gát a játékot is „meghozza” Sampaoli csapatának?

Válaszok a nyolcaddöntőben. Argentína sikere nem oldotta meg a mostani tornán szereplő válogatott problémáit, és főleg nem oldotta meg a szövetségben uralkodó káoszt, a képzésben és nevelésben megmutatkozó strukturális problémákat, amelyekről a világbajnok Jorge Valdano írt hosszan a Guardian hasábjain. Nem véletlen, hogy az argentin szakírók szinte mindegyike rendszerszintű gondokra hívta fel a figyelmet az első meccsek után.

Ezek megoldását azonban nem Oroszországban kell keresni. Ott már az is elég lenne, ha az albiceleste újabb lépéseket tenne előre. A győzelem hatalmas megkönnyebbülést hozott, ám az argentin sajtó nem temeti homokba a fejét.

„Megtörtént a csoda. A lehető leglogikusabban kezdődött (Messi-góllal), és a lehető legmegmagyarázhatatlanabb módon végződött (Rojo feltűnése a semmiből). A válogatott megmutatta, hogy büszke és tud küzdeni, elkerülte a modern éra legmegszégyenítőbb kiesését. Pedig Rojo góljáig a csoport utolsó helyén állt. Most lehet újrakezdeni (...), arra koncentrálni, hogy összerakjunk egy csapatot, amely játszani is képes” – írja a Clarín.

De elég-e erre néhány nap és a most megszerzett óriási lelki plusz?

FIFA-VILÁGBAJNOKSÁG 2018, OROSZORSZÁG
D-CSOPORT, 3. FORDULÓ
NIGÉRIA–ARGENTÍNA 1–2 (0–1)
Szentpétervár, Kresztovszkij Stadion, 64 468 néző. Vezette: Cakir (török)
NIGÉRIA: Uzoho – Balogun, Omeruo (Iwobi, 90.), Troost-Ekong – Moses, Etebo, Mikel, Ndidi, Idowu – Iheanacho (Ighalo, a szünetben), Musa (Simy, 92.). Szövetségi kapitány: Gernot Rohr
ARGENTÍNA: Armani – Tagliafico (Agüero, 80.), Otamendi, Mercado, Rojo – Banega, Mascherano, E. Pérez (Pavón, 61.) – Di María (Meza, 72.), Higuaín, Messi. Szövetségi kapitány: Jorge Sampaoli
Gólszerző: Moses (51. – 11-esből), ill. Messi (14.), Rojo (86.)
Sárga lap: Balogun (32.), Mikel (91.), ill. Mascherano (49.), Banega (65.), Messi (94.)